Kilenc éve, Dániából hozta magával a Zumba® szeretetét Lőrincz Sára, aki a gyerekeknek tartott foglalkozásokban találta meg igazán önmagát. A pedagógus végzettségű fiatal anyuka a pozitív megerősítésekről és sikerélményekről szóló óráiban tudja igazán kibontakoztatni végtelen kreativitását.
A jánossomorjai származású, Mosonmagyaróváron élő Lőrincz Sára életébe 2012-ben érkezett meg a Zumba, amikor Erasmus ösztöndíjas hallgatóként fél évet Dániában töltött, amikor pedagógusnak tanult. A egyetem, ahova kint járt, fitnessbérlettel igyekezett sportolásra ösztönözni a diákokat, az ott megismert holland barátnői pedig rábeszélték, hogy próbálja ki ezt a táncos mozgásformát.
Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi az a Zumba, de a lányok unszolására elkezdtem járni és nagyon megszerettem. Amíg haza nem kellett jönnöm, heti kétszer mentem táncolni. A külföldi szemeszterem után itthon is nagy vágyam volt, hogy folytathassam ezt a sportot, már csak a szép emlékek, a Dániában átélt hangulat miatt is
– meséli a kezdetekről Lőrincz Sára, aki eleinte Győrben talált lehetőséget és ott kezdett Zumbára járni.
Az első foglalkozások alkalmával még csak a hátsó sorba mert beállni, aztán előrébb lépett a középső sorokba, míg végül már legelöl szerepelt. Ekkor pedig nem maradt más hátra, mint elgondolkodni azon, hogy akár az oktató helyén is lehetne ő.
Végül eldöntöttem, hogy megcsinálom a képzést és én is edző leszek. Eleinte úgy gondoltam, hogy majd csak asszony koromban, más asszonyoknak fogok órákat tartani egy garázsban
– mondja a mindig vidám fiatal hölgy, akinek ez az álma a télen, kilenc év elteltével valóra is vált.
A sors fintora, hogy amikor az energiaválság és a spórolás miatt télre nagyon sok edzőterem és kultúrház bezárt, egy nagyon kedves tanítványom felajánlotta, hogy tarthatok foglalkozásokat a garázsában. Most már feleség és anya vagyok és ezekre az óráimra más asszonyok jártak, szóval végül is teljesítettem a princípiumomat, a legelső célkitűzésemet.
Mindeközben pedig eltelt kilenc év. Az oktatói lét első időszaka sok nehézséget tartogatott az akkor huszonéves lánynak, akit más, tapasztaltabb edzőkhöz mértek a zumbázni vágyók. Az emiatt érzett bizonyítási vágy pedig arra sarkallta, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából.
„Eleinte nem voltam túl tehetséges, de rengeteg továbbképzést végeztem el és nagyon sokat fejlesztettem magam, aminek mostanra úgy érzem, beérett a gyümölcse, hiszen szeretnek hozzám járni a gyerekek és a felnőttek is. A nyári táboraim is mind nagyon gyorsan betelnek, ami nagyszerű visszajelzés a számomra, ahogy az is, hogy már több újságcikkben szerepelhettem. Az elmúlt években nagyon sok mindent elértem a sportban, többet is, mint amit kitűztem magam elé. Grundmann Bélával, a Zumba magyarországi meghonosítójával írtunk közösen egy könyvet Méltó célok, sport és lélek címmel. Elvégeztem a gyerekzumba és az Aqua- vagyis vízizumba képzéseket is, így ilyen foglalkozásokat is tarthatok. A csoportjaimmal rendszeresen járunk fellépésekre, szerepeltünk például az Érd Arénában vagy Csopakon is és elmondhatom, hogy minden nagyobb mosonmagyaróvári rendezvényre hívnak bemutatót tartani. Hatalmas élmény, hogy neves helyi intézményekkel is dolgozhatok. Mivel két diplomám és több nyelvvizsgám is van, korábban azt hittem, hogy szellemi teljesítménnyel fogok kitűnni és szép karriert építeni, jelenleg viszont a Zumbában találtam meg az utamat” – meséli Lőrcinz Sára, aki jelenleg 3 korosztályban oktatja a táncolni vágyókat. A felnőttek mellett iskolások (6-12 évesek) és óvodások (3-6 évesek) is járnak hozzá Mosonmagyaróváron és a környező falvakban.
Mivel tanító néninek tanult, pedagógusként diplomázott, különösen kedves számára, amikor kicsiknek tarthat foglalkozást, hiszen ez a számára két legfontosabb szakmai terült ötvözete: itt a zumbaoktatói tudására és pedagógiai készségeire is szüksége van. E mellett még rengeteg dologgal szeret foglalkozni a fiatal anyuka, amelyek szintén visszaköszönnek az óráin. Imádja a művészeteket, az angol nyelvet, de tollat is szívesen ragad. Néhány évvel ezelőtt például „Mosoly, marad!” címmel írt pozitív életvezetésről szóló blogot. Ez a jelszó pedig végigkíséri az egész életét és a tanítványainak is igyekszik átadni.
„Számomra a tánc és a mozgás mellett az a legfontosabb, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, növeljem az önbizalmukat és sok pozitív megerősítést kapjanak. Kell, hogy legyen a gyerekeknek sikerélményük, ezért is hiszek abban, hogy minden gyerek színpadra léphet a fellépéseinken. Az óvodások pedig a megszokott csoportjuk mellett megtanulhatják itt, hogyan kell egy másik közösség tagjaivá válni. Az életben olyan sok helyen kell már ilyen kis korban megfelelniük és annyi nyomás nehezedik rájuk, hogy a Zumba óra 45 percének legfontosabb célja, hogy rend legyen a kis lelkükben, kikapcsolódjanak és örömet szerezzek nekik. Ez egyébként igaz a felnőttekre is, hiszen nekik is jár egy óra, ami csak az övék és ahol élményekkel gazdagodnak. Nagyon más egyébként a gyerekeknek és a felnőtteknek oktatni a sportot. Utóbbiaknál én is el tudom engedni magam és többet mozgok, míg a gyerekeknél nagyobb hangsúly kerül a felkészülésre. Mivel maximalista vagyok, szeretem előre pontosan megtervezni az órákat és mindig kitalálni valami izgalmas ötletet, amivel fel lehet dobni a táncot. Aztán előfordul, hogy front van, vagy bármi más okból nem tudnak koncentrálni a gyerekek és ilyenkor kidobom az egész óratervet és arra veszem az irányt, amit ők a legjobban tudnak élvezni. Szerencsére jól tudok improvizálni, feltalálom magam és gyorsan jönnek az ötletek, aminek ilyenkor nagy hasznát veszem” – meséli az oktató, aki úgy véli, elsősorban szintén pedagógus édesanyjának köszönheti, hogy nagyon kreatívan áll a feladatokhoz. Elmondása szerint nem csak örökölte ezeket a képességeit, hanem a gyerekkorában kapott rengeteg törődés eredménye is, hogy könnyedén talál ki extra meglepetéseket a tanítványainak. Egy üzletben járva, az óráin, vagy akár a zuhany alatt is remek ötletek ugranak be neki. Gyakran tart a kicsiknek tematikus napokat, amikor kalózokként vagy tündérekként táncolnak. Kaptak tőle Zumba útlevelet is, amellyel bejárták a különböző táncok hazáit, Columbiában napszemüvegben, Indiában pedig kendőkkel szerepeltek; de volt már a gyerekek partnere lufi és Barbie baba is. Egy külön világot teremt a kicsiknek a témákkal, illetve azzal, hogy foglalkozásait gyakran egy-egy mese köré építi fel.
„A tanítás nagyon közel áll hozzám, igazából a családomban mindenki pedagógus végzettségű, még a férjem is. Gyerekkoromban a plüssállataimat oktattam és anyukám is gyakran bevitt az iskolába, így nem volt kérdés számomra, hogy mi lesz az irány. A Zumba Kids®, azaz a gyerekzumba képzésen éreztem aztán azt, hogy ez teljesen én vagyok, benne van minden, amit szeretek. Itt is következetessen viselkedem a gyerekekkel, mint az iskolában és egy pici szigor is kell, de a legfontosabb a kedvesség és a gyerekek nyelvén való beszéd. A közoktatás nagyon kötött formában történik, itt viszont én állítom fel a határokat és csak az én rózsaszín, csillámporos fantáziám szab gátat annak, mi mindennel színesíthetem az óráimat. Ráadásul rengeteg nagyszerű emberrel ismerkedhettem meg a Zumba által, amiben ez az energia átadás oda-vissza működik és én is rengeteg szeretetet kapok a tanítványaimtól” – mondja lelkesen Lőrincz Sára, aki tanulói mellett kisfiával is imád táncolni. A kétéves Zsombor is sok energiáját leköti, a zenét ő is szereti, bár szülei szerint inkább édesapját fogja követni, aki labdarúgó.
Hogy mi lesz az ő útja, az majd később fog kiderülni. Én örülök, hogy a szülés, illetve a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet után is vissza tudtam térni és vannak csoportjaim. Az pedig biztos, hogy a Zumba mindenki számára remek sport, ami fejleszti nem csak a testet, hanem a lelket is.
Régi barátság
Néhány évvel ezelőtt, spanyol nyelvtanfolyamon találkoztam először Sárával – eleveníti fel a szerző.
Ahogy beszélgetésbe kezdtünk, hamar kiderült, hogy az a fajta ember, aki nem csak beszél, de van is mit mondania. Vállalkozását a semmiből építette fel odáig, hogy mára egy igazán keresett Zumba oktató, a gyerekek kedvenc Sára nénije lett.
Igazán jó példaként járhat ő azok előtt, akik nem biztosak benne, mihez is kezdhetnének, mi lenne az az út, amin ők a legboldogabbak lennének.
