Az éttermeknél is nagyobb bajban lehetnek a pékségek és a cukrászdák az egyre növekvő alapanyagárak és az energiaköltségek miatt. A kiszámíthatatlanság fáj a leginkább a szektorban, nem látni még, hol a drágulás vége, a vevőknél pedig már elérték a lélektani határt az árakkal. Lautner, Esztella, Krém és Máz. Az éttermek után ezúttal ezekben a cukrászdákban érdeklődtünk.
„Teljes a kétségbeesés” – kezdte Lautner Marika, a mosonmagyaróvári cukrászdinasztia utolsó olyan tagja, aki még a szakmában dolgozik. Ő 1984-ben vette át nagyapjától az akkori Szent László téri üzletet, majd a Magyar utcára költöztek. A legtöbben innen ismerjük a krémesről, malomkerékről, a hagyományos gesztenyepüréről és a főzött fagyiról legendássá vált, 1938-ban alapított cukrászdát. Marika a nagypapa receptjei alapján dolgozott az évtizedek során, 2016-ban ment nyugdíjba, de ma sem pihen, sőt. Az üzletet tavaly januárban átadta egy kolléganőjének, azóta a cukrászüzemet viszi, és szállítja a Lautneréktől megszokott malomkereket, ischlert, párizsi csúcsot és a puncsroládot a Magyar utcára és az újonnan nyílt városközponti üzletbe. Ugyanazzal a cukrásszal dolgozik már harminc éve, de most azt mondta, januárig terveznek, tovább nem tudnak. Az elmúlt hónapok áremelkedésében a mozgó árusításban látta a kiutat: a hatvanon túl van, de felcímkézte az autóját és a volán mögé ült, hogy olyan településeken árusíthasson hétvégente, ahol nincs cukrászda. „Mit gondol, mit zenélek?” – kérdezte, majd folytatta is lendületesen, úgy, amilyen ő maga is. „A Jaj de jó a habos süteményt, természetesen. Már tudják, hogy jövök, várnak, még bírom is, úgyhogy bővíteném a kört, de megjött a januártól érvényes szerződésre az ajánlat az áramszolgáltatótól.”
És el is érkeztünk a cikkünk elején jelzett kétségbeesés okához. A szerződésben nem szerepel pontos összeg, csak a számítási képlet. Az aktuális tőzsdei ár és árfolyam alapján számláznak Marikáéknak januártól, ami napjaink számításai szerint négyszeres összeget jelent a fogyasztásukra, mint az eddigi, és a rendszerhasználati díj is tartogathat meglepetéseket „Összedugtuk a fejünket a cukrásszal, és arra jutottunk, hogy nézzük meg, milyen lesz a január. De ha nem tudjuk tovább kimatekozni, hogy kijöjjünk, akkor itt a vége. Nincs tartalékom, nem csúszhatunk meg. Az fáj a legjobban, hogy nem a saját döntésem, hogy befejezzük” – mondta ki nehezen, de rögtön folytatta is. „Januárban és februárban még a fű sem nő, ráadásul a fizetőképes kereslet lecsökken, mert mindenki a rezsire fog gyúrni. Sokan vagyunk a környéken cukrászok, biztosan leszanálódunk. Nem tudjuk szűk árréssel adni a termékeket, mert nem fér bele a rezsi.” Marika addig is konzultál a vevőkkel, nekik mi fér még bele, vagy mik azok az árak, amik miatt már ki sem jönnek a házból, hiába jó a habos sütemény.
A sűrű fillér elvében gondolkodik, zömében 400 forintos szeleteket árul és 3600 forintos kilós aprósüteményt, ilyen árak mellett pedig sok nyugdíjas és kisgyerekes anyuka neki sem áll sütni, inkább figyeli, mikor jár arra a Lautner-autó. Marika pedig ígéri, csinálja, amíg tudja – szerelemből, mert szerinte csak így éri meg.

A szerelem és a felelősségtudat miatt tart ki Tatai Eszter, az ásványrárói Esztella Cukrászda tulajdonosa is, holott az elmúlt hónapok A, B és C terveinek gyártása közben felmerült, hogy a téli hónapokra bezárja hangulatos kis üzletét. Az alkalmazottait viszont nem szeretné elküldeni, a vendégeit pedig elveszíteni, ezért igyekszik minden nap új lendülettel dolgozni és bízni, hogy ebből a nehéz helyzetből is van kiút.
A kormány által néhány termékre bevezetett élelmiszerár-stop a háztartásoknak kedvez, a vállalkozások nagyobb tételben a piaci áraknak megfelelően szerzik be a kristálycukrot, búzalisztet, étolajat, tehéntejet és tojást, hogy csak a téma szempontjából releváns termékeket említsük. A cukrászdák már a nyári időszakban megérezték az emelkedő árakat. A kezdeti problémákon Tatai Eszter üzletét főként a kerékpáros turizmus segítette át, az udvarral rendelkező cukrászdában szívesen időztek el a kirándulók is. Szerencsésnek tartja magát, hiszen a cukrászdája a forgalmas főút mellett található, viszont nem tud olyan mértékben árat emelni, mint egy városi cukrásza, holott az alapanyagok beszerzési ára ugyanaz.
A minőséget a vendégek is szeretik, inkább vesznek csak három szeletet a korábbi tíz helyett, de az legyen a megszokott színvonalú. Ez már a fagyiszezonban is érezhető volt: több, két-három gyerekes család már csak egy-egy gombóccal kért a korábbi kettő helyett. „Ha esetleg jövő nyáron egy gombóc fagyit sem engedhetünk meg magunknak, a legolcsóbb szórakozási eszközt, ami által az ember kicsit kimozdulhat, akkor tényleg baj lesz” – tette hozzá a cukrászda tulajdonosa, aki reméli, nem válik luxustermékké a fagylalt és a sütemény.
A versenypiaci ügyfelek a napokban kapják meg a januári gáz-, és áramszámlákat, a fizetés ugyanis két hónappal előre került. A decemberi előlegszámlát aztán januárban korrigálják a valós fogyasztás és az aktuális tőzsdei ár alapján.

A Krém és Máz Cukrászüzem Bt. tulajdonosa, Kovács Márk fontosnak tartja, hogy amire csak lehet, előre reagáljanak. Az árammal a nyitva tartási idő átszervezésével spórolnak, a hétfő szünnap lett, a többi hétköznapon rövidebb időszakban várják a vásárlókat, hétvégén viszont teljes nyitva tartási időben. Ezzel heti négy napnyi energiát sikerült megspórolni, így nagyjából annyi fizet, mint korábban. Főként vegyesboltokba szállítanak süteményt, helyben pedig elvitelre kínálják azokat 399 forintos áron.
Sokan találgatják, mi lehet a titka, hogy alacsonyan tudja tartani az árait. A képlet több összetevős. Először is, Lautner Marikához hasonlóan szintén hangsúlyozza, hogy „jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint”. „Közel harminc évig dolgoztam alkalmazottként, 2018 óta vagyok a magam ura. Nincs kacsalábon forgó palotám, de van fedél a fejem felett, nem vagyok kirándulós fajta, a kertben az állatokkal remekül elvagyok, mellette dolgozom, de nem azért, hogy milliomos legyek, hanem, hogy megéljünk belőle. Én is voltam a padlóm, tudom, milyen az, amikor nincs, de kellene, úgyhogy rajtam ne múljon, hogy azok is ehessenek egy-egy süteményt, akik kevesebből gazdálkodhatnak” – mutatott rá, milyen elvek mentén nyitotta meg négy évvel ezelőtt hédervári üzemét. Legutóbb nyáron emelt árat, amit év végéig biztosan tartani fog.
Gázt nem használnak, a vegyes tüzelésű kazánt rakják meg időnként fával, abból pedig még kitart a tavalyi készlet – egyébként a sütők melegítik fel az üzemet.
A „titokra” visszatérve pedig, nem utolsó sorban a természetes alapanyagokban hisz, a cukor pedig még mindig olcsóbb, mint a karamell aroma. „A klasszikus nagymama receptjeit gyártjuk, nem használunk aromákat és más mű hozzávalókat, és ez nem csak az ízben, de az árban is visszaköszön” – állítja Kovács Márk, aki hólabda nélkül ki sem nyithatna, a második legkeresettebb terméke a mignon, amit a csokicsúcs követ.

Írta: Zoljánszky Alexandra
