KÖZéletMosonmagyaróvárSzigetKÖZélet

A világ legnevesebb egyetemeire készül a mosonmagyaróvári Kondor Balázs

A Floris TV legújabb adásának vendége a mosonmagyaróvári Kondor Balázs volt, aki nemrégiben megnyerte a Kossuth-szónokversenyt. A Kazinczy-s gimnazista, ám nem csak ezért említésre méltó. Interjúnkból minden kiderül.

Otthon nem feltétlenül vitatkozom ennyit, mint a vita- illetve szónokversenyeken, de egyébként igen, nagyon szeretek vitázni. Szerintem sok ember félreérti, hogy mi is a vita lényege. A vita számomra azt jelenti, hogy egy adott témát különböző perspektívákból vizsgálunk meg, ezzel biztosítva azt, hogy egy problémát a lehető legjobb módon oldjunk meg és minden lehetőséget megvizsgáljunk. 

Legelőször magyarul kezdtem el vitázni, illetve szónokolni, amikor nyolcadikos voltam. Akkor lettem országos második a Czuczor Gergely Anyanyelvápolók versenyén, ahol a szónoklás mellett volt egy kis vitarész is a versenyben. Ezután kezdtem el a Milestone Intézetbe járni Budapestre. Az ott található vitaklubban szerettem bele a vita művészetébe, majd kilencedikes koromban az oxfordi vitaverseny magyarországi fordulóján második lettem a csapattársammal. Így kerültem ki az oxfordi világbajnokságra, ahol már Magyarországot képviselve vitázhattam a világ legjobb 15 éves vitázóival. Onnantól kezdve igazából számomra kérdés nem fért ahhoz, hogy vitázzak. Szinte minden hétvégén, illetve hétköznap is több vitaedzésre eljártam. 

Igen, ez így van! Eredetileg a Kossuth vs. Petőfi volt a legnevesebb magyar vita- illetve szónokverseny Magyarországon, ennek „kistestvére” az Eötvös-verseny, amin csak gimnazisták indulhatnak. Miután azt megnyertem tavasszal, ihletet kaptam, hogy elinduljak ezen a versenyen is. Ez több fordulóból állt, először is volt egy online forduló, ahol egy videót kellett magunkról felvenni, elküldeni a bíráknak és a zsűrinek. Ők 21 embert behívtak az egész Kárpát-medencéből, akiknek a budapesti Nemzeti Színházban volt az országos döntő. Itt előadtunk egy háromperces beszédet, majd 6 versenyzőt juttattak a döntők döntőjébe, ahol párokban kellett vitázni. Ez alapján született meg az első három helyezett és a különdíjasok is. 

Én ebben a fordulóban a tavalyi győztest kaptam, Buzás Balázst, aki az ELTE Filozófia Karának hallgatója és akivel szemben sikerült győzedelmeskedne, így 1. helyezett lettem.

Szerintem az olvasottság egy alap dolog, ahhoz, hogy vitatkozzunk. Ha én valaki ellen vitatkozni szeretnék, akkor nem elég az, hogy elmondom az érveimet, az érveimet alá is kell támasztanom különböző történelmi eseményekkel, példákkal a való világból. Az, hogy olvasott legyél, és az, hogy tudd, mi folyik körülötted a világban, mindenképpen egy alappillére annak, hogy valaki jó vitázó legyen. 

Én nagyon sok újságot olvasok, illetve szeretem azt hinni magamról, hogy otthon vagyok a világ gazdasági és politikai helyzetében, hiszen ez elősegít engem abban, hogy érveket tudjak formálni a különböző vitákban, illetve abban, hogy ha valaki ellen vitázok, akkor ne csak a saját nézőpontomat tudjam megérteni, hanem egyszerre lássam, hogy ő miből indult ki. 

Az Assist Ösztöndíj Program keretén belül jutottam ki az USA-ba. Ez egy magasan szelektív ösztöndíjprogram nem csupán magyar diákoknak. Általában négy-hat ember jut ki egyszerre egy éven belül itthonról. A program csupán magas szintű, elit magániskolákkal köt szerződést, tehát akit kiválasztanak, azok közül a különböző magániskolák válogathatnak. Én így kerültem a kaliforniai Cate Schoolba. Igazán szerencsés voltam, hiszen teljesen kifizették a 70 ezer dolláros tandíjam, a repjegyemet, az egészségbiztosításomat és még költőpénzt is kaptam. 

Az iskola az óceán partján volt, tehát a kilátásban, illetve az életstílusban nem találtam semmiféle kifogást. Számomra rendkívül sok akadémikus lehetőséget is hozott ez az egy év, mindemellett nagyon sok olyan lehetőség is elém tárulkozott, ami például az egyéniségfejlődésben segíthet. Elvittek egy mexikói túrára, ahol a hátrányos helyzetű óvodásoknak vagy iskolásoknak segíthettünk, voltam szörftúrán, különféle kirándulásokon, ahol nem csupán az akadémikus énedet fejlesztheted, hanem önmagadat is jobban megismerheted, illetve egy közösségnek az aktív és hasznos tagjaként részt vehetsz olyan csapatépítő tréningeken, amik elősegítik a különböző soft skillek fejlesztését. 

Természetesen akadémikusan is nagyon gyümölcsöző volt ez az egy év. Voltam egy mesterséges intelligencia programozó táborban. Ezt a tábort Stanfordon végzett PhD hallgatók alapították. Számomra nagyon érdekes volt, illetve inspirált abban is, hogy kicsit aztán jobban beleássam magam a programozásba, illetve egy nagyon jó lehetőséget kaptam egy másik programtól is, ahova szintén ösztöndíjjal kerültem be januárban. Februártól körülbelül nyár elejéig tartottak csoportos előadásokat, ahol 5-6 diák egy csoportban dolgozott egy amerikai professzorral, és mint egy egyetemi hallgató különböző szakmai irodalmat, illetve könyveket, témákat dolgoztunk fel az egyetemi tananyagból. Ez elősegítette azt, hogy majd mindegyik diák, aki benne volt a csoportban, kiválaszthatott egy megtanult szakmai fogalmat, vagy érvrendszert, vagy bármi olyan témát, ami őt érdekli, és a felhalmozott tudást alkalmazva egy 20-30 oldalas kutatást nyújtottunk be nyár végére. Ezeket a sajátunktól független professzorok anonim módon értékelték ki és ez alapján az én írásomat publikálásra jelölték. A világszerte benyújtott dolgozatok top 9%-a kerül nominálásra egyébként.

Igen, ez még mindig így van. A jövőkutatást sokan úgy képzelhetik el, hogy ülök egy kristálygömb felett, és nézek a jövőbe, de ez nem így van. Én gazdasági szempontból szeretném azt a tudást megszerezni, hogy vajon mi várható ránk az elkövetkezendő 10-15 évben, és ezért is írtam az előbb említett cikket az elektromos járművekről, illetve, hogy az elektromos járműveknek milyen jövője van például az USA-ban, mivel engem nagyon foglalkoztat az, hogy ha majd én 30 éves leszek és majd családot szeretnék alapítani, akkor milyen gazdasági vagy politikai helyzetek, illetve szituációk várhatóak ránk. 

Nemrégiben értesültem erről a kondicionális felajánlásról e-mailen keresztül, amit természetesen nagy örömmel fogadtam. Angliai egyetemeken kívül Amerikába adom le még a jelentkezésemet, ahol a Harvardra már leadtam, onnan december 15-e környékén várok majd visszajelzést.

Emellett még január elsején lesz a határideje a többi amerikai egyetemi jelentkezésem leadásának. Amerikában még jelentkezek a Yale-re, a Cornell Egyetemre, a Brown-ra, a Duke-ra, a Stanfordra, a Chicagói Egyetemre, illetve a Princetonra. Emellett még jelentkezek holland egyetemekre is.

A különböző országokban teljesen más mind a felsőoktatási rendszer, mint az, hogy hogyan van finanszírozva a tandíj, illetve a tandíj nagysága is változó. Sajnos Angliában a Brexit óta nem valami barátságos a diákhitel, illetve a diákoknak szánt ösztöndíj felajánlások. Angliában körülbelül 25 ezer, 35 ezer font között mozognak az egyetemi kurzusok évente, ami a magyar átlagot nézve egy kicsit elérhetetlen. Az USA-ban ennél még magasabbak az egyetemi kurzusok árai, körülbelül 60-80 ezer dollár egy év plusz a megélhetés. Viszont Amerikában vannak olyan egyetemek, különösen az Ivy League (Borostyán Ligás) egyetemek, mint például a Harvard vagy a Yale. Ezek adnak teljes ösztöndíjat diákoknak, viszont nagyon-nagyon nehéz bekerülni. Például a Harvardra körülbelül 60 ezer diák jelentkezik évente, ennek felveszik az 5 %-át, aminek 15 %-a nemzetközi diák, és még közülük sem kap mindenki teljes ösztöndíjat. Tehát én egy olyan helyért küzdök, ami szinte lehetetlen küldetésnek tekinthető, de majd meglátjuk, hogyan sikerül.

Először is azt jelentené, hogy elértem valamit, amit nagyon kevesen, illetve egy olyan lehetőséget kaptam az élettől, Istentől, a sorstól, illetve magamtól, ami nagyon keveseknek adatik meg. Maga a Harvard nemcsak azért különleges számomra, mert nagy neve van, hanem azt a még meg nem szerzett tudást, illetve lehetőségeket is jelenti, ami még előttem áll az életben. 

Én mindenképpen vállalkozó szeretnék lenni. Az, hogy még pontosan mivel szeretnék vállalkozni, vagy milyen céget szeretnék alapítani, azt nem tudom. Viszont úgy gondolom, hogy a jelenlegi világban vállalkozóként tudunk a legnagyobb hatással lenni emberekre. Ez lehetőséget ad arra, hogy a gondolatainkat kifejezzük és ezzel hatást érjünk el a mindennapokban, illetve más emberek életét remélhetőleg jó irányban befolyásoljuk.

Túl sok szabadidőm nincsen, de egyébként szeretek olvasni, illetve kikapcsolódásként sportolok, illetve elég sok verset írok. 

A családom 100%-ig támogat engem. Szerintem ők az egyik legnagyobb indok, hogy ilyen messzire eljuthattam már ilyen fiatalon, hogyha ezt tekinthetjük messzinek. Számomra nagyon fontos az, hogy egy biztonságos, stabil és támogató családi hátterem van, hiszen ez megengedi nekem azt, hogy azzal foglalkozzak, amivel én szeretnék és nem kell azon aggódnom, hogy akkor most engem támogatnak-e. Szerintem ez is elősegíti nagyban azt, hogy ennyire sikeres tudok lenni különböző versenyeken, hiszen van egy biztonsági háló, egy támogató rendszer, ami ezt nekem lehetővé teszi. 

További cikkek
KÖZéletKÖZkincsMosonmagyaróvárSzigetKÖZélet

Magyar Tudományos Akadémia Kiváló Kutatóhely minősítést kapott a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége a Kutatóhelyeket Minősítő Tanács javaslata alapján…
Read more
KÖZéletKÖZlekedésMosonmagyaróvárSzigetKÖZélet

Átadták a mosonmagyaróvári déli tehermentesítő út 1-es és 86-os út közötti szakaszát

Május 3-án, pénteken átadásra került a Mosonmagyaróvár déli tehermentesítő út 1. számú…
Read more
KÖZéletKÖZkincsKÖZösségMosonmagyaróvár

Egy élet a kereszténydemokráciáért – Kovács K. Zoltánra emlékezünk

100 évvel ezelőtt, 1924. március 27-én született Mosonmagyaróváron Kovács K. Zoltán, a…
Read more

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük