Érdekes jelenséget figyeltek meg a Szigetközben, Dunaszeg határában. Lakatos Krisztián fotós kapta lencsevégre a táplálkozó darucsapatot, amire Szomolányi László hívta fel a figyelmét. Azért különleges eset ez, mert térségünkben többnyire csupán átvonuló csapatokkal lehet találkozni, ugyanis a vízimadarak vonulása speciálisabb, mint társaiké, csak meghatározott helyek alkalmasak számukra a pihenésre. Győrig Elődöt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kisalföldi csoportjának elnökségi tagját kérdeztük a témában.
Nemrégiben Lakatos Krisztián, aki több mint egy évtizede fotózik a Szigetközben, lefotózott egy táplálkozó darucsapatot, akiket aztán a hajnali órákban is a földeken talált.
„Szomolányi Laci hívott, hogy darvak szálltak le a földjére, kimentem és meg is találtam a csapatot. A Szigetközben úgy tudom még nem figyeltek meg ilyen csapatot” – mondta Lakatos Krisztián, aki Dunaszeg határában, a település és az Öreg-Duna közötti szakaszon készítette a nagyszerű felvételeket.
Győrig Előd, a MME Kisalföldi csoportjának elnökségi tagja elmondta, a vízimadarak vonulása eltér a többi madárétól, mert nekik csak bizonyos helyek megfelelőek a pihenésre. Így egyik állomásról a másikra mennek, ám egyes területek, melyek alkalmasak lennének a pihenésre, időközben megszűnnek az emberi jelenlét, terjeszkedés miatt, ezért kénytelenek nagy utat megtenni egy-egy állomás között.
A darvak ilyen klasszikus megállóhelyei Magyarországon a Hortobágy (egyben a Hortobágyi Nemzeti Park címermadara), illetve a Dél-Alföld szikes tavai, valamint újabban a Fertő-tó. Az egyes állomások között nem nagyon állnak meg a szárnyasok, menet közben „csak úgy” nem szállnak le.
Győrig Előd elképzelhetőnek tartja, hogy a madarak elfáradtak, hiszen ezek a nekik pihenésre alkalmas vizes élőhelyek nem biztos, hogy minden esetben rendelkezésre állnak (a kevés csapadék miatt kiszáradnak, nincsenek elöntve), így fogynak a lehetőségeik.
Megjegyezte, a darvak száma jelenleg mind világviszonylatban, mind európai viszonylatban növekszik, ez többnyire annak is köszönhető, hogy enyhébbek a telek, így a madaraknak nem kell Afrikáig vonulniuk – amivel megspórolnak egy tengeren és sivatagon való átkelést, ezáltal kisebb az elhullás, mortalitás. Tőlünk nem messze, a Hanságban például egyre gyakrabban megfigyelhetők darvak az utóbbi időben, melyek közül egy kisebb csapat idén át is vészelte a telet.
„Meglehet, hogy épp feltérképezik a területeket, tavasz van, keresgélnek vizes élőhelyeket, amelyek alkalmasak lennének pihenésre. A daru igencsak kerüli az embert, zavartalan területeken fészkel és táplálkozik, de az éjszakázó helyeit is úgy választja ki, hogy minél kevésbé legyen szem előtt. Éjszakázni halastavakon, szikes tavakon, vagy elöntött területeken szeret, (belvízen is megfigyelték már), ahol nehéz észrevétlenül megközelíteni és könnyen elmenekülhet” – magyarázta a MME elnökségi tagja.
A madártani szakértőtől megtudtuk, a darucsapatok Lengyelországban, Csehországban, illetve északabbi területeken költenek, az 1950-es években költött utoljára daru az országban a Balaton mellett. Azóta 2015-ben költött először újra egy pár Veszprém megyében, a darupár még mindig ott van, így valószínűsíthető, hogy idővel máshol is költenek majd ezek a madarak hazánkban.
„Ezek a nagy madarak nemcsak csapatokban, hanem családokban is vonulnak, s hogy honnan tudják merre kell menniük? Az ösztön mellett a szülők megtanítják nekik az útvonalat, ők pedig megjegyzik a terepviszonyokat, hogy később maguk is eltaláljanak” – mesélt Előd a darvak vonulásáról.
Hozzátette, az utóbbi 10-15 évben látványosan módosultak a madarak vonulási szokásai: a Skandináviában költő populáció a Hortobágyra érkezik, ilyenkor több százezer madár lelhető fel itt, majd október vége felé Afrika felé indultak. De az utóbbi időben sokan nem délre indulnak a Hortobágyról, hanem nyugatra, így lett újabban a Fertő-tó egy pihenőállomás számukra, hogy aztán az Alpokat északról megkerülve Franciaországban, a Rhône-vidéken, illetve Spanyolországban vészeljék át a telet.
