Milyen nehézségekkel kellett korábban és kell ma megküzdenie egy vállalkozónak? Mi egy vállalkozás hosszútávú fennmaradásának záloga? Mi az a VOSZ és hogyan lehet csatlakozni? Kiknek ajánlatos igénybe venni a Széchenyi Kártya MAX hiteltermékeit?
A Floris Tv legutóbbi adásának vendégei dr. Kovács Péter, a Vállalkozók Országos Szövetségének Győr-Moson-Sopron vármegyei elnöke, valamint Szabó Zsuzsanna, a VOSZ vármegyei Titkárságának vezetője voltak.
Péter, Ön az egyik legismertebb helyi vállalkozás tulajdonosa. Körülbelül 30 éve hívta életre a Darnó Hús márkát. Honnan indult? Volt esetleg olyan személy a közvetlen környezetében, akitől eltanulta, hogyan lehet vállalkozni, vagy egyedül indult ezen a rögös úton?
A rendszerváltás idején nem indultam én sem másképp, mint az összes többi, akkori vállalkozó, aki úgy gondolta, hogy a szakmájában az átlagot egy kicsit meghaladja, és a saját lábán meg tud állni. Én kicsit könnyebben adtam vállalkozásra a fejem, hiszen mellettem ott volt a család: édesapám, édesanyám, testvéröcsém. Eredetileg erdész vagyok, így családilag a fakitermeléssel kezdtük.
A húsüzem úgy érkezett, hogy a faluban volt egy 1905-ben épült állami általános iskola, még a szüleim is oda jártak iskolába. Ebből egy papíripari üzem lett, amelynek a vezetője édesapám volt. Ez sajnálatos módon néhány év múlva bezárta a kapuit, mert meghalt a tulajdonosa, Pék Tóni bácsi. Ekkortól az üzem csak ott állt a faluban, édesapám ötlete volt, hogy vásároljuk meg.
Megvásároltuk, de még nem tudtuk, hogy mi lesz belőle.
Az én fejemben egy füszért áruház volt, de Tóth Péter, lipóti pék barátom, akkoriban indított egy vegyes boltot Darnózselin, és felhívott, hogy amennyiben én kinyitom a saját üzletem, ő becsukhatja a boltját. A válasz az volt, hogy ha van jobb ötlete, akkor meghallgatjuk.
Volt ötlete.
Kitaláltuk közösen, hogy csináljunk egy olajfeldolgozót. Az én feladatom volt, hogy utánajárjak, működik-e. Három hét alatt rájöttem, ez nem egy nagy üzlet. Következő briliáns üzlet: csináljunk tejfeldolgozót. Három nap kellett, hogy átrágjuk, rájöttünk, a tehenek hétvégén és karácsonykor is adnak tejet. Nincs szabadnap, ne csináljunk tejfeldolgozót. Akkor megcsillant az ország mára leghíresebb pékéjének szeme: akkor csináljunk húsüzemet.
Elkészítettük az üzleti tervet egy cementes zsák letépett sarkán, grafit ceruzával. Ilyen kis megmosolyogtató módon indul a Darnó Hús pályafutása. Aztán három év múlva ugyanolyan barátságban, egy este alatt eljutottunk oda, hogy hasonló módon kitaláltuk a Lipóti Pékség koncepcióját, ami azóta egy országos hírnevű vállalkozás lett.
A lényeg pedig az, hogy a barátság megmaradt.
Ugyan azt mondta, barátja vállalkozása országos hírű lett, de Ön is olyan értékes vállalkozó lett, hogy felkérték, legyen a Vállalkozók Országos Szövetségének Győr-Moson-Sopron vármegyei elnöke. Mióta tölti be ezt a titulust, és mit kell tudni egyáltalán a VOSZ-ról?
Most vagyok félidős ebben a ciklusban. Két és fél éve kértek fel erre a titulusra. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy én képviselhetem ebben a szervezetben a megyei vállalkozókat.
A VOSZ-t Demján Sándor alapította. Idén ünnepli a 35. születésnapját. A Prima Primissima díjról mindenki hallott, úgy, ahogy gondolom, a megyei prímákról is. Ez egyébként egy önkéntes szervezet, olyan szolgáltatásokat kell nyújtanunk, hogy az önkéntesség az érdeklődést fenntartsa a vállalkozók irányába. A taglétszámunk egyre növekszik, egyre szélesebb palettát tudunk a vállalkozóknak nyújtani a mindennapi dolgaik megoldásához és ezeknek a támogatását tudjuk biztosítani. „Van VOSZ válasz” – ez az egyik jeligénk.
Mi nagy örömmel veszünk minden jelentkezőt, mert azt gondolom, hogy minden vállalkozó erősíti a rendszert, kettő meg kettő az soha nem négy, hanem az inkább négy és fél vagy öt.
Zsuzsanna, egy rendkívül változó gazdasági környezetben élünk, sok külső behatástól függünk. Miben segít a kis- és közepes vállalkozásoknak a Széchenyi Kártya Program?
A Széchenyi Kártya Programon belül több hitelkonstrukciónk is van a vállalkozók számára: folyószámlahitel, likviditási hitel, amik szabadon felhasználhatóak, illetve beruházási hitel. Az agrárszektornak külön van az Agrár Széchenyi Kártya, mint folyószámlahitel, illetve beruházási hitel. Ezen kívül a Széchenyi Lízingkonstrukció, illetve a mikrohitel. Elég széles a paletta, és most jelen pillanatban 5%-os fix kamaton mennek ezek a hitelek 2024.06.30-ig.
Mondhatjuk azt, hogy ezek jóval kedvezőbb kamatlábak, mintha valaki egy piaci hitelt szeretne? Akár azon vállalkozásoknak is érdemes elgondolkozni ezen a lehetőségen, akik alapvetően nem érzik magukat pénzügyileg veszélyes helyzetben?
Ez abszolút így van. Ha még nincs is likviditási problémája egy cégnek, de esetleg egy vésztartaléknak teljesen tökéletes. A felhasznált összeg után fizetendő maga a kamat, tehát hogyha nem használja fel az adott vállalkozás, akkor csupán az 1% rendelkezésre tartási jutalékot kell kifizetnie. Én azt gondolom, hogy igen, megéri.
Hogyan lehet ezt igénybe venni, hova kell először fordulni? Először a bankoknál kell kopogtatni? Érdemes akár több banknál is?
Igen, ez általában úgy működik, hogy a vállalkozó felveszi velünk a kapcsolatot, vagy a bankfiókkal. Ha számlavezető bankjánál szeretne Széchenyi Kártyát igényelni, akkor általában a bankok szoktak egy előminősítést készíteni, utána jönnek hozzánk. Nálunk az irodában feldolgozásra kerül maga a dokumentáció, úgy küldjük tovább a bankfiókba.
Péter, manapság nagyon jól hangzik, hogyha valaki azt mondja: „Én egy vállalkozó vagyok”. De azért ez korántsem ilyen egyszerű. Ahogy már az elején említettem, a rendszerváltás környékén kezdett bele ebbe a vállakozásába. Mennyire volt akkor nehéz vagy könnyű, és milyen lehet most?
Mi valamilyen szinten egy hiánygazdaságban kezdtünk el vállalkozni. Az ellenállás sokkal kisebb volt a piac felől. Akinek volt egy jó ötlete, volt kitartása, volt szakértelme hozzá, abból lehetett vállalkozó.
A nehézség az volt, hogy semmiféle tapasztalatunk nem volt. Egy vállalkozónak pedig nemcsak dolgozni kell tudni, hanem embereket kell kezelni, hitelekhez konyítani, a könyvelővel tudni kell megtalálni a közös nyelvet és még sorolhatnám tovább.
Nálunk most történt generációváltás, Bálint és Péter fiam viszik már a céget. Kaptak egy jó nagy batyut a hátukra, de ők már sokkal képzettebb szakemberek, sokkal képzettebb vállalkozók, mint mi voltunk. Azt szoktam mondani, hogy mi belenőttünk, mint parasztgyerek a gatyában, aztán szép lassan, ahogy nőtt a cég, mi is igyekeztünk nőni vele és a tudásunkat mellé rakni.
Ön ezt a felfogást tudatosan nevelte a gyerekeibe? Vagy magukat kezdték képezni ez irányba?
Náluk semmi nem volt kötelező. Viszont az önként vállalt feladat kötelezővé válik. Nem volt semmiféle elvárás, hogy vállalkozók legyenek, azt tanultak, amit szerettek volna, oda mentek dolgozni, ahova szerettek volna, viszont kiskoruktól kezdve látták a vállalkozás fejlődését, és minden részletét. Nyári gyakorlatot egy kis zsebpénzért ott töltötték. Amikor végeztek az iskolájukkal, akkor azt mondták, hogy ha lehetőség van, akkor szeretnének a vállalkozásban dolgozni.
Hát természetesen, ilyenkor egy édesapa szíve kicsit hevesebben dobog. Nagy örömmel vártuk őket a testvéröcsémmel együtt, és azt gondolom, hogy nagyon ügyesen és nagyon jól elsajátították azokat a feladatokat, amik várnak rájuk. Nekik sokkal nehezebb dolguk van, mint nekünk volt.
A ’90-es években volt magyarországi piac, akkor a régióval vagy az országgal kellett versenyezni, most egész Európával, vagy akár az egész világgal kell, és akár olyan vállalkozásokkal, akik 4-500 éves múltra tekintenek vissza.
Nekem az a véleményem, hogy manapság egy vállalkozás terméke vagy szolgáltatása nem engedheti meg magának, hogy a kifogástalan alá menjen. A fogyasztó nagyon könnyen átpártol a jobb minőségű termék, a jobb szolgáltatás felé. A Darnó Hús weboldalán olvastam ezt az idézetet, ami nagyon megtetszett: „Nem célunk, hogy termékeink nagy tételben gyártott tömegcikkek legyenek, és nem kívánunk versenyezni az élelmiszerpiac olcsó termékeinek áraival.” Ez lehet vajon egy vállalkozás hosszú távú sikerének és fennmaradásának záloga?
Ez egy eldöntendő kérdés, ki melyik piacot célozza meg. Én arra nem lennék büszke, hogyha a Darnó Hús termékeit azért vásárolnák meg, mert olcsók. Én arra vagyok büszke, hogy azért vásárolják meg, mert megéri megvásárolni őket. Az idő pedig bennünket igazolt.
Egyetemi tanárom, Schmidt professzor úr mondása volt: „Fiam, nem az a Tied, amit megeszel, hanem ami felszívódik.”
Az élelmiszer esetében nem elég, hogy valakinek tele legyen a gyomra, hanem az olyan termékekkel, olyan étellel legyen tele, ami hasznosul is a szervezetében. Professzor úr ezt jól megmondta.
