A karácsony nem csak a hagyományos családmodellek privilégiuma. A mozaikcsaládok és az elvált szülők gyerekei számára is lehet szeretetteljes és nyugodt az ünnep tudatossággal, rugalmassággal és új hagyományok kialakításával. Bogár Zsuzsa pszichológus gyakorlati tanácsai segítenek eligazodni az egyeztetések, ajándékozás és érzelmileg fűtött helyzetek útvesztőjében.
Szeretet, meghittség, családi hagyományok. Talán ezek a leggyakrabban előforduló kifejezések, amiket a karácsonyra használunk. Napjainkban a gyerekek és felnőttek közül is sokan egy sokkal bonyolultabb rendszerben élnek, mint a hagyományos családmodell. Ők a mozaikcsaládok. Lehet számukra is szép az ünnep? Természetesen! Tenni kell érte? Még szép. Bogár Zsuzsa pszichológus, a Mozaik a családom és más, a témával foglalkozó könyvek szerzője az alábbi jótanácsokkal látja el az újraszerveződő családokat, hogy náluk is a szeretet, a meghittség és az együtt töltött idő kerüljön a fókuszba az ünnepek alatt:
Egyeztetés: sosincs túl korán és nem lehet túl rugalmas sem
Érdemes minél előbb átgondolni és megbeszélni az elvált szülővel, hogy mikor kivel lesznek a gyerekek. Erre akkor is szükség van, ha a bírósági ítéletben szerepel a fix beosztás. Ilyenkor csak annyit kell írni a másiknak, hogy a szokásos módon töltjük az ünnepeket. Az is nagyon fontos, hogy a kommunikáció írásban történjen, még akkor is, ha jó a viszony a felek között. Mindenképp legyen egy e-mail a konkretizált időpontokról, hogy azok mindenkinek tiszták legyenek. Lehetőleg ne egy napon rángassuk ide-oda a gyerekeket a két felnőtt között, érdemesebb e helyett nagyobb blokkokra osztani a szünetet.
„Hiába szeretne mindenki jót a gyereknek, azzal, ha ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, mondjuk hogy mindenképp találkozzunk szenteste, azzal épp a kicsiknek ártunk a legtöbbet. Ha a szülők zaklatottak, az a gyerekekre is átragad. És akkor még ott az ajándékbontás is. Épp csak megkapta a meglepetést és már tegye is le, mert indulni kell a másik szülőhöz. Ez senkinek nem jó„ – mondja a szakértő.
A pszichológus javasolja, hogy amennyire tőlünk telik, legyünk rugalmasak és válasszunk egy napot, ami a mi szentesténk lesz. Semmi rossz nincs abban, ha az egyik család 23-án ünnepel, vagy akár még előbb, főleg mióta az amerikai trend bekúszott a mi életünkbe is és sokan egyébként is feldíszítik a fát már 24-e előtt.
Utazzunk vagy ne utazzunk
Az előző témához tartozik még a családlátogatás kérdése. Bár az egyébként is családspecifikus, hogy ki mennyire tartja a kapcsolatot ilyenkor, mennek-e a nagyszülőkhöz vagy ők látják őket vendégül. Mozaikcsaládokban nevelkedő gyerekeket – szerencsés esetben – még több rokon várja karácsonyra. Ez azzal is járhat, hogy a szünet egy jelentős részét az autóban töltik.
„A cél az legyen, hogy minél nagyobb nyugalomban teljenek a napok. Az utazás közös program is lehet, az autóban lehet beszélgetni, játszani, zenét hallgatni. Dobjunk be témákat, használjuk ki az időt. Egy látogatás csak akkor maradjon el, ha azt valóban el tudjuk engedni és nem kelt bennünk rossz érzést. Mielőtt döntünk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi okoz kevesebb konfliktust? Ha utazunk vagy ha nem? A gyerekek érdeke is az, hogy a felnőttek nyugodtak legyenek” – említi Bogár Zsuzsa.
Új családnak új hagyományok
Minden családban fontosak a szabályok és a rituálék. Egy mozaikcsaládban pedig sajátokat kell kialakítani. Ezt is érdemes akár már ősszel elkezdeni, főleg ha az első közös karácsonyra készülnek az új felállásban. Beszélgessenek róla, hogy ki milyen szokásokat hozott a származási családjából, de ne azokhoz ragaszkodjanak. A gyerekek nem attól sérülnek, ha valami másként lesz karácsonykor, mint addig történt, sokkal inkább attól, ha a szüleik feszülten próbálnak mindent jól csinálni.
A mozaikcsaládban nem arról van szó, hogy mi még mindig ugyanaz a család vagyunk, csak lecseréltünk egy szereplőt. Egy új család alakul ki, aminek saját hagyományai lesznek. Ezek tervezésébe a nagyobb gyerekeket be is lehet vonni, nekik is lehetnek jó ötleteik, hogy mit csináljunk, mit együnk, milyen szokásokat találjunk ki.
„Járt nálam egy család, ahol mindkét fél hozott gyerekeket a kapcsolatba. Közülük az egyik hitte, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, a másik viszont szeretett segíteni a díszítésben is. Ilyen esetekben kialakulhat feszültség a felnőttek között, ha mindenki a saját nézőpontját akarja érvényesíteni. Meg kell érteni a motivációkat és félelmeket mindkét félben, így érthetővé válik a helyzet és az egyik fél rájön, hogy ő könnyebben tud engedni vagy pedig együtt kialakíthatnak egy harmadik verziót” – magyarázza a szakértő.
A hagyományok változását a gyerekek felé is kommunikálni kell, akkor is ha ő, vagy rosszabb esetben rajta keresztül az ex panaszkodik az új dolgokra.
„Ilyekor lehet azt mondani a gyereknek, hogy anya vagy apa ezt vagy azt szereti és ez nagyon jó így, de itt, ebben a családban máshogy van. Ez viszont csak akkor működik, ha önazonosan és szorongás nélkül tudjuk kimondani. Ebben a felnőtteknek hinniük kell, mert a gyerekek nem csak a külső hangot, de a belsőt is hallják és ha ezek között eltérés van, ők is rájönnek, hogy valami nincs rendben. Egyébként az új szokások bevezetésével tanítjuk is a gyerekeket arra, hogy sokféle módon lehet élni és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Szerintem ez egy nagyon jó lecke” – hangsúlyozza Bogár Zsuzsa, aki még azt is hozzáteszi, ezen a kérdésen a felnőttek szintjén sem érdemes belemenni csatákba, jobb az exszel is rövidre zárni a kérdést.
Az ajándékok kérdése
Természetesen a legjobb, ha jó viszonyban maradnak a szülők a válás után és olyan kérdéseket meg tudnak beszélni, mint az ajándékozás. Már csak azért is, hogy ne ugyanazt kapja véletlenük a gyerkőc mindkét helyen. Sőt nagyobbaknál költségesebb tételek árát meg is lehet felezni, mondjuk egy számítógépét vagy telefonét. Ezt azonban nem kell erőltetni, ha nem megy a kommunikáció, akkor egyeztetés nélkül is meg lehet oldani a vásárlást.
„Mozaikszülők szokták mondani, hogy ők külön vesznek a nevelt gyereküknek ajándékot, aki a szüleitől is kap meglepetést. Ezt nem tartom jónak, hiszen abban a családban ő is szülő és a párjával egységet alkotnak, a párjával közösen kellene adnia, amit adnak. A nagyszülők esetében mindenhol más a szokás egyébként is. Ilyenkor az a kérdés, mi az, ami számukra természetes. Adjanak ajándékot, ha az szívből jön, de ha nem érzik ezt, akkor nem kell erőltetni” – fejti ki a pszichológus, aki arra is kitér, hagyjuk-e hogy a gyerkőc átvigye az ajándékát a másik szülőhöz.
Véleménye szerint kisebb tárgyaknál ez nem lehet gond. Az ajándék, miután megkapta, már a gyerek tulajdona és ő rendelkezik fölötte. Ha viszont valamit azért vettek neki, hogy abban a háztartásban használja, ezt érdemes megbeszélni a gyerekkel. Átviheti a másik szülőhöz, megmutathatja, de a szünet végén, a szokásos rend visszaállásakor hozza vissza, hogy itt legyen számára.
Ami pedig a mennyiségeket illeti, ebben az esetben pont az a jó, ha úgy gondolkodunk, mintha hagyományos család lennénk. Bár természetesen az életkorukból adódóan lehetnek különbségek a gyerekek között, érdemes törekedni rá, hogy mindenkinek nagyjából hasonló mennyiségű dobozt tegyen a fa alá a Jézuska, függetlenül attól, hogy kik a szülei és nevelőszülei.
Mit adjunk az exnek?
A fenti kérdést olvasva talán néhány mozaikszülő rá is vágta magában, hogy virgácsot. Ennél azért elegánsabb a semmi. Bogár Zsuzsa szerint, ha a gyerekek maguktól nem kérik a segítségünket az elvált szülő ajándékával kapcsolatban, akkor mi ne kezdeményezzünk.
„Ez nem a mi felelősségünk. Sok családban nem is várják el a gyerektől, hogy ő is megajándékozza a felnőtteket. Ahol ez szokás, ott is csak akkor jó, ha a gyereknek magától jut eszébe” – magyarázza.
A legfontosabb összetevő a hozzáállás
Ha valami el tudja rontani az ünnepi hangulatot az az egymás családi életébe való beleszólás. Ez mindkét fél számára borzasztóan káros, de leginkább a gyerekek szenvednek tőle. Ők elmesélik, mit mondott anya vagy apa, amitől a másik félben azonnal felmegy a pumpa. Ilyenkor a gyerek úgy érezheti, hogy a szülő rá haragszik. Ezzel csak azt érjük el, hogy többet nem fog mesélni inkább semmit. Az ilyen helyzetekre mindig elhangzó jótanács, hogy „ne foglalkozzunk vele”. De mégis hogy lehet ezt kivitelezni?
„Sok év gyakorlással. Ilyenkor próbáljuk meg elterelni a figyelmet, a sajátunkat is, és kezdjünk valami új foglalkozásba. Például: „Jó, anya vagy apa ezt mondta, de most gyere, süssünk palacsintát.” Valahogy így. Teljesen lépjünk ki a szituációból. Utána, este, kiventillálhatjuk a történteket a párunkkal, de csak akkor, ha nem ragadunk benne a témában. Ilyenkor erősítsük meg egymásban a pozitív értékeinket!
A világ hozzáállása a mozaikhoz
„Néha nagyon pozitív tapasztalatok érnek azzal kapcsolatban, hogy a mozaikcsaládban élő szülők egyre tudatosabbak. A társadalomnak azonban még időre van szüksége, az átlag gondolkodás még le van maradva ezen a téren”
Hasonló forró helyzet, ha az egyik extől nagyobb értékű ajándékokkal megrakodva jönnek át a gyerekek, mint amiket a másik fél gyerekei kaptak. Ilyenkor lehet arról beszélgetni velük, ha már elég idősek hozzá, hogy mindenkinek mások az anyagi lehetőségei, de ő is jó szívvel, szeretettel adta az ajándékot. Ez után pedig hagyjuk a témát, ez nem a mi családunkra tartozik. Mi magunkkal foglalkozzunk.
„Nem kell félni a konfliktusoktól. Nem az a cél, hogy egyáltalán ne legyenek a mozaikcsaládban, hanem hogy tudjuk őket kezelni. Mi jó pár és család vagyunk, ez a gondolat zökkentsen vissza mindig bennünket, ha vitába keveredünk a társunkkal. Miért tér el ennyire a kettőnk valósága? Hogy ezt megértsük, meg kell hallgatnunk a másikat és nem csak a saját igazunkat hajtani” – emlékeztet a szakember.
Mi lehet a gyerekkel?
Ha az eddig leírtakat szem előtt tartottuk, mindent bevetettünk, hogy nyugodt legyen az ünnep, de mégis duzzog valamelyik gyerek, akkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy hagyjuk neki. Ez pedig nem csak karácsonykor igaz.
„A kamaszok természetüknél fogva lehetnek elzárkózóak, morcosak. A faggatás biztos, hogy olaj náluk a tűzre. Egyszerűen mondjunk annyit, hogy itt vagyok, beszélgethetük, amikor szeretnél. Érezze, hogy nyitottak vagyunk és bármikor fordulhat hozzánk. Aztán vegyük le a gyerekről a fókuszt. Kezdjünk valamibe a többi családtaggal, vegyünk elő egy társasjátékot. Ha az addig duzzogó gyerek azt látja, hogy mindenki jól érzi magát, ő is kapcsolódni fog, ő is megnyílik” – folytatja Bogár Zsuzsa, akinek talán legfontosabb – és egyben záró – tanácsa, hogy próbáljunk meg minden téren lazábban állni a dolgokhoz.
Mindenben lehetünk lazábbak. Kérdezzük meg magunktól, hogy miért ragaszkodunk valamihez? Csak azért mert úgy szoktuk? És mi lesz, ha most nem úgy alakul? Ez a legfontosabb kérdés, hogy „és akkor mi van”? Erre a legtöbb esetben az a válasz, hogy semmi. Nem ezeken a dolgokon múlik, hogy boldogok tudunk-e lenni a mozaikcsaládban. Hát hadd mondja az ex, hadd duzzogjon a gyerek, fogyjon el a hal a boltban… Akkor mi van? Tulajdonképpen semmi.
