Tegye fel a kezét, akinél gyorsan és mosolygósan indul minden hétköznap reggel a gyerekekkel! No és ki az, akinél inkább stresszforrás az intézménybe indulás? Nos, az első csoportba tartozókat arra kérem, keressenek meg, és árulják el, mi a titkuk! A második csoportba tartozók pedig bátran olvassanak tovább: hozok néhány praktikát, ami segíthet, hogy könnyebbek legyenek a reggeleink.
Legyünk mi az elsők!
Ébredjünk a gyerekek előtt! Ha nehezünkre esik 15-20 perccel korábbra állítani az ébresztőórát, gondoljunk arra, milyen sokat jelent, ha felöltözünk, megiszunk egy csésze kávét vagy teát, még mielőtt kel a család és később „csupán” koordinálnunk kell a gyerekek szedelődzködését! Ha mi nyugodtan, kapkodás nélkül készülünk el, jó eséllyel ezt a mintát követik gyermekeink is.
Készüljünk előre!
Tízóraival, ruhával, a kicsi feltöltött pelenkázótáskájával stb. Amit lehet, tegyük inkább az esti rutin részévé! Így nem olyan nagy probléma, ha pár percet csúszunk a tervekhez képest, a reggeli rohanásban viszont hálásak leszünk magunknak, ha csak fel kell kapni a bejárat mellett sorakozó kész csomagokat.
Ne akarjunk mindent egy kézben tartani!
Nagy lehet a kísértés, hogy a folyamatos „hegyibeszédek” helyett inkább magunk készítsük össze az összes tornazsákot, tízórais dobozt, ellenőrizzük az iskolatáskákat… Én azonban azt javaslom, inkább szánjuk rá egy-két hetet, amíg közösen megbeszéljük és kialakítjuk a rutint! Akár már bölcsődés korában is bevonhatjuk gyermekünket a készülődésbe, ahogy pedig idősödik, egyre több felelősséget adhatunk át neki. Ezzel rövid távon zökkenőmentesebbé tehetjük a reggeli elindulást, hosszú távon pedig az önállóságát is fejlesztjük.
Értsük meg!
Számtalan oka lehet annak, ha nem úgy megy az indulás, ahogy szeretnénk (betegség, fáradtság, rosszkedv). Ilyenkor ne essünk abba a hibába, hogy a kiabálással, veszekedéssel akarjuk rávenni csemeténket a sietségre! Szinte biztos, hogy az ellenkezőjét érjük el vele – egy kiadós konfliktus után még jóval később is indulunk, mint terveztük. Természetesen érdemes tartani a határokat, de ha látjuk, hogy jól esne egy-két megértő szó, vagy egy nagy ölelés, adjuk ezt meg neki! Akár segítsünk is kicsit többet a megszokottnál! Ő hálás lesz érte, és a saját bűntudatunkkal sem kell később hadakoznunk.
Ne csüggedjünk!
Véleményem szerint nincs olyan család, ahol minden nap ideálisan kezdődik. Hiába van tízből nyolc esetben működő reggeli rutinunk, ha a szépen felöltözött gyerekünk a lépcsőn lefelé akkorát esik, hogy kiszakad a nadrágja, vagy a hidegben befagyott az autónk ajtaja. Ha mi ingerültek, fáradtak vagyunk, az is átragadhat a gyerkőcökre, ezért sem érdemes a saját testi-lelki jóllétünket háttérbe szorítanunk. Ha minden borul, és nagy kiabálásokkal, késve indulunk útnak, emlékeztessük magunkat arra, hogy holnap új reggel jön, új alkalom a próbálkozásra!
Mivel nincs két egyforma család, így nincs olyan receptem sem, ami mindenkinél garantálja a zökkenőmentes reggeleket. A fenti alapokkal semmiképp nem lőhetünk mellé, de emellett bátran kísérletezzünk, mi az, ami nálunk beválik! Nyugodt reggeleket kívánok!
Valentin-Gyurics Nikoleletta
coach, mediátor
