Varga György, akit sokan a „Szigetköz festője”-ként ismernek, dunaszigeti műtermében, alkotással vészeli át a karantén mindennapjait. A festőművészt veszélyeztetett kora miatt telefonon kérdeztük.
-Úgy gondolom, most mindenkinek nehéz feldolgozni, hogy így megváltozott minden körülöttünk: vírushelyzet, kijárási korlátozás, karantén – kezdte Varga György.
Mint mondta, ez a helyzet mindent felülírt, több kiállításra is készült idén, melyeket sajnos egytől egyig le kellett mondaniuk.
-Március 15-én nyílt volna önálló kiállításom a szlovákiai Egyházgellén, de a megnyitó és a tárlat is elmaradt. Április 24-én (Szent György napon) nyílt volna meg Mosonmagyaróváron a Flesch Központban a KOMP – Kortárs Művészeti Panoráma idei kiállítás sorozatának első kiállítása, amelyet szintén lemondani kényszerültünk. Idén lett volna a 10. év, tehát jubiláltunk volna, ám most az egész rendezvénysorozatot a jövő évre tettük át – összegezte idei, füstbe ment terveit a festő.
Megtudtuk, hogy idén tavasztól őszig tervezett egy önálló kiállítássorozatot a szigetközi falvakban, szerette volna a régi és az új munkáit bemutatni, ám ez is csak jövőre valósulhat meg.
A Szigetköz festője jelenleg Dunaszigeten, a galériájában éli mindennapjait, ez a műterem nem csak alkotóműhelyként, de lakóhelyként is szolgál, párja gondoskodik róla, mivel ahogy ő fogalmazott, „már jócskán 65+os”.
-Itt tudok alkotni és ahogy egyre szebb az idő, kertészkedem, ellátom a cicáinkat, tehát nem vagyok „bezárva” a mosonmagyaróvári panellakásba – magyarázta a festő, aki a tájegység madarait, nyugalmát kedveli leginkább.
Mint mondta, örömmel tölti el, hogy kint a természetben élhette meg, ahogy kitavaszodott, kizöldültek a fák és nyílnak a virágok, ebben a nehéz helyzetben ez ad neki erőt az alkotáshoz.
György a természet és a festészet harmóniáját vagy éppen diszharmóniáját keresve járja a vidéket, amelynek rejtett szegleteit is ismeri. Mindig képes friss szemmel, lelkülettel nézni a folyton átalakuló természetet.
„Év elején még készültem az idei kiállításokra, készítettem néhány „modern” képet és szigetközi tájképeket. Mivel most több időm van, előszedtem a régi szigetközi diófapác rajzaimat és akvarelljeimet, nosztalgiáztam, és arra gondoltam, hogy újra festem ezeket a régi képeket a mai látásommal, gondolataimmal kiegészítve és az általam jelenleg használt színvilággal.”
A festőművész javarészt tájképeket készít, ám az utóbbi években az absztrakt irányába is elkalandozik. Az absztraktabb képek között is találunk olyat, melyeken felsejlik a szigetközi táj, a hangulat.
Varga György 1968 óta alkot, a Flesch Központ előtt láthatjuk nonfiguratív fémszobrát, ami arról árulkodik: a nyolcvanas években bizony szobrászkodott is. A művész a Szigetköz szerelmese, a tájegység iránti elkötelezettségét tükröző alkotói pályájáért, kulturális szervező tevékenységéért 2018-ban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
A képek forrása a https://szigetkozfestoje.eoldal.hu oldal, ahol Varga György többi alkotása szintén megtalálható.
