Egy tópart, egy erdei tisztás vagy egy csendes folyópart csábító helyszín lehet egy természetben töltött éjszakához. A vadkempingezés azonban nem csak a szabadságról szól. Magyarországon jogszabályok határozzák meg, hol és milyen feltételekkel lehet sátrat állítani. Utánajártunk a legfontosabb tudnivalóknak és tapasztalt vadkempingezőket is megkérdeztünk arról, hogyan lehet felelősen élvezni a természet közelségét.
A természet közelsége, a szabadság érzése, a kalandvágy és a minimális költségek csábítják az embereket arra, hogy a szabad ég alatt töltsenek el vagy akár több éjszakát. A vadkempingezés ugyan teljesen kiszakít a komfortzónából, de könnyű vele szabálysértést elkövetni! Vajon tisztában van vele, hogy hol húzódik a határ a megengedett és a tiltott táborozás között?
Ma Magyarországon az úgynevezett Erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény) szabályozza, hogy mikor és milyen feltételekkel lehet az erdőben tartózkodni, sátrat állítani. Az erdőtörvény alapján 24 órát meg nem haladó sátorozáshoz általában nem szükséges az erdőgazdálkodó engedélye, 24 órán túl viszont már igen. Fontos kikötés, hogy tüzet csak kijelölt tűzrakóhelyen és akkor lehet gyújtani, ha nincs tűzgyújtási tilalom. A természetben nem maradhat nyoma a táborozásnak, tehát alaposan össze kell szednünk mindent magunk után, a hulladékot el kell vinnünk magunkkal. A védett területek egészen más szabályozásba esnek, az ilyen helyeket háborítatlanul kell hagyni. Magyarországon valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár védelem alatt áll. Fokozottan védett természeti területeken a turistautak és a tanösvények elhagyása tilos! Ez azt is jelenti, hogy ilyen helyen nem lehet vadkempingezni, hiszen csak a kijelölt ösvényeken tartózkodhatunk. Nem kell azonban aggódni, hogy belezavarodunk, épp milyen területen járunk és ott mit tehetünk meg, hiszen a védett, valamint a fokozottan védett területekről és az ott érvényes szabályokról rendszerint táblák tájékoztatják a kirándulókat.
Egy tapasztalt túrázót, a novákpusztai Kompasz Kempig vezetőjét, Dóri Botondot is megkérdeztük, mi a véleménye a vadkempingezésről.
„Szerintem ez egy nagyon jó dolog, ha az emberek odafigyelnek és betartják az írott és íratlan szabályokat, nem okoznak kárt a természetben. Azt gondolom, inkább több lehetőséget kellene biztosítani a szabadban járókat, például olyan “wc-k” kialakításával, mint ami a Szigetközben az Ördög-szigeten is van. Egyébként a vadkempingezés nem jelent konkurenciát a kialakított kempingeknek, inkább az a tapasztalat, hogy a szabadban éjszakázók is megjelennek nálunk, ahol van víz, villany” – fogalmazott Dóri Botond, aki maga is többször aludt kint a természetben.
Ha valaki túrázik, kenuzik és megáll valahol szívesen tölti az éjszakát a szabadban és reggel onnan indul tovább. Persze ilyenkor sok szabályt be kell tartani, amikről érdemes előre tájékozódni. A Szigetközben rengeteg gyönyörű helyszín van, ahol élmény az éjszakázás. Kisbodak, Ásványráró és a Mosoni-Duna partszakasza a kedvenceim. Utóbbit szeretem a legjobban, mert az a legnyugodtabb, ott a legkevesebb az ember – avatott be bennünket a tapasztalt vadkempingező.
Dóri Botond abban is segít a szigetkozelet.hu olvasóinak, hogy miket vigyenek mindenképp magukkal a természetbe:
Szemeteszsákot mindenképp, többet is. Aztán legyen nálunk ásó, törlőpapír, gyufa, egy függőágy nagyon kényelmes tud lenni. Vigyünk megfelelő mennyiség, tehát se túl sok, se túl kevés ételt és szerintem egy jó vörösbort is. A sok ruha, holmi nem fog segíteni, elég nagy nyűg tud lenni az óriási táska. Valóban a természetben nincs is annyi mindenre szükségünk, mint gondolná – zárta a beszélgetést a fiatalember.
Egy másik fiatal, a győri származású Harmath Zoltán is szívesen osztotta meg vadkempinges élményeit.
„Két vadkempingesnek nevezhető sztorim van. Az egyik az talán még 2016 körül volt. A Balatonalmádiban játszottunk az akkori zenekarommal, de már nem kaptunk szállást sehol aznap este, úgyhogy jobb híján felvertünk néhány sátrat arrafelé, illetve volt, aki egy függőágyat akasztott ki két fa közé. Ez egy kellemesen meleg nyári este történt. A másik eset tavalyi, amikor Martinával, a feleségemmel Kisorosziban egy olyan lakókocsiban aludtunk egy erdő közepén, úgymond önfenntartó módon, se villany se fürdő, se víz nem volt. Egy szabadstandon tusoltunk. Azt el tudom mondani, hogy kitartás kell hozzá. Nekünk például rengeteg szúnyoggal kellett boxolni, ami szerintem a vízparti helyeken tipikus. Nem feltétlenül a városban szocializálódott embereknek van kitalálva a vadkempingezés, az biztos. Azt leszűrtem ezekből az alkalmakból, hogy ez egy életforma. Az nagyon jó tényleg, hogy az ember közel van a természethez, de érdemes tervezni, jól felkészülni az időjárásra, hogy ne feltétlenül sártengeren kelljen átmászni ahhoz, hogy közel legyen a természethez” – mondta Zoltán.
A két megszólaló fiatal közel sincs egyedül azzal, hogy szívesen vállalják a nomád körülményeket egy-egy különleges élmény kedvéért. A Facebookon sokan tájékozódnak, gyűjtenek ötleteket a Vadkemping nevű csoportból, amely csaknem 130 ezer tagot számlál.
