A 4. stádiumú neuroendokrin hasnyálmirigyrákkal élő Dömötör Fanni nagyjából egy éve őszintén mesél életéről és küzdelméről. Idén nyáron ismét a Szigetközbe látogatott családjával, ahol – saját szavaival élve – a természet nyugalma, az emberek szeretete és a közösség önzetlensége különleges erőt adott számára a kezelések között.
Megérkeztünk a Szigetközbe, a nyugalom szigetére – kezdi bejegyzését Dömötör Fanni, az Út az életbe – Road to Life oldal szerzője.
Egy édesanya, aki 4. stádiumú neuroendokrin hasnyálmirigyrákkal él, egy ritka, viszonylag lassú lefolyású, de jelenleg nem gyógyítható betegséggel.
Fanni Facebook-oldalán dokumentálja életét, a boldog és keserű pillanatokat, a kezeléseket és a családi programokat, a nehézségeket és a sikereket. A nyáron pedig szigetközi kirándulásairól számolt be, amiken párjával és 2 és fél éves kisfiukkal együtt vettek rész. Elmondása szerint nagyon vágyott már a térségbe.
A vadregényes, tiszta természet közelsége nemcsak a léleknek menedék, hanem a testnek is biológiai szükséglet. A zöld környezet, a víz, a több szólamú madárcsicsergés és a friss levegő bizonyítottan csökkenti a szervezetben a stresszhormonok szintjét, így az idegrendszerem teljesen le tudott engedni és csak a regenerációra fókuszálhatott. Mozogtam, eveztem, táncoltam, és szívtam magamba az életet minden egyes másodpercben – fogalmaz az édesanya.
A család egy apró faházban kempingezett a Zátonyi-Duna partján. Az idillinek tűnő, sportolással, vízparti sütögetéssel és pihenéssel teli nyaralás számukra a gyógyulás ideje volt.
Az életünk műtétek és kezelések sorozata. Itt, a Szigetközben is egy frankfurti kezelésre készültünk, ahova innen utaztunk el, majd ide is tértünk vissza. Szóval igen, a fiam, Ármin eddigi élete kőkemény volt. De a Szigetközben…Valami megváltozott.
Ugyanaz a kisfiú, aki eddig bizonytalan és rossz alvó volt, teljesen kisimult. Olyan harmóniába került velünk és a természettel, hogy csak ámulunk. Biztos vagyok benne, hogy a tömény természet és biztonság tette ezt vele. Amikor eveztünk vagy bicikliztünk, Ármin nemcsak a zöldet látta, hanem egyenletes, ritmusos ingerkörnyezetbe került. A víz ringása, az evező csobbanása, a madárhangok és a levelek susogása nagyon hasonlóak ahhoz az állandó, biztonságos, monoton zajhoz és mozgáshoz, amit az anyaméhben élt át. Meggyőződésem, hogy ez a tömény természet nekem is segített. Bár onkológiai szempontból a természet önmagában nem kezeli a daganatot, drasztikusan befolyásolja azokat a rendszereket, amelyek mellett a németországi kezeléseim hatékonyabban tudnak működni. A kortizolszint csökkenése, a „jóllét” hormonok növekedése és a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása mind-mind támogatja az immunműködést és a regenerációt – taglalja Dömötör Fanni, aki a frankfurti kitérő után ismét élvezhette családja és a szigetközi természet megnyugtató közelségét, amire a komoly kezelést követően nagy szüksége volt.
Csak feküdtem, hallgattam a fák susogását, néztem a csillogó vizet és azt, ahogy a kisfiam teljes odaadással sarazópályát épít a parton az apukájával. Csak feküdtem, és hagytam, hogy a testem végre bevárja a lelkemet…
Szerintem csak a természetben tudunk igazan közel kerülni önmagunkhoz. Szerintem akkor tudunk békével és szépen kilépni az életből, ha közel vagyunk önmagunkhoz, jóban vagyunk magunkkal. Amikor elbúcsúztunk a Szigetköztől, a lelkem csordultig vol hálával. Ez a táj idén már a 12. nyarunkon fogadott be minket, és a nyár végén újra visszatérünk. Az első alkalom óta ugyanoda járunk, a Zátonyi-Duna partján lévő kempingbe, ahová már tényleg úgy érkezünk, mintha a saját családunkhoz mennénk haza. Amikor a nyaralás végén szerettük volna rendezni a szállás költségeit Szilvivel, a kemping tulajdonosával, ő kedvesen és határozottan azt mondta, Fanni, már több mint tíz éve ide jártok, barátok lettünk. Szeretném, ha ezt a pénzt most mind a kezeléseidre tennéd. Ezzel szeretnénk hozzájárulni, hogy még az unokáiddal is itt lehess nálunk. Egyrészt a mindent elsöprő meghatottságtól, másrészt a kezelés utáni szörnyű rosszulléttől akkor és ott szóhoz sem jutottam. Ugyanez történt a kenubérlést biztosító helyen is. Szóhoz sem lehet jutni ennyi jóságtól… – meséli.
És hogy mit jelent számára a Szigetköz?
Dunasziget határában van egy tábla, miszerint akinek a szíve fáj, meggyógyítja ez a táj. Nos nagyjából ezt… Békét, csendet. Gyógyít, épít, megnyugtat, feltölt…
Nagy vágyam, hogy egyszer beleférjen az életembe, hogy itt élhessek legalább tavasztól őszig és komplexebb táborokat szervezzek kifejezetten olyanoknak, akiknek szükségük erre a békére, ahol nem csak evezünk, nemcsak együtt főzünk, hanem önismereti csoportokat hozunk létre, olyan élményeket szerzünk, amire később lehet építkezni, amiből lehet meríteni, ha épp fogytán van a belső békénk. Jelenleg az élethelyzetünk miatt ezt most nehezen tudnám összeszervezni, de néhány év múlva nem kizárt. Majd jön az életembe egy lehetőség, ha ott a helye – mondta zárásul Dömötör Fanni.
