A Szigetköz nem csupán egy tájegység, hanem élő örökség: természeti kincsek, épített értékek, hagyományok összessége. A Szigetköz Tájegységi Értéktárában szereplő értékek nem pusztán múltunk emlékei, hanem identitásunk, gazdaságunk és közösségi életünk alappillérei. Cikksorozatunkban ezeket a különleges helyi kincseket mutatjuk be. S talán így megértjük együtt, miként segíthet múltunk egy darabja a közös jövő tervezésében.
Pár éve a megyei értéktár bizottság felvette a megyei értékek közé a Győrzámoly Patkányos-pusztai szivattyúházat. Kertész József, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nyugdíjas szakértője szerint korát meghaladó technikai vívmánynak minősült a műtárgy, ami 1927-ben épült.
1892-ben a térségben levonult katasztrofális mértékű árvíz során, a Győrújfalunál történt gátszakadás következtében, Alsó-szigetköz víz alá került. Az akkori kormányzat, a térségben már az 1880-as évektől, az árvízi katasztrófák elleni védekezés céljából működő négy érdekeltségből megalakította a Szigetközi Ármentesítő Társulatot – kezdte Kertész József a szivattyútelep megépülésének történetét.
„Az 1897 és 1899-ben bekövetkezett gátszakadások okozta óriási károk hatásai miatt a Társulat elhatározta, hogy az ármentesítés kérdését a térségben egységesen kezeli. Az árvízvédelmi biztonság növelése érdekében elhatározták, hogy a töltéseket a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna mentén megerősítik. A munkálatok ilyen szempontok szerint el is kezdődtek. Az árvízvédelmi intézkedéseket követően a belvízlevezetés kérdései kerültek előtérbe. A munkák tekintetében új korszakot jelentett gróf Khuen Héderváry Károly volt miniszterelnöknek a társulat elnökségében kifejtett tevékenysége. 1910-től a világháború kezdetéig sorra épültek a gőzgépes szivattyútelepek, mint például a kisbodaki, zsejkei, kisbajcsi, vagy a győrzámolyi. Az I. világháború kitörése a megkezdett folyamatokat félbeszakította, mert a munkákat végző fizikai dolgozókat és az irányító mérnököket is a frontra vezényelték” – folytatta a szakember.
Hozzátette: az I. világháború befejezése után a munkálatok újraindításának megszervezésében elévülhetetlen a szerepe a volt miniszterelnök, társulati elnökségi tag fiának, ifj. gróf Khuen Héderváry Károly felsőházi tagnak a Szigetközi Ármentesítő Társulat elnökeként kifejtett tevékenységét illetően.
A szivattyútelep korszerű, sőt, korát meghaladó technikai vívmánynak számított megépülése idejében. Irányításával indultak újra nagy erőkkel a belvízmentesítési és ármentesítési munkák. A szénszállítási nehézségek és költségek miatt eltérően az addigi rendszertől az új az új telepeket az 1920-as évektől kezdve a nyersolaj üzemre tervezték.
Ezen elvek szerint épült meg 1926-ban az ásványi szivattyútelep 100 lóerővel és 1200 liter másodpercenkénti vízszállítással, valamint 1927-ben a patkányosi telep 150 lóerővel és 1880 liter másodpercenkénti vízszállítással, kompresszor nélküli Diesel-motorokkal meghajtva – idézte fel a vízügyi szakember.
Hozzátette: ezeket a beruházásokat a társulat azzal a célzattal valósította meg, hogy a Szigetköznek olyan csatornahálózatot és belvíz átemelő telepeket létesítsen, amelyek alkalmasak arra, hogy a mezőgazdasági termelést biztosabb alapokra helyezzék.
A szakember kitért arra is, hogy a telepet eredetileg is úgy tervezték meg és alakították ki, hogy kedvező „külvízállások esetén a beépített 1100 milliméteres átmérőjű szivornyán keresztül vizet lehessen vezetni a hullámtérből a mentett oldalra”. A szivattyútelep jelenleg is rendszerben van és üzemképes.
A patkányosi szivattyútelepet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Soproni Regionális Iroda ideiglenes védelem alá helyezte, majd ipari műemlékké nyilvánította.
2014-ben a hullámtéren végrehajtott fejlesztések, illetve a telepen beépített szivornya gépészeti felújításának együttes hatására lehetővé vált a folyamatos üzemű szivornyázás. Ezáltal a Patkányosi szivattyútelep és szivornya a szigetközi mentett oldali vízpótló rendszer egyik kulcsműtárgyává vált – zárta szavait Kertész József.
Gecsei Ádám
