Németh Gergely: Az agrárium gerincét még mindig a szántóföldi növénytermesztés adja a térségben. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Győr-Moson-Sopron vármegyei elnöke interjúnkban beszélt többek között a térség agrárgazdaságának jelenéről, a Szigetköz és a Mosoni-síkság helyzetéről, az uniós agrárpolitikáról, valamint fejlesztési irányokról, vízgazdálkodásról is.
– Hogyan értékelné Győr-Moson-Sopron vármegye agrárgazdaságának helyzetét az elmúlt évek tükrében? Melyek voltak a legnagyobb kihívások és sikerek?
– Óriási változások voltak az elmúlt években az egész világon, és ez éreztette a hatását a magyar és ezen belül a vármegye mezőgazdaságában is. A klimatikus viszonyok átalakulása mellett alkalmazkodnunk kellett a negatív piaci hatásokhoz is. Amikor 2022-ben kitört az ukrajnai háború, senki nem gondolt arra, hogy 2026-ban még mindig erről beszélünk. Az unió szankciós politikájának köszönhetően az energiaárak hirtelen emelkedésnek indultak, és ez az inputanyagok árában is éreztette a hatását. Néhány év távlatában talán kevesen emlékeznek rá, hogy az elszabaduló üzemanyagárak miatt a kormánynak hatósági árat kellett bevezetni, hogy a gazdák el tudják kezdeni a tavaszi munkákat. Emellett szembesülnünk kellett azzal is, hogy a megszokott piacokról kiszorultak a magyar mezőgazdasági termékek. Ha ez még nem lett volna elég, az uniós támogatások igénylésének menete is fenekestül felfordult. Olyan óriási adminisztrációt zúdítottak a gazdálkodók nyakába, ami minden képzeletet felülmúlt. Lépni kellett. A kamara vállalta, hogy minden adminisztrációs feladatot elvégez a gazdák helyett, ezért az elmúlt években jelentős létszámbővítést hajtottunk végre vármegyénkben és országosan is. Mára eljutottunk oda, hogy falugazdászaink ingyenesen nyújtanak be pályázatokat, amivel sok százezer forintot spórolhatnak a gazdálkodók. Ez utóbbit egyértelműen sikernek könyvelem el.
– Az aszályos időszakok, az inputanyagárak emelkedése és a piaci bizonytalanság mennyiben érintették a megye gazdálkodóit más térségekhez képest?
– Győr-Moson-Sopron vármegyében a kedvező adottságainak köszönhetően még nem érezteti annyira a hatását a klímaváltozás, mint az ország más részein. Bár a tavalyi év itt is szárazsággal indult, és nyáron is extrém időszakokat tapasztaltunk meg, de azért mindig megérkezett a várva várt csapadék, ami a termésátlagokban is megmutatkozott. De mégsem mondhatom azt, hogy nem látjuk a változás tendenciáját. A kukorica vetésterülete jelentősen csökkent, és úgy tűnik, hogy ennek a csökkenésnek a napraforgó lesz a nyertese. Lassan a cirok is megtalálja a helyét a vetésforgóban. Termesztésének leginkább a felvásárlás szab határt. Amit mindenképp kiemelnék, hogy bár jelenleg az üzemanyag és műtrágya ára visszaesett a háború előtti szintre, de sajnos a felvásárlási árak is a közel 10 évvel ezelőtti szinten mozognak. A Green Deal keretében végrehajtott szigorítások, mint például a növényvédő szerek kivonása például azt okozta, hogy már csak a nagyon bátrak mernek repcét vetni, ugyanis az engedélyezett növényvédő szerek hatástalanok, többszöri kezelés szükséges az eredmények eléréséhez, de ezt nem követték a felvásárlási árak. Összességében azt mondhatom, hogy a vármegye gazdálkodói is érezték a kedvezőtlen hatásokat, sokaknak kellett a tartalékaikhoz hozzányúlni, és számtalan kis gazdálkodó hagyott fel a tevékenységével.
– A Szigetköz és a Mosoni-síkság adottságai különlegesek az országban. Ezek az adottságok inkább stabilitást vagy sérülékenységet jelentenek a jelenlegi gazdasági környezetben?
– Mindkettő egyszerre. A határhoz közel megjelentek a külföldi (EU-állampolgár) földvásárlók. Ők tőkeerősek, versenyelőnyben vannak a magyar gazdálkodókkal szemben. Ez meglátszik a földárak, bérleti díjak ugrásszerű növekedésében, és azok a magyar fiatalok, akik szeretnének földhöz jutni, nem tudnak velük versenyezni. Bár a zsebszerződések kora már lejárt, de sokszor nem riadnak vissza a tisztességtelen módszerektől, amit a kamara elnöksége minden alkalommal megpróbál megakadályozni. És hogy mi adja a stabilitást? A mikroklíma. Ahogy azt korábban mondtam, Győr-Moson-Sopron vármegyében még nem érzékelhetjük annyira az elsivatagodás jelenségét, itt, aki akar, még tud termelni.
– Hogyan látja a generációváltás helyzetét a vármegyében? Érezhető-e erősödés a fiatal gazdák jelenlétében?
– Jók a tapasztalataim. A Győr-Moson-Sopron Megyei Gazdakörök Szövetsége elnökeként elmondhatom, hogy van egy erős Fiatal Gazda Gazdakörünk, amelynek elnöke egyben a MAGOSZ országos fiatal gazda tagozatának elnöke is Derdák Gábor személyében. Erre külön is büszke vagyok, mert Gábor már közel tíz éve a NAK vármegyei alelnöke és jó példát mutat a fiataloknak. De kiemelném a Moson Térsége Gazdakört is ebben a régióban, ahol az elmúlt években megfiatalodott a vezetőség és a tagság egyaránt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tapasztalt, régebb óta fiatal gazdákra nincs szükségünk. Éppen ellenkezőleg! Ők mai napig ott vannak a háttérben, segítenek, ha kell, és a fiatalok ki is kérik a tanácsukat, de ahogy a mondás tartja: „Fiatalok a csatába, öregek a tanácsba!”
– Mely ágazatok számítanak jelenleg a vármegye húzóerejének?
– Az agrárium gerincét még mindig a szántóföldi növénytermesztés adja. Az állattenyésztés még mindig jelentős, de a kis és közepes állattartók száma csökkenő tendenciát mutat. A kertészeti kultúrák, a gyümölcstermesztés kezdi kinőni magát, de még mindig van hova fejlődni. Ennek egyik oka a munkaerő hiánya. Itt, a nyugati határ mellett ez mindig probléma volt, és a technológiai fejlesztések sem tudják teljes mértékben megoldani. Az állattartók helyzete sem egyszerű. Látjuk napjainkban is, hogy a Kínával szemben alkalmazott uniós vámpolitika gyakorlatilag azonnal bezárta a piacokat, a túlkínálat következtében a felvásárlási árak az előállítási költségek töredékét sem fedezik. Hosszú távon egy egészséges agráriumban nem billenhet a mérleg sem az egyik, sem a másik irányba, mert az csak növeli az ország kiszolgáltatottságát.
– Az uniós agrárpolitika változásai és a támogatási rendszer átalakulása hogyan érinti a megye gazdáit?
– Nem azzal van a bajunk, hogy a támogatások kifizetését feltételekhez köti az unió. Saját érdekünk, hogy egészséges élelmiszerekkel tudjuk ellátni az embereket úgy, hogy a termőföldet az unokáinknak hagyjuk majd örökül. A baj az, hogy a Green Deal nem megoldás, hanem egy észszerűtlen diktátum, ami megöli a mezőgazdaságot. Történészprofesszorok az unióban kitalálták, hogy ők majd megvédik a bolygót a gazdáktól. Azt gondolják, ha a lehető legszigorúbban adminisztrálunk, azzal nő a hatékonyság és csökken az üvegházhatás. A hatékony növényvédelmet ellehetetlenítik, a termelést mesterségesen akarják korlátozni. Mindezt miért? Hogy legyen helye az ukrán és dél-amerikai mezőgazdasági termékeknek, amelyekre nem vonatkozik semmilyen szabály, GMO-növényeket termelnek, olyan szereket használnak, amiket nálunk már évtizedek óta betiltottak, az állatokat hormonokkal kezelik. Sajnos ezzel az átlag európai fogyasztó nincs tisztában, a zöldpolitika nem engedi, hogy felnyissuk a szemüket. Nem babra megy a játék, az egészségünk és sok millió gazda megélhetése a tét.
– Hogyan értékeli a kormány agrárstratégiáját, különösen az élelmiszer-önrendelkezés és a vidéki munkahelyek megőrzése szempontjából?
– A jelenlegi kormány mindig a gazdák mellett állt. Történelmi lépés volt, hogy az uniós támogatási forrásokat 80% hazai forrással egészítették ki. Számtalan szárító, takarmánytároló épült, több 100 milliárd forintos támogatáshoz jutottak az állattartók, állattartó telepek újulnak meg folyamatosan. Komoly fejlesztést tudtak végrehajtani a gyümölcstermesztők, szőlészek, borászok. Úgy vélem, hogy az alapanyag már megvan. Az élelmiszer-feldolgozás területén is történtek előrelépések. Több körben pályázhattak a közepes és nagy élelmiszer-feldolgozók. De be kell vallanom, itt még van teendő. Nemcsak a feldolgozói oldalon, hanem a kiskereskedelmi oldalon is. A külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncok néhány kivételtől eltekintve a külföldi termékeket részesítik előnyben. Amíg ezen nem tudunk változtatni, a hazai élelmiszer-előállítók mindig versenyhátrányban lesznek.
– Milyen fejlesztési irányokat tart kulcsfontosságúnak Győr-Moson-Sopron vármegyében a következő öt-tíz évben?
– Óriási potenciált látok az egészséges élelmiszerek előállításában. Az a helyes út, ha az előállított mezőgazdasági termékeket minél nagyobb hozzáadott értékkel próbáljuk meg értékesíteni. Erősíteni kell a kistermelőket, akik elsősorban helyben értékesítenek. De segíteni kell a közepes és nagy élelmiszer-feldolgozókat is, mert ők állítják elő a nagy tömeget, ami a biztonságos élelmiszer-ellátáshoz kell. Növelnünk kell a vásárlói tudatosságot, mert igenis meg kell nézni, hogy azt a terméket hol gyártották, és keresni kell a magyar termékeket.
– A klímaváltozás és a vízgazdálkodás kérdése különösen fontos a Szigetköz térségében. Milyen megoldásokat lát fenntarthatónak?
– Bonyolult kérdés. A klíma változik, ez mindig is így volt. A változás iránya és sebessége nem mindegy, hogy milyen. Azt gondolom, hogy mi a vármegyében jó adottságokkal rendelkezünk ahhoz, hogy a változást minimum lassítani tudjuk. Legnagyobb problémaként mindig azt éljük meg, ha aszály van. Pedig víz az van, a Szigetközben pláne. Sok öntözési beruházás megvalósult az utóbbi időben, de ezenfelül azt is el kell érnünk, hogy a lehető legtöbb víz maradjon itt a térségben. Ha a víz itt marad, akkor a talajvíz szintje emelkedik, a levegő páratartalma nő, amiből csapadék lesz. Egyszerűen hangzik, azonban a megvalósítás bonyolult. A víz megtartásához vízkormányzás kell, ahhoz jó állapotú csatornák, víztározók. Sajnos a csatornák tulajdoni viszonyai rendezetlenek, ezt törvényileg kellene megoldani. A megmaradt csatornák rossz állapotban vannak, azokat rendbe kell hozni. Ehhez tervezés, anyagi forrás és szemléletváltás is szükséges.
– Hogyan lehet egyszerre versenyképes és fenntartható a térség mezőgazdasága?
– A fenntarthatósággal azt gondolom, nincs nagy probléma. Minden gazdálkodó tudja, hogy jövőre, ötven év múlva és száz év múlva is kell vetni és aratni. Sok olyan jó gyakorlatot sajátítottunk el az elmúlt évtizedekben, ami a talajok és a klíma védelmét is elősegíti. Ennek elsőre talán ellentmond a versenyképesség mint fogalom, de azt gondolom, hogy a minőségi egészséges élelmiszer-alapanyag mindig versenyképes lesz. Ha ilyen termékeket állítunk elő, arra lesz kereslet, ami biztosítja a gazdák fennmaradását.
– Mit üzenne a vármegye fiataljainak: érdemes ma agrárpályát választani Győr-Moson-Sopronban?
– Amíg világ a világ, addig élelmiszerre szükség lesz. Lehet kísérletezni műhússal, de a legtöbb húsvéti asztalra sonka fog kerülni. Ezt a fiatalok is tudják, mert úgy látom, népszerűek az agrárszakmák mind a közép-, mind pedig a felsőfokú oktatásban. Nehéz szakma, de szép hivatás komoly értékrenddel. Aki a mezőgazdaságot választja élethivatásul, annak fontos a környezete és gondol a jövőre. A gazdatársadalom jóban és rosszban összetart, a társadalom gerincét adja. Így volt ez régen, és így lesz a jövőben is. Ezért a válaszom röviden: igen.
