2021.10.15.

SzigetKÖZélet média

Gyermekkora óta az irodalom szerelmese


A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük József Attila születésnapján, április 11-én. E jeles nap alkalmából beszélgettünk Sághy Kálmánnal, a mosonmagyaróvári Bahia tulajdonosával, akinek bár sok könyve nem jelent meg nyomtatásban, az irodalom iránti szeretete és tisztelete egészen fiatalkora óta hozzátartozik életéhez. 

„Az irodalom számomra nem azt jelenti, hogy híres legyek és a saját dicsőségemet növeljem.” – kezdte a beszélgetést az író.

„Ebben az elsötétülő világban minden írónak az a felelőssége, hogy kimondja az igazat, és növelje a fényt, de nem luciferi értelemben. Az íráshoz feltétlenül szükséges az alázat, mivel anélkül csak a zajt növeljük az egyébként is hangos univerzumban.”

Kálmán irodalmi érdeklődése roppant széles skálán mozog, a prózaírók közül Hermann Hesse és Francois Villon műveitől lesz libabőrős, a költők közül Weöres Sándor versei voltak és vannak rá nagy hatással.

„Weöres Sándor Valse Triste verse egy őszi hangulatot lefestő költemény, valójában azonban a több százéves viszonylatban vett korszakunkról szól. Sokan gyermekverseknek tekintik alkotásait, de meglátásom szerint ő ennél sokkal több és felelősségteljesebb szerző volt.” 


A saját köteteken túl irodalmi antológiákban és az Aranypor folyóiratban többször jelentek meg Kálmán művei, utóbbinak szerkesztője is volt néhány évvel ezelőtt. Legkülönlegesebb közreműködése és alkotása azonban barátja, Lukácsi Ákos felkérésére készült egy paleo szakácskönyv sorozat formájában.

„Ákos megkért, hogy írjak meséket a készülő szakácskönyveibe, melyben minden recepthez tartozik egy-egy rövid történet. Bár főzni nem tudok, és az étkezésem is közelebb áll a hagyományoshoz, tetszett a kihívás és a meséket is felettébb fontosnak tartom. Így született meg ez a kissé groteszk és humoros könyv, ami véleményem szerint egy unikum lett.” – mesélte nevetve a szerző.

Kálmán számára nem csak a tradicionális értelemben vett költészet jelent értéket, hanem a hazai és külföldi könnyűzenében is talál olyan szerzeményeket, amik irodalmi magasságokat érnek el.

„A magyar előadók közül a Kistehén zenekart emelném ki, illetve a Sziámi dalszövegei is mindenképpen elismerésre méltóak. Cseh Tamás munkásságát is mindenképpen megemlíteném, aki Bereményi Géza verseit egészen csodálatosan énekli meg. Valamint úgy gondolom, hogy Nick Cave balladái rendkívül magas színvonalú írások.”

Nick Cave egyik balladáját Kálmán le is fordította magyarra.

„Valójában ez egy laza fordítás, ami különálló írásként is megállja talán a helyét, álláspontom szerint hangulatában tökéletesen passzol a mai korhoz.”

Sághy Kálmán: Könnyes Dal

Menj le fiam a folyóhoz,
hol az asszonyok sírnak!
Nézz fel fiam, fel a hegyre,
ott férfiak zokognak.

Miért sírnak az asszonyok?
Siratják a férjüket.
Mért zokognak a férfiak?
Szégyellik a lelküket.

Ó ez egy könnyes dal.
Mi értük könnyezünk.
Míg ők csendben alszanak.
Ó ez egy könnyes dal,
de már nem sokáig tart.

Miért sírnak a gyermekek?
Azok csak gyermekkönnyek.
Sejtenek talán valamit?
Érzik, rossz idők jönnek.

Ó ez egy könnyes dal.
Mi értük könnyezünk.
Míg ők csendben alszanak.
Ó ez egy könnyes dal,
de már nem sokáig tart.

Atyám, hiszen szemed könnyes.
Látom, hogy szomorú vagy.
Atyám, hidd el én úgy bánom, 
hogy oly sokszor megbántottalak.

Ó ez egy könnyes dal.
Magunkért könnyezünk.
Míg a lelkek alszanak.
Ó ez egy könnyes dal,
de már nem sokáig tart.
De már nem sokáig tart.
De már nem sokáig tart.

Megosztom: