2025. november 15-én, szombaton a szigetközi hagyományok és a néptánc kerülnek a középpontba Mosonmagyaróváron, ahol a Lajta Néptáncegyüttes szervezésében rendezik meg a Szigetközi Napot. A program délutántól estig kínál élményeket. A fő attrakció a Gyűjtéstől a gyűjtővel című ismeretterjesztő beszélgetéssorozat első állomása lesz, amely az amatőr hagyományőrzőket és gyűjtőket helyezi reflektorfénybe.
A Lajta Néptáncegyüttes mosonmagyaróvári székhelyén (az Enge János utcában) ünnepli a szigetközi hagyományokat most szombaton, november 15-én.
A Szigetközi Nap elnevezésű program délután a Neuberger Ferenc Verbunkversenyre való felkészítő tánctanfolyammal, valamint hájas sütemény készítéssel kezdődik. Ezeken a rendezvényeken való részvétel regisztrációhoz, illetve némi előképzettséghez kötött.
Késő délután viszont mindenki számára nyitott attrakciók következnek. Útjára indul a Gyűjtésről a gyűjtővel ismeretterjesztő beszélgetéssorozat, amelynek első részét hallgathatják meg a program keretében az érdeklődők 18.00-tól. Ezt követően pedig, 19.30-tól táncházzal zárul a nap, a mulatsághoz Németh Veronika és Biczó Gábor biztosítják a muzsikát.
Sok-sok ötletünk volt, amiket szerettünk volna megvalósítani. Ezeket szerveztük egy napra. Most fog elindul a Gyűjtésről a gyűjtővel sorozat is, amely gondolattal már 2022 óta foglalkozom – kezdi Palenik Vendel, a nap egyik főszervezője, a beszélgetéssorozat házigazdája.
Tőle tudjuk meg, hogy a néphagyományok gyűjtésében a tudományos szinteken dolgozó kutatókon kívül az amatőr zenészek és előadók is óriási szerepet vállaltak, sőt vállalnak mind a mai napig. Ötletével őket szeretné előtérbe állítani, ezzel is népszerűsítve a néptáncot a laikusok körében.
A hatvanas évektől nagy lendületet kapott a néptánckutatás, dinamikus fejlődésnek indult a terület, a munka az egész Kárpát-medencét érintette. Ehhez azonban már kevés volt az ember, így a tudósok nagyban építettek a táncház mozgalomra, azaz azokra az amatőrökre, akik terepmunkát tudtak végezni, el tudtak látogatni falvakba, ahol a helyiektől tanulták meg a táncokat, a zenéket. Mindezt tették a kutatók koordinálása mellett. Ilyen munkát végzett például ifjabb Csoóri Sándor, aki nagyon gyakran járt az erdélyi Szék településre; vagy az én apukám, Palenik József, akinek 1985-ös táncgyűjtése az MTA-hoz is eljutott és az egykor hozzájuk tartozó Zenetudományi Intézet filmtárának része lett, annak ellenére, hogy kezdetben azt mondták neki a környékbeli tanárai, hogy ez hagyomány szinte már egyáltalán nem fedezhető fel – meséli Palenik Vendel.
Ilyen előzmények mellett nem csoda, hogy a fiatal fiú életének szerves része a néptánc. Saját bevallása szerint a népzene számára olyan természetesen volt jelen gyerekkorától kezdve a hétköznapokban, mint más fiataloknak a disco vagy a pop slágerek.
Szülei a Szigetköz és a Rábaköz mellett az erdélyi Visa és Szék falvak hagyományait is őrzik. Fiúk pedig a Vasi Kutatócsoport egyik vezetőjeként is tevékenykedik, miközben egyetemen történelmet hallgat, jelenleg az ELTE mesterszakán tanul.
Apukám és édesanyám, Balogh Timea a tánctanításban követték ezt az utat. A diákokat mindig is igyekeztek elvinni azokra a tájakra, ahonnan az adott tánc származik és ha volt rá mód, az ott élő idősekkel együtt táncolva sajátítottuk el a lépéseket. Ezeken az utakon én is mindig ott voltam. Második osztályos koromban aztán a megyei Timaffy Néprajzversenyre kellett gyűjtést végeznem. Bíztam benne, hogy apa majd kisegít, de azt mondta, nekem kell elvégezni a feladatot. Szóval itt kezdődött számomra a néprajzgyűjtés. Ma már nem csak táncolok, de tanítok is és én is azt vallom, hogy ehhez a műfajhoz hozzá tartozik a háttér megismerése is – avat be Palenik Vendel, aki szombaton műsorvezetőként fogja kérdezni az általa meghívott gyűjtőket.
Köztük van természetesen édesapja is, valamint Takács István Dunaszigetből és Darázs Jenőné Halásziról.
Szerencsére a vendégek nagyon örültek a felkérésnek, még nem volt részük hasonló szereplési lehetőségben. Abban egyetértünk mindannyian, hogy a sorozattal valószínűleg meg tudjuk értetni a néphagyományok gyűjtésének lényegét azokkal is, akik eddig nem foglalkoztak a témával. A program mindenkinek nyitott, akár gyerekek is jöhetnek, felső tagozatos kortól már érthető lesz számukra a beszélgetés. Arról fogom faggatni a gyűjtőket, hogy ők hogyan találtak rá a témájukra, miként indultak el az úton, milyen nehézségekbe ütköztek, milyen segítségeket vettek igénybe, illetve a kész anyagokat aztán miként tudják továbbadni. Később pedig mindenképp folytatni fogom ezt a sorozatot, mert szeretném megismertetni ezen kutatók munkáját az emberekkel – meséli lelkesen a mosonmagyaróvári fiatal, akit zárásul saját motivációjáról is faggattunk.
Ebben a kérdésben nem tudom levetkőzni a családi köteléket, hiszen én a néptánc világában szocializálódtam, ez nagy szerepet játszott a személyiségfejlődésemben. Először a tánc szeretete volt meg, aztán jött a történelem iránti érdeklődés és e kettő ötvözetéből ered a néphagyományok iránti kíváncsiságom. Ami a táncot illeti, a komplexitását szeretem a leginkább, hogy olyan, mint egy időutazás, miközben mégis mai és aktuális. Táncolhatok néptáncot úgy is, hogy nem érzem magamat ötven évvel ez előtti korban. Ez a mozgás segít kiereszteni a gőzt és beosztani az energiámat. Nincs is kedvencem, minden táncanyagban van valami, amit szeretek. Ez nálam már nem a rózsaszín köd szakasza, azon már túl vagyok. Számomra a néptáncos lét nem olyan, mint mikor szerelembe esünk, sokkal inkább egy hosszú házassághoz hasonlítanám – válaszol mosolyogva Palenik Vendel.
