Január 16-19. között zöld ruhás, távcsöves madárbarátokkal telt meg a Szigetköz. Huszonharmadik alkalommal tartották az Országos Sasszinkront a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szervezésében, amelynek során a hazánkban telelő ragadozómadarakat számlálták a szakmabeliek. A Szigetközben Rajkától Gönyűig több mint tíz Duna-menti helyszínen figyelték meg a sasokat, illetve egyéb ragadozómadarakat, valamint ritka (leginkább vízi-) fajokat a lelkes madarászok.
A januári sasszinkron adatai szerint jelentős változás történt a ragadozómadár-állományban a Kisalföld térségében. A hagyományos téli felmérés során nemcsak a sasokat, hanem az összes ragadozómadár fajt számba vették a szakemberek és önkéntesek, így teljes képet kaptunk a térség madárfaunájáról.
Az idei felmérés során összesen 1028 ragadozómadarat figyeltek meg, ami gyakorlatilag megegyezik a 2024-es adatokkal, és lényegesen, nagyjából kétszer több madár, mint 2025-ben. A számokból kiderül, hogy a leggyakoribb faj az egerészölyv, melyből 581 példányt láttak. A sasfajok közül a rétisasból 139, a parlagi sasból pedig 44 példányt számoltak. A fekete sast (téli vendég hazánkban) ezúttal nem sikerült megfigyelni, valószínűleg az időjárási viszonyok miatt, ugyanis a Hanság vizes élőhelyei a szinkron idejére már befagytak, és a faj tovább vonulásra kényszerült – fogalmazott Bodor Ádám, az MME Kisalföldi Csoportjának az elnöke.
Hozzátette: érdekesség volt a gatyás ölyv hiánya is, egy tőlünk északabbra költő ragadozómadárfaj, ami hazánkban is telel, viszont idén nem jelent meg a területen. A felmérés során továbbá láttak vörös vércsét (88 példány), vörös és barna kányát, barna és kékes rétihéját, karvalyt, kis sólymot és kerecsensólymot.
A vizsgált terület a Szigetközre, a Mosoni-síkra, a Rábaközre és a Hanságra összpontosított, vagyis nem teljes Győr-Moson-Sopron vármegyei adatok az olvasottak. Bodor Ádám elmondta, az idei sasszinkronban negyvenen vettek részt, az MME helyi csoportjának önkéntesei, illetve a Fertő–Hanság Nemzeti Park szakemberei.
Az idei nagyobb madárszám két tényezővel magyarázható. Egyrészt a januári időjárás jelentősen hidegebb volt, mint a korábbi években, hóval és fagyokkal, ami összesűrítette a ragadozókat a jó táplálkozó területeken, másrészt a tavalyi felméréshez képest a mezei pockok állománya újra megemelkedett, ami vonzó táplálékforrást jelent a ragadozómadarak számára. Ez jól látható a nagyobb ölyv-, rétihéja- és vércseszámokban. Az idei sasszinkron egyértelműen bizonyítja, hogy a megfelelő élőhelyek és a gazdag táplálékállomány kulcsfontosságú a ragadozómadarak téli túlélésében, és a rendszeres felmérések segítenek nyomon követni az állomány változásait, valamint a természetvédelmi beavatkozások hatékonyságát – zárta Bodor Ádám.
Sasszinkron
A felmérés neve a sasokra utal, azonban a szakemberek nemcsak a rétisasokat és a parlagi sasokat jegyzik fel, hanem más fajokat is, például héjákat, karvalyokat, ölyveket vércséket és rétihéjákat.
Gecsei Ádám
