A farsang időszaka évszázadok óta a vidámság, a beöltözés és a közösségi ünneplés ideje. Karácsony és a nagyböjt közé ékelődve lehetőséget adott a felhőtlen szórakozásra, a párkeresésre és a tél elűzésére. Jelmezes bálok, zajos felvonulások és ősi hagyományok – a farsang a népszokások egyik leggazdagabb időszaka.
A farsang egy igazán mozgalmas időszak, amely karácsonyt követi és a húsvétot előkészítő nagyböjtöt előzi meg. A mulatságok ideje vízkereszttől, azaz január 6-tól, egészen hamvazószerdáig tart. Mivel mozgóünnep, a hossza évről évre változik, akár egészen hosszú is lehet, ha húsvétvasárnap későre esik, ugyanis ettől a naptól kell visszaszámolni negyven napot hamvazószerdáig.
A farsang elnevezés német nyelvterületről, osztrák-bajor régióból származik. A magyarországi szokások is német gyökerekre vezethetők vissza, amik a középkorban honosodtak meg nálunk. Ezekben a napokban gyakran tartanak ma is bálokat, amelyek – különösen a régebbi időkben – a párkeresést is szolgálták. A tánc és a maszkok mögé bújtatott fiatalok ismerkedését segítették játékok, párosító dalok is. A vénlányok pedig tuskót kaptak az ajtajukba, amit előtte nagy zajjal végighúztak a falu utcáin.
A farsang elválaszthatatlan részei a jelmezes-álarcos bálok. Akinek van gyereke, az tudja, hogy ilyenkor előkerül a varrógép, vagy pedig irány az üzlet, hogy az aktuális slágerjelmezeket elkészítsük, beszerezzük – amiket nagy valószínűséggel egy alkalommal fogunk tudni használni. Pedig nem új szokás ez, már Mátyás király idejéből származó források is említik a beöltözést.
Az egyik legjellegzetesebb álarcos felvonulás a mohácsi busójárás. Ezt idén február 12. és 17. között rendezik meg, ahol a busók (kifordított bundában, fafaragott maszkban, kolomppal) a telet űzik el, a tavaszt pedig tánccal, zajongással hívják.
Ha már ijesztgetés, a farsangi időszak végéhez kapcsolódik a tél elijesztése is. Az ide kapcsolódó talán legismertebb hagyomány a kiszézés. A szokás célja a tél, a betegségek és a bajok elűzése, valamint a tavasz köszöntése. A falvakban egy szalmából készült bábut (Kisze, Kice, Kiszevice bábut) készítettek, amelyet női ruhába öltöztettek. A gyerekek és fiatalok énekelve vitték végig a falun, majd a bábut elégették vagy vízbe dobták. Közben énekeltek:
„Kisze, kisze, villő,
Gyere tavasz, gyerünk ki!”
„Haj ki, kisze, ki kisze
a másik határba!
Gyere be sódar a mi kis kamránkba!”
„Kivisszük a betegséget,
behozzuk az egészséget,
haj ki kisze, haj!”
A kiszézés után sok helyen villőzést tartottak: zöld ágakkal, szalagokkal díszítve járták a falut, ami már az újjászületést és a termékenységet jelképezte. A kiszézés ma is gyakori óvodai és iskolai farsangi program, mert látványos, közösségépítő, és jól kapcsolódik a természet körforgásának megértéséhez.
