A Szigetköz nem csupán egy tájegység, hanem élő örökség: természeti kincsek, épített értékek, hagyományok összessége. A Szigetköz Tájegységi Értéktárában szereplő értékek nem pusztán múltunk emlékei, hanem identitásunk, gazdaságunk és közösségi életünk alappillérei. Cikksorozatunkban ezeket a különleges helyi kincseket mutatjuk be. S talán így megértjük együtt, miként segíthet múltunk egy darabja a közös jövő tervezésében. Mostani cikkünkben a kisbodaki Kis utcai tavakat vesszük gorcső alá.
A Duna folyam főmedréhez közel eső szigetközi települések belterületein belül, pl.: Halászin, Lipóton, Püskin és Kisbodak község belterületén is, egészen az 1950-as évek közepéig több helyen még állandó vízborítású területek voltak. A települések belterületi útjai a belső tavak külső szegélyeit követve húzódtak. Kisbodakon, a régi településrészeken a mai templom és a Szabadság utcai park helyén, illetve a Kis utcában (a jelenlegi Béke és József Attila utcákban) belső tavacskák voltak. E jellegzetesség a település arculatát és szerkezetét is meghatározta: az utak a tavak partjain húzódtak, a házak a magasabb pontokra épültek. Így alakult ki az évszázadok során a falu zegzugos térképe – fogalmazott a kisbodaki születésű Kertész József nyugalmazott vízügyi szakértő.
„A településen a felső néhány méter vastag fedőréteg alatt, mintegy 200 méter vastagságban rendkívül jó vízáteresztő képességű homokos kavics található. Ebben a vízáteresztő rétegben a Duna folyam főmedrével együtt alakult ki a mindenkori talajvízszint. A Duna folyam térségi szakaszának a hajózási célú folyószabályzásáig, valamint a Pozsony és Győr közötti egységes árvízvédelmi védvonal teljes kiépítéséig, 1905-ig viszonylag kicsi, csupán 2-3 méter volt a Duna folyam főmeder éven belüli vízszintingadozása. Ennek megfelelően a belterületi részeken kialakuló talajvízszint is kedvező adottságokat teremtett. Ekkor csak a nagyvizes időszakokban kellett a fakadóvizeket elvezetni csatornákkal, és szélső esetekben szivattyúzással. A belső tavakat közel állandó víztükör jellemezte és egészséges szűrt tiszta fakadóvíz táplálta!” – tette hozzá.
Igény volt az újbóli élővé tételre
Kertész József kiemelte, az 1970-es évek közepére a szigetközi Duna-szakasz kisvízszintjének a süllyedési tendenciáit követve a tavak egy része időszakos vízborításúvá vált. Ezt követően erőteljes feltöltődési, és feltöltési folyamat indult meg. A Kis-utcai tavak vízborítottsága is időszakossá vált, és a medrek a Duna folyam főmeder 1992. októberi – a szlovák fél által végrehajtott egyoldalú – elterelését követően teljesen kiszáradtak. Az 1990-es években a tavak József Attila utca felőli részét részben feltöltötték, és a feltöltésen építési telkeket alakítottak ki. A település képét meghatározó vizes jelleg ekkor teljesen megszűnt. A község lakói részéről igényként merült fel a megváltozott körülmények között kiszáradt tórendszer ismételt élővé tétele, elsősorban a táji értéke, de a mikroklímára gyakorolt kedvező hatása miatt is.
Legnagyobb vízmélység két és fél méter
Az önkormányzat kezdeményezésére, pályázati forrásból 2001-ben kezdődött meg a rehabilitáció. A munkálatok során összesen nyolcezer köbméter földet kellett megmozgatni, mire újra élővé vált a három kis tó a bevezető és levezető csatornákkal együtt. A tavak felülete összesen 0,416 hektár, a legnagyobb vízmélység 2,5 méter. A medrek közötti vízösszeköttetés ún. átereszeken, az utak pályaszintje alatt történik. A tavakat a Pontyos- Örvényi csatorna látja el mindig friss és áramló vízzel, így a víz mindig jó minőségű. Ezt jól mutatja, hogy például 2018-ban megjelentek a kristálytiszta vizet kedvelő édesvízi medúzák is.
A rehabilitálás eredményeképpen a tavacskák ma már újra meghatározzák Kisbodak község arculatát. A korábban általános, belterületi vízborítású területek jelenléte ma már kuriózum a környéken – zárta Kertész József.
Gecsei Ádám
