A mi kultúránkban a farsang a téli megpihenés és az együttlét, a társas élet ideje, ezek szimbóluma pedig a szalagos fánk. Egy frissen sült, pillekönnyű, illatos fánk pillanatok alatt mosolyt csal az arcokra. Kevés étel van, ami ennyiféle formában és ízzel létezik a világban, mégis mindenhol ugyanazt üzeni: örömöt, bőséget, mulatságot és mindezek megosztását.
Mivel a Szigetköz lakói a múltban állattartással, halászattal és földműveléssel foglalkoztak, ami a természet körforgásával való együtt haladást és folyamatos munkát jelentett, a hideg, sötét hónapok a megpihenés idejét is jelentették. Ilyenkor volt idő beszélgetni, összejárni, nevetni, táncolni. Régen gyakran erre az időszakra időzítették a lakodalmakat: a nyári aratáskor volt alkalom az ismerkedésre és a szárba szökkent szerelmeket ekkor tették hivatalossá. A fánk pedig ott volt minden bálon, lakodalmi tálon és a vasárnapi asztalon is.
Bár a hozzávalók egyszerűnek tűnnek — levegős tészta, forró olaj, porcukor — a fánk több mint desszert: elkészítése igazi rituálé. Eredete ködbe vész, de már az ókori Rómában is készítettek mézzel meglocsolt, olajban sült tésztagolyókat, és a középkori farsangokon is fogyasztották.
Jelenlegi formájában Európa-szerte a 19. században terjedt el, más-más néven és formában: a német berliner, az osztrák krapfen, az olasz bomboloni, a francia beignet vagy a holland oliebollen mind rokonságban állnak egymással, az amerikai donut pedig a maga színes, mázas változatával hódít egész évben.
Nálunk a klasszikus magyar farsangi fánk a favorit: könnyű, porcukros, lekvárral tálalt csoda. Kívül aranybarna, belül foszlós, egy leheletnyi rummal és vajjal gazdagítva. Nem lyukas, hanem telt és ha szépen sikerül, sütés után körbeöleli a világos szalagos csík. Az igazi szalagos fánk pedig nem egyszerűen édesség, hanem néhány falat nosztalgia és tisztelgés a hagyományaink előtt.
Farsangi szalagos fánk – magyar
Elkészítési idő: 1,5 óra
Nehézségi fok: 4
Hozzávalók (20 darab/ 4 adag):
500 g finomliszt,
20 g élesztő,
50 g porcukor,
50 g vaj,
2 tojássárgája,
½ deci rum,
késhegynyi só,
kb. fél liter tej,
a sütéshez olaj,
a tálaláshoz sárgabarack lekvár
Elkészítés:
Készítsünk kovászt 3 deci langyos tejjel, az élesztővel, egy kanál porcukorral és 3 evőkanál liszttel.
A maradék porcukorral keverjük ki a tojássárgájákat, majd adjuk az érett kovászhoz.
Langyosítsuk meg a vajat, és keverjük a masszánkhoz a liszttel együtt (amit mindig szitáljunk át, nem csak az esetlegesen belekerült szennyeződés miatt, hanem mert a szitálással fellazítjuk a lisztet), a rummal és annyi langyos tejjel, amennyiben a sót feloldottuk.
Lágy tésztát kapunk. Fakanállal 20 percig keverjük, dagasztjuk.
Kenyérsütő géppel ezeket a műveleteket megspórolhatjuk: minden összetevőt beleteszünk, és tésztakeverő programra állítva összekeverjük, majd megdagasztjuk.
Mikor elkészül a tészta, langyos helyen letakarva másfélszeresére kelesztjük, utána lisztezett deszkára borítjuk, és kézzel ujjnyi vastagra kinyomkodjuk.
Fánkszúróval (ha nincs, vizespohárral) kiszaggatjuk, és még fél órán át kiszaggatva is kelesztjük.
Az olaj hőfokát próbasütéssel teszteljük: középforró, enyhén bugyogó olaj a megfelelő.
Sütéskor a megkelt fánk felső része kerüljön alulra. A sütés kezdetén fedjük be az edényt, de miután átfordítottuk, fedő nélkül süssük tovább – így lesz szép „szalagos” a fánk.
Szűrőkanállal szedjük ki papírtörlőre, még forrón hintsük meg vaníliás porcukorral.
Sárgabarack lekvárral tálaljuk – sokan úgy sütik, hogy a tetejébe az ujjukkal mélyedést nyomnak, és ide töltik be a lekvárt.
A bécsi fánkokat megtöltik: kis lyukat szúrnak az oldalába a szalag mentén és töltőzsákkal nyomják bele a lekvárt, amit emiatt kicsit felhígítanak és az is fontos, hogy homogén állagú legyen, ne darabos.
Bezselics-Békési Ildikó
