Lendvai Lóránt története jól mutatja, egy csereév egyszerre kihívás, tanulás, kaland és hatalmas lépés a felnőtté válás felé és valóban életre szóló élmény. A tizenéves fiú Vámosszabadiról vágott neki Costa Ricának.
Napjainkban elterjedtnek számít, hogy a magyar fiatalok hónapokra vagy akár egy teljes tanévre külföldre költöznek, és cserediákként egy teljesen új világot ismernek meg. Így tett az a vámosszabadi fiú, Lendvai Lóránt is, aki tíz hónapon át élt Costa Ricán távol a családjától, barátaitól és mindattól, ami addig megszokott volt számára. Tapasztalatairól, élményeiről és a kulturális különbségekről mesélt portálunknak.
Szerettem volna megismerni egy teljesen új kultúrát, és a szüleim is nagyon támogattak ebben. A spanyol nyelv iránti érdeklődés és Costa Rica különlegessége különösen vonzott. Úgy gondoltuk, hogy ez egy kiváló nyelvtanulási lehetőség és jó alkalom arra, hogy új emberekkel találkozzak. Mivel Costa Ricáról nem sokat tudtam, érdekelt, milyen lehet ott az élet – kezdi Lóránt.
Kihívások és alkalmazkodás egy távoli országban
Bár a csereév, ahogy arra számított is a tinédzser utazó, rengeteg élményt hozott, a kezdetek tartogattak kihívásokat is.
Természetesen voltak az évben nehéz pillanatok, például amikor egyszer családot kellett váltanom, illetve eleinte nehéz volt a kommunikáció a nyelvtudás hiánya miatt – mondja.
A honvágy is megnehezítette az első hónapokat, ráadásul a nagy időeltolódás miatt nehéz volt kapcsolatot tartani az itthoniakkal. Mégis állítja:
Ha újra dönthetnék, ugyanezt választanám, és újra ugyanígy Costa Ricát. Gyönyörű helyeken jártam, sok mindent láttam és úgy érzem, ez az év nagyon sokat tett hozzá ahhoz, aki most vagyok.
Azért, hogy a közép-amerikai kontinensen töltött tanév igazán meghatározó legyen a fiú életében és jól érezze magát átmeneti otthonában, az ottani közösség is rengeteget tett.
Szerintem elég hamar beilleszkedtem, mert az emberek nagyon nyitottak, barátságosak és segítőkészek voltak. Amikor két hónap után családot és iskolát is kellett váltanom, már jobban beszéltem spanyolul, így a második beilleszkedés is gördülékenyen ment – fejtegeti Lendvai Lóránt.
Élet egy costaricai családban: furcsaságok és különlegességek
A helyi szokásokhoz való alkalmazkodás is kalandnak bizonyult. Mint a Vámosszabadiból származó fiú megtapasztalta, Costa Ricán egyáltalán nem általános, hogy meleg víz folyik otthon a csapból, sőt a legtöbb családnál nincs ilyen lehetőség. A közlekedés kaotikussága, a nehézkes tömegközlekedés, a rossz utak és a hosszú iskolai napok szintén újdonságot jelentettek a számára. Az iskolabuszos utazás miatt jóval korábban kellett kelnie az itthon megszokottnál és csak későn indulhatott haza. Ugyanakkor a természet közelsége számos élményt tartogat a fiataloknak.
A természet nagyon érintetlen ott, ez gyönyörű, de megvannak a maga veszélyei is. A Csendes-óceán, a Karib-tenger, az esőerdők és a vulkánok igazán különlegessé teszik a térséget, ahol testközelből találkozhatunk lajhárokkal és tukánokkal. Pura Vida a jellegzetes köszönés és Costa Rica szlogene, tiszta életet jelent. Jellemző rájuk, hogy nagy családokban élnek, együtt végzik a házimunkát, segítik egymást, és szeretnek együtt ünnepelni, egy karácsony, egy igazi fiesta náluk negyven főt jelent. Sok furcsa ételt kóstoltam, de lett néhány kedvencem is. A pinto a jellegzetes fogásuk, szinte mindennap ezt eszik, azaz fekete rizst babbal – meséli.
Iskola: más rendszer, más élmények
Lendvai Lóránt a távolság ellenére tartja a kapcsolatot a kinti ismerősökkel. A mai napig beszélnek az ottani fogadóanyukájával és az iskolai barátaival.
Ezek tényleg életre szóló kapcsolatok, amiket szeretnék is megőrizni. Nagyon gyorsan lettek barátaim, akik segítettek mindenben. Mindenről tudtunk beszélgetni, így nem alakultak ki konfliktusok a helyiekkel. A kinti iskolás lét több szempontból is különbözött az itthonitól. Szerintem az európai oktatási rendszer összességében fejlettebb, de Costa Ricában barátiasabb volt a légkör, és a tanárok nagyon közvetlenül viselkedtek velünk. Bár a tanulmányi napok hosszabbak voltak, a laza órák és a gyakorlati foglalkozások, mint az autószerelés vagy a kertészkedés, új élményt adtak. Egyenruhát kellett viselnünk és az iskolába járást sok közös program, fesztivál és esemény kifejezetten élvezetessé tette – emlékszik vissza a Magyarországon a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnáziumban tanuló fiú.
Hogy hazaérkezése után itthon se legyen lemaradva kortársaihoz képest, a magyar vizsgákra még a csereév alatt elkezdett felkészülni és saját elmondása szerint minden nagyon jól sikerült. A spanyol pedig az egyik legnagyobb nyeresége lett.
Mostanra már folyékonyan beszélek spanyolul, és nagyon szeretem a nyelvet – emeli ki.
„Megtanultam értékelni azt, amim van”
A legszebb emlékek a barátokhoz és a fogadócsaládhoz kötődnek, de a természeti csodák is felejthetetlenek. A diák szerint azonban a legfontosabb hozadék a személyiség fejlődése.
A barátokkal és a fogadócsaládommal töltött idő volt a legjobb, illetve az, hogy csodaszép helyeket láthattam. Emellett nagyon tanulságos időszak volt, a nehezebb helyzetekből is sokat tanultam. Ma már sokkal jobban értékelem azt, amim van, önállósodtam és beszélek spanyolul. Úgy érzem, sokat fejlődtem és a csereév meghatározó része lett az életemnek – mondja Lendvai Lóránt, aki zárásul azoknak is üzen, akik még gondolkodnak azon, belevágjanak-e a cserediák életformába.
Azt tanácsolom, hogy ha megtehetik, ne habozzanak. Nagyon megéri, felejthetetlen élmény. Élvezzék ki, mert ez egy nagyon különleges időszak.
