A Szigetközben minden téllel megkezdődik a vadetetés időszaka, amikor a helyi vadásztársaságnak kulcsszerep jut a vadállomány ellátásának biztosításában. A természetben élő őzek, szarvasok, vaddisznók és apróvadak a hideg hónapokban sokszor csak az emberi odafigyelésnek köszönhetően jutnak elegendő táplálékhoz és vízhez, de a felelősség nemcsak a vadászokat, hanem a természetjárókat is érinti.
A tél nemcsak a tájat változtatja át a Szigetközben, hanem komoly feladat elé is állítja a helyi vadásztársaságokat, akik feladata, hogy a hideg hónapokban aktívabban gondoskodjanak a térségben élő vadak, őzek, szarvasok és vaddisznók etetéséről.
Ilyenkor lédús takarmányt, például cukorrépát teszünk ki az állatoknak, amit az őz és a nyúl is kedvel. A vaddisznó és a szavas pedig silót is kap. A kisebb vadak, például a nyulak miatt gyakran platóról, ötven-száz méterenként dobjuk le a cukorrépát a szántóföldek mellett, mivel ők csak kis területet járnak be élelem és víz után kutatva, ha pedig ott nem talál, akkor elpusztul. A szárnyasok, a fácánok számára napraforgómaggal készülünk, amiből persze jut az énekesmadaraknak is – avat be bennünket a részletekbe Korcz Miksa, a Szigetközi Vadásztársaság elnöke.
Tőle tudjuk meg azt is, hogy a térségben automata vadetetők is segítik az állomány téli ellátását. Ezek a berendezések naponta egyszer szórnak ki táplálékot, amit az állatok gyorsan megtanulnak és jó időérzéküknek köszönhetően sokszor már az etetés előtt gyülekeznek a helyszínen, hogy várják a kukoricát, hogy falatozhassanak belőle. Minderre azért is van szükség, mert a társasághoz tartozó területnek mindössze 8 százaléka erdőség, a nagyobb rész viszont szántóföld, amit mostanra learattak és nem maradt számukra eleség.
Nagyobb kárt azonban a civilek okozhatnak azzal, ha nem megfelelő állapotú takarmányt helyeznek ki az erdőkbe vagy a földekre.
A vadak is okosak és a vegyszeres vagy kultúrnövényekhez nem nyúlnak. Ezért is tartom jobb minőségűnek a húsukat, mint az otthon vagy állattenyésztésben nevelt társaikét. Sajnos, aki takarmányt visz ki a vadak számára, az nem a jó minőségű, otthon is felhasználható vagy eladható eledelt áldozza fel, hanem a kissé már penészes, vagy akár fertőzött táptól akar megszabadulni. Ez olyan, mint a szemetelés, semmiképp nem szabályos, az ilyet meg kellene semmisíteni, ami nagyon költséges. Ha ilyen lerakatra találunk, mi általában körbe kerítjük, hogy meginduljon a rothadás, mert az után már a vadállatnak sem fog kelleni – magyarázza a szakember.
A magyarországi törvények szerint 4000 hektárnyi területre jut egy vadőr. Az ő feladata az etetők karbantartása is. A vadászoknak olyan körülményekre is oda kell figyelniük, mint hogy jelenleg repcét találnak maguknak az állatok, ami azonban erős hasmenést okoz náluk. Ezen az árpa segíthet, így most az kell, hogy az etetőkbe kerüljön.
Próbáltunk tápokat is vásárolni, de azok a borsos áruk ellenére sem voltak olyan hatásosak, mint az egyszerű árpa. Erre azért is kell figyelnünk, hogy az állatok ne veszítsék el kondíciójukat. Egyrészt így ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben, amik közül valami minden évben felüti sajnos a fejét, másrészt jobb minőségű lesz a húsuk – fejti ki Korcz Miksa.
A szakember elmagyarázza azt is, hogy a szigetközi állatok szerencsés helyzetben vannak, ugyanis a Mosoni-Duna végigfolyik a területükön, ráadásul szinte minden faluban kanyarog egy-egy kanális, így könnyedén vízhez tudnak jutni. A kisvadaknak van mostanság nehezebb dolga, mint például a nyúlnak, ami a reggeli harmatot szokta lenyalogatni a fűszálakról. A környezeti változások és a felmelegedés miatt a reggeli harmat azonban lassan eltűnőben van. A vadásztársaság néhány helyen itatók kiépítésével próbál segíteni a helyzeten.
Az őz és a szarvas még ennél sokkal hidegebb teleken is megtalálta magának a táplálékot. A vaddisznónál szoktuk mondani, hogy kifagy az orra a földből, ami azt jelenti, hogy nem tudja kitúrni magának az élelmet, ilyenkor jobban rá van utalva az etetőkre. A most hetek óta tapasztalható párás, nyirkos idő sem jobb a száraz hidegnél, sőt talán még ártalmasabb, mert ilyenkor jobban terjednek a betegségek – magyarázza a szakember.
Az itatók és etetők nappal kellő körültekintéssel meg szabad közelíteni. Kora reggel és az esti órákban azonban a túrázók jelenléte zavaró lehet akár az állatok, akár a vadászok számára.
Ha valaki a természet valós arcát akarja látni, annak csendben kell járnia. Így akár a falatozó őzeket is megfigyelheti. Megzavarni őket, különösen a nyugvóhelyükön azonban nem szabad. Nem hiába vannak kijelölve a turista útvonalak, amelyek mentén táblák is figyelmeztetnek arra, hogy letérni róluk nem szabad. Különösen problémás elengedni a szabadban a kutyákat, amit egyébként törvény is tilt. Ha egy kutya elszalad és összetalálkozik egy kölykeit védő kocával, a vadállatot vissza fogja vezetni a gazdájához. A koca pedig a nagyobb élőlényre támad, így az ember kerül akár életveszélyes helyzetbe. Egy ilyen állat harapása ötször erősebb a kutyáénál. Hasonlóan nagy veszélynek teszik ki magukat azok, akik bár a média is bemondja, hogy szarvasbőgés van, mégis száguldoznak az utakon és így nem veszik észre az eléjük kilépő állatot A tudatlanság és az oda nem figyelés tehát komoly bajokat is okozhat – hangsúlyozza Korcz Miksa.
