2020.09.29.

SzigetKÖZélet média

A Szigetközben költött az elsők között újra a bütykös hattyú – A Szigetköz különleges madárvilága II. rész

Fotó: Mihályi Dániel


Korábbi cikkünkben, melyben az „Ezer sziget országa” változatos madárvilágával foglalkoztunk, a fecskék életmódja és a morotvák mint gazdag élőhelyek voltak a fókuszban. Győrig Előddel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kisalföldi Csoportjának elnökségi tagjával most a bütykös hattyúkról és a zátonylakó fajokról beszélgettünk, illetve egy számunkra nagyon kedves fajról, a jégmadarakról és azok költési szokásairól is szó esett.

Nemrégiben megjelent cikkünkben, összefoglaltuk, hogy az utóbbi időben bekövetkezett talajvízszint csökkenés, ezáltal az árterek, egykori legelők mint megváltozott élőhelyek a Szigetköz madárvilágát is érintik, hiszen korábban sok szárnyasnak ezek a területek szolgáltak fő tápláléklelő helyként, illetve költőhelyként. Azonban a madarak is alkalmazkodnak, alternatívákat keresnek a kialakuló helyzetben.

Magányos szépség

Győrig Elődtől megtudtuk, hogy viszonylag sok jégmadár él a Szigetközben. Ez a gyönyörű madár a folyó mentén szakadó falakba vájja be fészkét, nem telepes, hanem magányosan költ, ezért nem szükséges nagy egybefüggő falfelület számára, kisebb csatornák oldalában is képes költeni. 

Jégmadár
Fotó: Pitó Andor


Szántóföldeken telelnek a bütykösök

Kevesen tudják, de a legelső magyarországi bütykös hattyúköltést 1970-ben Fertőrákoson, majd a ‘70-es évek közepén a Szigetközben, mégpedig Mecsérnél jegyezték fel. 

“A Kárpát-medencében ugyanis a 19. században kipusztult a bütykös hattyú körülbelül 120 évre, és az első visszatelepülő párt a 20. században a Fertő tónál látták, később pedig a Szigetközben. A nyugatról érkezők száma és a helyi populáció aztán idővel szépen gyarapodott. Mára viszonylag telített az élőhelyük, már nemcsak nádasos tavakban, hanem két-három méteres csatornákban is sikeresen költenek” – mesélte a szakértő.

Győrig Előd egy érdekes jelenségről is beszámolt a bütykös hattyúkkal kapcsolatban.

“A kétezres évek elején nagy számban teleltek át hattyúk etetéssel a megyében az egyes településeken, illetve voltak, akik vonultak, lementek Horvátországig. Győr belvárosából az utóbbi időben azonban teljesen eltűntek, pedig korábban itt teleltek át az etetésnek köszönhetően. 2010-től egyre nagyobb számban, csapatosan telelnek át szántóföldi kultúrákban. Kiderült, megyénkben 1500 példány tölti a “téli vakációt” ezek jelentős része a Szigetközben állomásozik.”

Mivel a szakértők gyűrűzik a hattyúkat, tudják, hogy egyes madarak maradnak télire, de lengyel, szlovén és cseh gyűrűvel ellátott madarak is érkeznek ide telelni. A költőállományt is ellátják gyűrűkkel, így tudják, hogy viszonylag sok madár minden évben az Isonzó folyó deltájánál, Olaszországban telel. 

Fotó:Mihályi Dániel


Nyakgyűrűzés: esztétikai, és nem életbevágó kérdés

Ahogyan az eddigiekben láttuk, a gyűrűzésnek köszönhetően sok mindent tudunk az egyes madárfajokról, például azt is, hogy idén 30-40 hattyút jelöltek meg Mosonmagyaróváron a téli évszakban. A MME Kisalföldi csoportjának elnökségi tagjától megtudtuk, létezik a lábon elhelyezett acélgyűrű mellett egy nagyobb méretű, UV-álló színes műanyagból készült nyakgyűrű is. 

“A nyakgyűrűzés növényevő fajoknál esztétikai kérdés, életfunkciójában a madarat nem zavarja” – hangsúlyozta Győrig Előd.  

A madár életébe nem szól bele a gyűrű, viszont lényegesen több információt szolgáltat számunkra. Az elhelyezkedésének és színének köszönhetően már messziről is le lehet olvasni, elég hozzá egy távcső, nem kell megfogni a madarat – fogalmazott a MME tagja. Kéri, ha valaki esetleg gyűrűs madarat lát, valamilyen úton értesítse a Magyar Madártani Egyesületet, az adatokat a ringers@mme.hu címre várják. 

Hattyú
Fotó: Mihályi Dániel


Összetaposhatjuk vagy kihűlhetnek a zátonylakó madarak tojásai

A zátonyok fontosak egy folyó életében, ismerünk úgynevezett zátonylakó fajokat is, például a küszvágó csért vagy a kis lilét. Ezek a madarak kavicspadokon költenek, kis mélyedésekbe rakják tojásaikat, amelyek maguk is olyanok, mint egy-egy kavics – magyarázta Győrig Előd.

Természetes esetben a folyó a hegyről hozza a hordalékot, amit aztán lerak a partra, ám a folyószabályozásnak és az erőműveknek köszönhetően a zátonyképződés is ritkább, szinte meg is szűnik. 

Ha vízitúrázni szeretnénk, érdemes tapasztalt túravezetővel útnak indulni, aki ismeri a vízi utakat, hiszen ahogyan Győrig Elődtől megtudtuk, könnyen tönkre tehetjük a zátonylakó fajok költéseit. Ezek a madárfajok május és július között költenek, így főleg ekkor zavaró az emberi jelenlét.

“Megesik, hogy a vízitúrázók kikötnek zátonyokon, és sajnos kárt okozhatunk a költésekben. Egyrészt ráléphetnek a tojásokra, de ha huzamosabb ideig, órák hosszat jelen vannak, kihűlhetnek a magukra hagyott tojások, mert nem mer visszatérni” – részletezte a MME Kisalföldi csoportjának elnökségi tagja.

“Ugyanakkor, ha összekapcsolódnak a partszakasszal, a róka is bejuthat ezekre a zátonyokra és megdézsmálhatja a fészkek rejtekét. Bár egyre kevesebb ilyen faj él a zátonyokon, a kis lile előfordul, de sokkal kisebb számban, mint hajdanán. A küszvágó csér rendszeresen előfordul a Szigetközben, azonban a magyar oldalon nem költ, az egyik szigeten, ami a dunacsúnyi víztározónál található, több száz pár költ, ezek a madarak járnak át a magyar oldalra táplálékért” – tette hozzá a szakértő.

Kis lile
Fotó: Pitó Andor
Megosztom: