Manapság egyre többen fedezik fel a fotózás szépségeit. Nincs sem korhoz, sem nemhez kötve, hogy kiből válik olyan kivételes szemmel és érzékkel megáldott tehetség, aki képes megmutatni nekünk a különleges pillanatokat.
Erre kitűnő példa a Szigetközben élő Meszlényi Gergő, aki az utóbbi néhány évben szebbnél szebb képekkel hívta fel a figyelmet lakhelyünk páratlan szépségeire.
Beszélgetés Gergővel:
Mikor, milyen hatásra kezdtél el fényképeket készíteni?
Mindössze 2 éve vettem első fényképezőgépemet, szóval nyugodtan nevezhetem magam kezdőnek.
Egyáltalán nem vonzott korábban a fotózás világa, viszont szerencsére a sógoromat igen.
Öt évvel ezelőtt megkért, kalauzoljam el a Szigetközben, mert szeretne belekóstolni a természetfotózásba. A kapcsolatunk pedig szimbiózisba ment át: én segítettem neki a jó helyek és az állatok megtalálásában, ő pedig megörökítette a pillanatokat. A kalandozások eredményeit – a sok szép képet – látva, engem is magával ragadott a természetfotózás, így én is beruháztam egy ilyen célra megfelelő apparátusra.
Mi motivál egy huszonéves mosonmagyaróvári fiatalembert, hogy a természetet járja, és képeket készítsen?
Erdész-vadász vér csörgedezik az ereimben, így mióta járni tudok, az életem része a természet, az állatvilág és a növényvilág.
Édesapám már óvodás koromban vitt magával vadászni vagy az erdőt járni. A természetjárás volt a hobbim mindig is.
Az utóbbi két évben mindössze annyi változott, hogy most már fényképezővel a kezemben járom az vidékeket. A motivációm pedig nem más, mint új élmények szerzése és olyan képek készítése, amiket látván az emberek megállnak egy pillanatra és elgondolkodnak, hogy valóban mekkora értékeket, milyen páratlan szépségeket ad nekünk a természet.
Mit szeretsz a természetfotózásban?
A hajnali keléseket leszámítva mindent. 🙂
Komolyra fordítva a szót, nagy öröm számomra, hogy megmutathatom másoknak, milyen élmények érhetik az embert, milyen látvány tárulhat a szemük elé, ha kimozdulnak az épített környezetből.
Legjobban azt szeretem, hogy vadon élő állatokhoz kerülhetek testközelbe és ezt a páratlan élményt próbálom átadni. De ha éppen olyan napot fogok ki, amikor egyszer sem kattan a gép, nem szomorkodok, mert addig is kint voltam a szabadban.
Mi alapján választod ki a helyszínt, időt a képekhez?
A helyszínt egyszerűbb kiválasztani, mert célirányosan tudom, hova kell mennem, ha szarvast akarok fotózni, ha vízi madarakat, esetleg rókát.
Az idő már egy nehezebben befolyásolható faktor. Jó fények hiányában szinte lehetetlen jó minőségű képet készíteni, így sajnos előfordul, hogy a rossz időjárás miatt inkább otthon maradok.
A fotózáshoz legjobbak a hajnali, napkeleti és naplementi fények.
Mi az, ami egyedülálló a Szigetközben?
A Szigetköz élővilágának az egész országban híre van. Ezt tökéletesen bizonyítják a nyárra teljesen megtelő kempingek is.
Az árterek, ágrendszerek és más földrajzi adottságok olyan életteret nyújtanak állatoknak és növényeknek egyaránt, amelyek összessége európai szinten is páratlan.
Mi a legnagyobb élményed, ami fényképezés közben ért?
Nehéz lenne kiemelni ötöt is, de megpróbálok két nagy élményt elmesélni.
Az egyik tavaly áprilisban történt, amikor 4 napon át minden délutánomat Dunakilitinél, egy rókakotoréknál töltöttem 5 kis zsivány vuk társaságában.
Olyannyira nem féltek tőlem, hogy szinte karnyújtásnyi távolságig merészkedtek hozzám. (Persze ehhez kellett az álcaruha rejtőztető segítsége és az ellenállhatatlan olajos hal illata amit elszórtam nekik 🙂 )
A másik élményem olyannyira egyedülálló volt, hogy az egyik megyei lapban is megjelent, sőt az egyik vezető, országos kereskedelmi csatorna híradójában is helyet kapott egy rövid snitt erejéig.
Dunaszigetnél találtam szemben magam egy ormányos medvével, amivel az ember eredetileg Dél-Amerikában vagy egy állatkertben találkozhatna. Később derült csak ki, hogy egy családi háztól szökött el, ahol kettőt is tartanak házi állatként.
Kerültél már szorult helyzetbe fotózás közben?
Szerencsére Magyarországon nem élnek olyan nagytestű ragadozók, amik miatt a testi épségemet féltve kellene járnom az erdőt. Az egyetlen veszélyes szituáció, amibe kerülhetek a Szigetközben, az egy sarokba szorított és/ vagy a malacait féltő vaddisznó miatt lehet. Természetesen volt szerencsénk a sógorommal malacokat fotózni úgy, hogy tudtuk, anyuci a közeli bokrok közül figyel minket. Így amikor az egyik kismalac felsírt, abban a pillanatban jött egy korántsem baráti, morgó hang a bokrosból, mi pedig egy másodpercen belül a legközelebbi magaslesen voltunk, ahol bizony jó ideig tartott mire visszatért a bátorságunk és lemerészkedtünk 🙂
Fotók: Meszlényi Gergő