A gyerekek kedvenc szuperhőse a Szigetközben is jól ismert. Barátságos Pókemberként egy megpróbáltatásokkal teli múlttal rendelkező férfi ötvenezer gyermek arcára csalt mosolyt. A követői által megosztott videókban egy tetőtől talpig Pókember jelmezbe bújt rejtélyes valaki szórakoztatja a gyerekeket, nem csak akrobatikus mutatványaival, de kedves ajándékokkal is.
Utánajártunk ki is ő, akit sok szigetközi egészségügyi és gyermekkel foglalkozó intézményben jól ismernek már.
Igazából mindenki csak Barátságos Pókembernek hív vagy Pókinak – mutatkozik az a 33 éves komáromi fiatalember, akire egy győri kisgyermek fejlesztőház oldalán bukkantunk.
Szó szerint minden voltam már. Kipróbáltam a gyári munkától az üzletkötőig vagy sofőrig mindent. Számos építkezésen megfordultam, alkalmaztak kisegítő szakácsként és még sorolhatnám. Akkor épp egy gyárban volt állásom, amikor igazán nagyot mertem álmodni és magamban eldöntöttem, olyasvalamivel fogok innentől foglalkozni, ami igazán én vagyok. Én pedig százszázalékos erőbedobással Pókember akartam lenni. Ennek a karakternek öltöztem be, nem csak mert ő a személyes kedvencem a szuperhősök világából, de azt gondolom, a fizikai adottságaim is hasonlóak a képregényfiguráéhoz. Tudtam, hogy ezt élvezném és jót is tehetek vele, így elhatároztam, hogy én leszek a gyerekek kedvenc szuperhőse és animátorként folytatom az utamat – kezdi történetét a komáromi Pókember.
A fiatalembert gyakran hívják rendezvényekre, gyerekekhez, illetve a közösségi médiában is népes követőtábort épített magának. Innen kapja a legtöbb felkérést is.
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek azt a rengeteg bizalmat, amit kapok, különösen a szülőknek vagyok ezért hálás. Büszkén mondhatom, hogy több mint ötvenezer gyerkőcöt leptem meg három és fél éves tevékenykedésem alatt, ami több száz meghívást jelent. Néha pedig én is keresek helyszíneket. Minden olyan ügyet támogatok, ami gyerekekről szól – mondja a Pókember, aki nem szeretné egyelőre elárulni a kilétét a nyilvánosság számára. A fellépéseire természetesen civil ruhában érkezik és bemutatkozik a felnőtteknek, de a gyerekek számára szeretné minél tovább fenntartani a varázst.
Közösségi oldaláról azt is megtudjuk, hogy neki aztán biztosan nincs kaszkadőre, lélegzetelállító mutatványokból nincs hiány a videói között és a műsoraiban sem.
Mindig is örökmozgó voltam, a mozdulatok, ugrások már évekkel ezelőtt mentek nekem, sőt néhány éve talán még jobban is működtek. Sosem voltam élsportoló, de gyerekként imádtam mozogni és különleges extrém dolgokat kipróbálni. Nagyon sok sportba belekóstoltam és mindegyik a nagy kedvencem, szóval nekem a lényeg, hogy mindig mozogjak – nevet fel „Pókember”, aki elárulja, szinte már nem is kell készülnie a fellépéseire. A show-elemeket jól ismeri, a műsor fele pedig improvizációval telik, hiszen minden helyszín és gyerek más és más, amire nem lehet előre gyakorolni. Szóval csak egy kis nyújtás és már érkezik is Pókember a gyerkőcökhöz.
A fiatalember abba is beavat, hogy a másik nagy szenvedélye az autók. Saját bevallása szerint imádja őket, pedig nincs is saját kocsija.
Gyerekként ha elgurult előttem egy szebb autó, magamban mindig azt mondtam, hogy milyen jó lenne egy ilyenben ülni. Kiskoromban egy biciklim volt és nagy álmaim. Pókiként rengeteg autót vezettem, amiért mindegyik támogatómnak nagyon hálás vagyok. Szegény háttérrel rendelkező fiatalként álmodni sem mertem róla soha, hogy sportautókat vezethetek, sőt akár napokon keresztül nálam lehet. Ilyenkor, amikor kölcsönkapom ezeket a csodákat, a lényeg az, hogy ezekbe hátrányos helyzetű és beteg gyerekek ülhetnek be plusz élményként. Tudom, hogy ez hatalmas öröm a számukra, ahogy annak idején nekem is az lett volna. Imádom látni a mosolyt az arcukon amikor megérkezem egy ilyen autóval – mosolyog interjúalanyunk.
A Barátságos Pókember művésznéven futó fiatalember arról is beszámolt, szeretné minél tovább űzni ezt a hivatást és minél több gyereknek segíteni. Hogy meddig bírja, azt maga sem tudja, de az biztos, hogy amíg tudja, csinálja tovább a pókemberkedést. A jövőben egy könyvet is tervez megjelentetni az életéről, amiben lesz bőven miről beszámolnia.
Kezdetben az volt a motivációm, hogy olyat csináljak, ami engem is boldoggá tesz és szeretek vele foglalkozni. Mindig is segítőkész voltam, de ami igazán ebbe az irányba lökött az az, hogy volt egy beteg testverem, aki tizenhárom éves korában sajnos elhunyt. Én ekkor tizennyolc éves voltam. Elmondhatom azt is, hogy nehéz gyerekkorunk volt, de ebből is sikerült építkeznem, nem is keveset – zárja a beszélgetést a gyerekek kedvenc szuperhőse.
