Kihasználva a nyarat, jóformán az egész háztartást felpakolva autóztunk el az olasz tengerpartig, ahol aztán egy gyönyörű kempingben töltöttünk hat napot – egy totyogós babával, egy kamasz lánnyal és férjjel osztozva egy sátron.
Mivel korábban egyszer már fellelkesítettük egymást a családtagokkal, hogy mi nagy kempingezők leszünk, elég sok felszerelés a rendelkezésünkre állt idén nyáron, amikor meggyőztük magunkat róla, hogy nem lesz hosszú a 7 órás autózás a San Francesco nevű olaszországi kempingig.
Szóval fogtuk a kempingholminkat, és megtöltöttünk velük egy Volswagen Caddy Max típusú, egyébként konyhabútorok szállítására használt autót, és valahogy még bezsúfolódtunk mi négyen is: férjem, én, tizenhat éves lányunk és másfél éves kisfiúnk.
Nulladik lépés: pakolás
Rengeteget segített, hogy már több héttel az indulás előtt elkezdtem egy közös Google word dokumentumba összeírni, hogy miket is vigyünk magunkkal. Ehhez kisbabánkon kívül minden családtag hozzáfért, és ha valami eszébe jutott, bármikor hozzátehette a listához.
Hogy be is férjünk, előre megbeszéltük, ki mekkora táskát kap, és abba miket kell beszuszakolnia. Korábban néhány száz forintért a győri piacon vásároltunk bőröndrendezőket, amik nem csak azért hasznosak, mert könnyebben el lehet férni velük a táskákban, hanem mert így külön tudjuk eltenni a hideg és meleg időre szánt ruhákat, az éjjeli holmit, strandra valókat és minden más kategóriát.
Utazási idő
A GPS előzetesen 7 órát írt az útra, de tudtuk, hogy mi többször meg fogunk állni, így jóval többel számoltunk. Mindenki, még a sofőrnek álló férjem is felszerelkezett enni-és innivalóval, akik pedig aludhattak is a kocsiban, párnát, plüssállatot és takarót vittek magukkal. Kisfiamnak ezeken túl vettem néhány új játékot. Olyasmiket, amikről tudtam, hogy itthon is érdekli, és a kocsiban, kézben tartva is lehet játszani velük. Ezeket jól eldugtam, és amíg nem kezdett türelmetlenkedni, nem vettem elő – így újdonságként hatottak akkor, amikor igazán szükség volt rájuk.
Mi azt találtuk ki, hogy késő este indulunk, hogy minél nagyobb eséllyel aludjon a másfél éves gyerek az úton. Ez be is vált, de nagyon korán odaértünk, és még várnunk kellett a parkolóban, majd később a tengerparton, mire felszabadult a sátor helyünk. Talán mehettünk volna néhány órával később is, hogy a reggel hetes nyitásra érkezzünk.
Hazafelé nappal utaztunk, hiszen a sofőr nem tudta volna hol kipihenni magát a délelőtti sátorbontás után, ezért két szlovén megállót és kávézást beiktatva, egy egész napos úttal értünk haza. Szerencsére ez elég megterhelő volt a gyerekeknek ahhoz, hogy szinte végig aludjanak, amikor haladt az autó. Nappal persze sokkal nagyobb forgalom és dugók is nehezítették az utazást, ezzel számolni kell.
Sátorban alvás
Egy két hálófülkével rendelkező négyszemélyes sátron osztozkodtunk. Ahogy otthon is, a sátorban is fontos a megfelelő matrac kiválasztása. Pumpás és önfelfújó modellek sora vár kipróbálásra az üzletekben, és a hozzájuk tartozó használati utasítást is érdemes betartani, mert a túl puhára hagyott, vagy éppen túl kemény matracok igen komoly hátfájást okozhatnak (ilyenkor még szerencse, ha sportkrémet is vittünk magunkkal, ami enyhít a kínokon).
Kisfiunk imádott sátorban aludni. Egyszerű, bárhol beszerezhető, elemes fényfüzért vezettem be hozzá, ami nagyon hangulatossá tette az alvóhelyét. Azzal viszont számolni kell, hogy ha az ember nappal a nyári napsütést akarja élvezni, akkor este el kell viselnie a fülledt meleget is a sátorban. Minket ez annyira nem zavart, késő éjjel egyébként is hűlt a levegő, de kamasz lányunk inkább a szabad ég alatt, a függőágyunkban aludt. Fontos! A függőágyat extra jól kell rögzíteni, különben a földre huppanva ébred a használója.
A sátorban a sok eleve belevarrt zseb, illetve az utólag vásárolt felakasztható zsebes tároló még nagyobb kényelmet adott. Mi kisebb textiltárolókat is vittünk, amiket a matracok mellé tettünk a hálófülkékbe, és amikbe kipakolhattuk a ruháinkat, így aztán teljes volt a komfort.
Nagy sláger volt, sok kempingezőnél láttunk különböző méretű felfújható kanapékat, amiken nem csak nappal jókat pihenni, de akár éjjel aludni is lehetett. Ezzel már tényleg olyan volt egyik másik parcella, mintha egy kis átlátszó falú házikóba látnánk be.
Konyha a kempingben
A legtöbb kempingben van közös főzőhely, amit bárki használhat, de mi inkább felkészültünk, hogy a sátor mellett készítsük el az ételeinket, mert különben valakinek mindig el kellett volna vonulnia főzőcskézni, és így kiszakadt volna a társaságból.
Egy gázrezsót és egy mini airfryert vittünk magunkkal, amikkel lassan ugyan, de igazán finom, egyszerű fogásokat készítettünk az itthonról elcipelt házi zöldségekből, és a kemping boltjában megvásárolt alapanyagokból.
Lehet kapni direkt kempingedényeket és -étkészletet is, bár mi egyszerűen csak kivettünk néhány dolgot az itthoni konyhaszekrényünkből, és elvittük magunkkal egy nagy ládában.
Másoknál szuper praktikus kemping konyhaszekrényeket láttunk, amik polcokkal és egyéb tárolófelületekkel teszik könnyebbé a pakolást. Mi ezzel még nem rendelkezünk, ezért egy ikeás, kis méretű, és még kisebbre szétszedhető zsúrkocsit fogtunk be erre a célra.
Amiben viszont nagyon jók voltunk, az a kis hűtőnk, amit használtan vásároltunk direkt erre a célra. Még jégkrémet is lehetett készíteni benne. Mindez néhány ezer forintért.
Kell ez a gyerekeknek?
Bár a szervezés alatt aggódtunk, sőt egy alkalommal majdnem le is mondtuk az utat, attól félve, hogy a kicsi és a nagy gyerek is nyűgös lesz, ki ezért, ki azért, végül mindenki nagyon élvezte a kemping életet.
Fiúnk számára maga volt a tökély, hogy egész napokat kint, a szabad levegőn tölthetett, nem kellett bemenni a házba, sőt sokszor még cipőt húzni sem. Reggel, ahogy felébredt, már szaladt is ki a rollerjéhez vagy a homokozó játékaihoz. Jól jött, hogy műanyag dobozban tároltuk a játékait, így amikor unatkozni kezdett, csak odament és választott magának valamit.
A nagylány pedig imádta a napot, a tengert és hogy kicsit a felnőttek közé tartozhatott a napi rutinunk tekintetében.
Nagyobb tapasztalattal talán jövőre dupla ennyi időt is bevállalnánk és a fent említett apró praktikák bevetése mellett másoknak is ezt ajánljuk! Egy jó kemping (ahol tisztaság van, a tengerparton túl medencék és programok várják a családokat, éttermek és bárok kínálata csábít és kedves, segítőkész a személyzet) tapasztalatunk szerint nagyobb buli és főleg sokkal intenzívebb élmény a gyerekek számára, mint egy csinos apartman vagy mint egy nagy hotel. Mindennek megvan a maga bája, de ne féljünk a természetben tölteni néhány éjszakát – egy sátorban is ott lehet minden, ami kell.
