A hideg idő ellenére érdemes kilépni a természetbe: a Szigetköz ilyenkor is madárparadicsommá válik, ahol a nálunk élők mellett északi fajok töltik a telet. A kis bukótól a réti sasig sok különlegesség figyelhető meg, de csak akkor, ha tisztelettel és tudatosan járunk az otthonukban.
Bár hidegre fordult az idő, és az esték lassan belekúsznak a délutánokba aki mégis kimerészkedik a természetbe, annak jó hír, hogy otthonunk, a Szigetköz sok északról érkező madárfaj kedvelt telelőhelye, amelyeket ilyenkor, néhány szabály betartásával bárki megfigyelhet.
Ugyan a bősi víztározó bős–nagymarosi vízlépcső sok madarat elcsal a szigetközi ágrendszerből – százezres nagyságrendre kell gondolni -, azért nálunk is számos faj talál téli otthonra – kezdi Győrig Előd, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kisalföldi Helyi Csoportjának titkárhelyettese.
Növény- és halevő madaraink
Nagyon szép állat például a kis bukó, amely egy kistestű, halevő madár. A kerceréce az északon költő fajok közé tartozik, és kifejezetten áttelelni jön hozzánk. Ilyenkor lehet még látni kontyos récét és az év többi szakához képest jóval több nagy kárókatonát is. Utóbbi faj néhány egyede nálunk is költi ki fiókáit, de a hideg hónapokban a balti és skandináv állományból is érkeznek hozzánk csapatok. Ők régen aztán továbbálltak az Adriai-tenger felé, viszont mivel ma már nem jellemző, hogy befagynának a vizeink, nálunk is maradnak tavaszig. Bütyköshattyú Halászi, Mosonmagyaróvár, Dunaremete és Darnózseli környékén figyelhető meg leginkább, ahogy a szántóföldeken élelmet keres, éjszakára pedig a vizekbe húzódik. Az utóbbi években cseh és lengyel gyűrűs állatokat is találtunk, tehát tőlünk északabbról is érkeznek madarakat, amelyek dúsítják az itteni egyedszámot – folytatja a szakember.
Prédára váró karmok
Ez után a ragadozó madarakat vegyük sorba. Ahogy Győrig Elődtől megtudjuk, őket leginkább a Duna fölött repülve láthatjuk. Állandó madarunk a vörösvércse, illetve téli vendégünk a kékes rétihéja viszont pont, hogy szántóföldek környékén bukkan fel. Utóbbi különösen érdekes látvány, ahogy a föld felett imbolyog, mozgása pedig annyira jellegzetes, hogy egy kis odafigyeléssel messziről is kiszúrhatjuk.
A rétisas is a Szigetközben telel. A januári, Rajkától Günyűig tartó dunaszakaszi madárszámlálásokon általában 40–50 példányt is összeírnak a tudósok. Ezen egyik legnagyobb európai is nálunk, a Szigetközben talál téli lakhelyre.
Téli szálláskeresők
A nagy őrgébics a rigónál valamivel kisebb, ragadozó életmódot folytató énekesmadár. Várta madár, ami azt jelenti, hogy kiül egy magasan található pontra, például egy villanyvezetékre vagy egy fa tetejére és ott várja az áldozatát. Nagyon látványos, ahogy ott gubbaszt ez a távolról fehérnek tűnő, egyébként szürkéskék és fekete, hosszú farktollú madár. A nyomaiba is belebotolhatunk, mert a táplálékát tövisre vagy ágra tűzi és úgy fogyasztja el – magyarázza Győrig Előd.
A fülünkkel látva
Az ártéri erdőkben járva ne csak szemünket, de fülünket is tartsuk nyitva. Az énekesmadarakat ugyanis még a szakemberek is hangról észlelik először, meglátni őket már jóval nehezebb feladat.
A fenyőrigó csacsogó hangja például nagyon jellegzetes. Ő nagy csapatokban él, elsősorban gyümölcstermő növények, például galagonyabokrok közelében.
A kék-, a szén- és a barátcinege, a házi és a mezei veréb, a tengelic, zöldike, vörösbegy, feketerigó és a szintén jellegzetes hangjáról ismert szajkó pedig gyakori vendége a kihelyezett madáretetőknek. Utóbbi az erdőben erős rikácsolással jelez ha embert lát, a kertekbe mégis bemerészkedik a kikészített eleségekért – meséli Győrig Előd.
Minden változik
Ahogy a Föld éghajlata átalakul, a madarak vándorlásában is egyre több eltérés figyelhető meg. A szakember szerint a madarak egyik fontos stratégiája, hogy igyekeznek a tavaszi költőhelyükhöz minél közelebb maradni. Így, amikor elérkezik az idő, ők térhetnek vissza a leggyorsabban, megszerezhetik a legjobb fészkelőhelyeket, és a lehető legtöbb utódot nevelhetik fel.
Ez a rövidtávú vonulómadarakra jellemző, mint a feketerigó és a vörösbegy. Közülük, az enyhébb telek révén, egyre többen vészelik át a telet Magyarországon és a Szigetközben, hogy aztán tavasszal előnyből indulhassanak. Amikor kisüt a nap, a rovarok is előmásznak, de bogyós gyümölcsöket és magokat is találni.
Ezzel párhuzamosan megfigyelhetjük, hogy a szokásos téli vendégekből kevesebb példány érkezik hozzánk. Nem tudjuk, hogy ez egy általános állománycsökkenés szomorú eredménye, vagy mivel nincsenek nagy hidegek, inkább ők is a költőhelyükön maradnak. Ahogy az emberek is általában inkább étteremben esznek, minthogy vadásszanak, a madarak is mindig a lehető legkisebb energiabefektetésre törekednek. Ezzel persze rizikót vállalnak, mert ha mégis keményebb tél érkezik, vagy mégis délre kell vonulniuk, vagy elpusztulnak. Most az a jellemző, hogy az állomány egy része marad, egy része viszont vonul mondjuk Olaszországba, így ha a hideg el is pusztítaná a faj egy részét, az elköltözöttek fenn tudják tartani a vérvonalat. Ők viszont pont a vándorlással vállalnak kockázatot, az út során ugyanis számos veszély leselkedik rájuk, például macskák, üvegfelületek, légvezetékek. A mediterrán térségben ráadásul sokkal gyakoribb a vadászat és több a régi rossz gyakorlat körükben. Nálunk szerencsére a legtöbb vízi szárnyas védett – avat be a madarak dilemmájába a szakértő.
Gondot jelent viszont még a több éve tartó aszályhelyzet, ami idővel a vizes élőhelyek eltünéséhez és az ott élő állatok kipusztulásához vezethet.
Tudatosan járj a természetben
Annak érdekében, hogy a Szigetköz gazdag vízimadár állománya fennmaradjon, mi is sokat tehetünk.
„Az első és legfontosabb szabály, hogy a természet felé tiszteletet tanuljunk. Gondolok itt olyan dolgokra, hogy ne hagyjunk magunk mögött szemetet, a kijelölt útvonalakon járjunk, figyelve, hogy ne tegyünk kárt az élővilágban. Mellőzzük a hangos zenét! A természethez szerintem hozzátartozik a csend, hogy egy séta közben el tudjunk mélyülni magunkban, és el tudjunk gondolkodni. Ha kilépünk a házunk ajtaján, akár a saját kertünkben is a természetben vagyunk, csakúgy, mint egy parkban vagy egy ártéri erdőben járva. Ilyenkor mi vagyunk a vendégek. Alkalmunk nyílik lelassulni és észrevenni az előttünk lévő értékeket” – mondja Győrig Előd, aki azt is hangsúlyozza, ne közelítsük meg túlságosan a madarakat. Ha megijednek, ugyan elrepülnek, de ez sok energiájukba kerül.
Különösen akkor okozunk gondot, ha a táplálkozó területükön zavarjuk meg őket. Ha a madár legyengül, mert nem tudott nyugalomban élelmet keresni, a repüléstől kimerül, akár el is pusztulhat. Ráadásul az egyedek megtanulják, hogy hol nem tudnak háborítatlanul élni és egy idő után továbbállnak. Ha elüldözzük őket, azzal pedig saját magunknak okozzuk a legnagyobb veszteséget.
Ha csendben maradunk, sokszor a madarak maguk bújnak elő és jönnek közelebb hozzánk. Járjunk tehát nyitott szemmel és szívvel. A természetfotózásról pedig azt gondolom, hogy nagyon szép szakma, ha etikusan űzik. Ne a tökéletes kompozíció legyen a cél agyonhajszolt állatokkal. Sokkal fontosabb motivációnak tartom a természet szépségét és szeretetét. Ahhoz, hogy igazán jó képek készülhessenek, előbb meg kell ismerni az élővilágot, ami időigényesebb és egy kis fifikára is szükség van. A legfontosabb tehát, hogy táplálkozás közben, költőhelyen és vízben éjszakázás közben ne zavarjuk a madarakat! – hívja fel mindenki figyelmét Győrig Előd, aki elárulja, kicsi gyerekkora óta érdeklik az állatok, habár családjában rajta kívül mindenki inkább műszaki beállítottságú.
„Vannak, akik egyszerűen tudják, hogy ez lesz a dolguk az életben, erre születtek. Én is közéjük tartozom. Az igazi tudást pedig a terepen lehet megszerezni, munka és szabadidő közben. Aki odafigyel, az megérti a természet összefüggéseit” – teszi hozzá zárásul.
