A Szigetköz különleges madárvilága I. rész

A Szigetköz, vagy – Timaffy nyomán – az „Ezer sziget országa” nemcsak halfajai, vízi élőlényei, hanem változatos madárvilága miatt is ígéretes úti cél lehet a kirándulóknak. A tájegység madárvilága amellett, hogy nagyon sokszínű, az utóbbi időben érdekes és elgondolkodtató változásokon ment keresztül. Portálunknak Győrig Előd, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kisalföldi Csoportjának elnökségi tagja mesélt többek közt a térség fekete és fehér gólyaállományáról, de azt is megtudtuk, hol költenek természetes költőhely híján a partifecskék.

Gazdag élővilág a lipóti és a dunaszegi morotvában

Győrig Előddel, a MME Kisalföldi Csoportjának elnökségi tagjával beszélgettünk a Szigetközről mint vizes élőhelyről. Ennek kapcsán a szakértő elmondta, a tájegység, az ágrendszer madárvilágát érintő egyik fő probléma a talajvízszint csökkenése, illetve, hogy a mezőgazdasági területeken is kevesebb a rovar – ebben a szárazság, de a vegyszerezés is közrejátszik.

A lipóti és a dunaszegi morotvatavak vizei stabil, gazdag élővilággal rendelkeznek. Olyan fokozottan védett fajoknak adnak otthont mint a nagy kócsag, a vörös gém, a bölömbika vagy a barna rétihéja. Mint azt megtudtuk Elődtől, megjelenő madárfaj az utóbbi időben nem sok akad tájegységünkön.  

A nagy bukó rendszeres téli vendég a Dunán. Északi elterjedésű faj, ami húzódik délre és nemrég érte el a Kárpát-medencét. A megyei Duna szakaszon találtunk eddig egy ízben költését– tudtuk meg Elődtől. Ez a vízi madár különleges, halakkal táplálkozik, viszont öreg, korhadt fák odujában költ. 

Tíz éves időintervallumot tekintve a nagy kócsag az a madár, ami egyre nagyobb számban jelen van a Szigetköz két jelentős vizes élőhelyén: a lipóti és a dunaszegi morotvában – magyarázta Győrig Előd.

5-10 fekete gólya pár van a Szigetközben

A fehér gólyák eltűnéséről is faggattuk a szakértőt, aki elmondta, ez egy országos tendencia, de itt és a megyében is észrevehető a korábbi stabil, nagy gólyaállomány megfogyatkozása, ami főként az élőhelyek megváltozására, a vadászterületek eltűnésére vezethető vissza.

Mióta nem legeltetnek az árterekben, illetve szabályozzák a folyókat, nincsen árvíz, nincs olyan elöntött gyep, ahol a gólyák békák, halak után keresgélhetnének. Igaz, majdnem minden faluban megtalálható még egy család, de ez a szám jóval kevesebb, mint a korábbi időszakokban. 

A fekete gólyát nem egyszerű megtalálni, mivel meglehetősen rejtőzködő madárfaj, érzékeny a mozgásra, erdészeti munkákra. Az ornitológusok éppen ezért a még lombtalan fákon tudják megkeresni, észrevenni a fészkeiket. Győrig Előd elmondta, számításaik szerint feltehetően 5-10 fekete gólya pár fészkelhet a Szigetközben.

Száraz tavasz: kevesebb fecske

A fecskék közül a sarlósfecskék öreg házak repedéseiben élnek, ezek megtalálhatók a mosonmagyaróvári belvárosban is, illetve a panelek szellőzőnyílásaiban, repedéseiben fészkelnek. A panelszigetelésekkel ők is egyre inkább kezdik elveszíteni élőhelyüket.

A füstifecskék állatok közelében, illetve vizes élőhelyek környékén érzik jól magukat, ám az állattartás visszaszorulásával az ő számuk is csökken.  

“Ellátogattunk állattartó telepekre is, hogy megvizsgáljuk a füstifecskék számát és elmondható, hogy ezeken a helyeken is alacsonyabb a számuk a korábbiakhoz képest” – részletezte Győrig Előd.

Mint mondta, több okra visszavezethető ez a tény: a vonulás viszontagságai, a telelő terület állapota és az étel (repülő rovarok) hiánya. A szélsőséges időjárások következtében vonulás közben kimerülnek, elpusztulnak a madarak. Emellett, mivel nem volt sár, hiszen szinte teljesen csapadékmentes volt az április és a május, nem tudtak maguknak fészket építeni.

“Ebbe a lakosság is bevonható lenne, sárgyűjtő helyek létrehozásával lehetne segíteni a fészekrakást” – véli Előd.

A molnárfecskék városokban, házfalakon költenek, náluk kevésbé drasztikus fogyás figyelhető meg az egyedszámot tekintve, de ugyanaz a probléma áll fent, mint a füstifecskék esetében: kevés volt a sár, amiből fészket építhetnének maguknak.

A partifecske speciális madár a fecskék között is, fészküket függőleges löszfalakba vájt lyukakba rakják, ezek a falak régebben eredetileg folyók mentén természetes módon kialakultak. A folyószabályozásnak köszönhetően azonban – a bősi erőmű, a gátak megépítésével – ezek a falak természetes módon már nem szakadnak le. Ezért a fecskék más élőhely, költőhely után néztek: kavicsbányákban illetve homokbányában fészkelnek, ami nagyon veszélyes költőhely. Ezek a mesterséges falak ugyanis a földmunkák közben beomolhatnak és könnyen odaveszhetnek a tojások, sőt, sajnos a kifejlett egyedek is.

A Magyar Madártani Egyesület tagjai éppen ezért igyekeznek a bányákkal kapcsolatot létesíteni, azokkal együttműködni a partifecskék védelme érdekében. A Mosonmagyaróvár környéki bányákban is találhatók kisebb-nagyobb számban partifecskék, például Hegyeshalomban, Levélnél, Darnózselin, de Jánossomorján is – tudtuk meg a MME Kisalföldi Csoportjának elnökségi tagjától.

Pozitív példák: külön falak a fecskéknek

Találkozunk nagyon pozitív példákkal is, például vannak olyan bányák, ahol külön falat csinálnak a fecskéknek. Ez kölcsönösen jó a tulajdonosoknak és a fecskéknek is, ugyanis a munkát nem zavarják a fecskék, a termelés mehet tovább, ugyanakkor a madarak is tudnak nyugodtan költeni – két nap alatt akár száz fecske is be tudja magát fészkelni a falakba – mesélte híroldalunknak Előd.

Cikkünk következő részében a Szigetköz madárvilágának másik szereplőiről, a zátonylakó fajokról és a bütykös hattyúkról olvashatnak bővebben.