2020.10.20.

SzigetKÖZélet média


Tavalyelőtt karácsonyra fényképezőgépet kért ajándékba a darnózseli Mihályi Dániel, aki azóta – fiatal kora ellenére – több tapasztalt fotóst is megszégyenítő ügyességgel ragadja meg a helyi élővilág varázslatos pillanatait.

Mihályi Dániel 11 éves, óvodás korában is mindig az állatos mesék, természetfilmek érdekelték. Ezért nem meglepő, hogy az objektívje lencséjén keresztül is ezt a titokzatos világot vette célkeresztbe. Otthonához közel, főként Darnózseli-Püski-Lipót háromszögében készíti a felvételeit, amelyekről bizony nehezen mondanánk meg, hogy egy ötödikes fiú kapta lencsevégre őket. A lelkes amatőr a környék gyönyörű tájait és változatos állatvilágát fotózza: készített már felvételt vonuló szarvas rudliról, felszálló barna rétihéjáról, de pelyhes kis bütykös hattyú fiókáról is. A fiú képeiről sugárzik a természet szeretete, tisztelete, valamint az is, hogy milyen módon készültek: sok kitartás és türelem szükséges ugyanis ezen vadon élő állatfajok becserkészéséhez. 

Dani 2018 karácsonyán egy kisméretű bridge gépet talált a fa alatt, ezzel készítette első fotóit. Az egyik kereskedelmi csatorna időjárásjelentő műsorában megjelent egy tájképe, ez adta meg számára a kezdő lökést, innen jött a gondolat, hogy még jobban belevesse magát a fényképezés rejtelmeibe. Ezután szülei meglepték őt egy komolyabb, tükörreflexes masinával.

Őzet szeretett volna lencsevégre kapni a tizenegyéves fotós, amikor hirtelen felröppent mellette egy barna rétihéja.


Az ötödikes fiú az otthoni tanulást, online oktatást a javára fordította, mert reggel 6-kor már a réteket, erdőket járta fényképezőgéppel a kezében. Így aztán végig fotózhatta, ahogyan ébredt, majd virágba borult a természet. 


“Általában reggel fél hatkor kelek, ez a munka legnehezebb része… Hat körül kibiciklizek a házunktól nagyjából egy kilométerre található erdős szakaszra. Ha meglátok egy állatot, megpróbálom becserkelni csendben, a szélre figyelve. Mikor közel kerülök egy vadon élő állathoz, úgy izgulok, hogy a torkomban dobog a szívem. Ha észrevesz az állat, van néhány másodpercem, amikor rám néz, általában ekkor készülnek a legjobb fotók. Egy szempillantás alatt már el is tűnik a vad, de a fényképek és az élmény megmaradnak” – részletezte Dani.

Mint mondta, úgy gondolja, őzet, szarvast a legnehezebb fotózni. Ők már messziről megérzik a szagunkat, így széliránnyal szemben érdemes megközelíteni őket – magyarázta. Hozzáfűzte, most egy ritka madárfajt igyekszik becserkészni: négy vörösgémre bukkant ugyanis nemrég. Többször is visszament már, hogy megörökítse őket, de úgy véli, még nem sikerült elkészítenie a tökéletes képet.

Mihályi Dániel hajnalban kel, hogy becserkéssze a vadat, a távolabbi helyszínekre esténként szülei kísérik el autóval.


Nem hiábavaló ez a kitartás, Dani számára megéri a befektetés, ugyanis egyre többen ismerik meg a munkáit, számos pozitív visszajelzést kap, a Szigetköz Natúrpark közösségi oldalán rendszeresen közlik a felvételeit, de másokat is megihlettek fotói, vadlibákról készült képéhez Dáma Lovag Erdős Anna költő írt verset. Az ötödikes fotóspalánta nemrég egy szigetközi fotópályázaton második helyezést ért el, illetve jelenleg várják egy országos pályázat eredményét, amelynek első fordulóján továbbjutott.

Megosztom: