December 6-a évszázadok óta különleges nap a magyar néphagyományban. A jóságos, ajándékot hozó Mikulás alakja ugyan ma már mindenki számára ismert, de a hozzá kapcsolódó szokások jóval régebbre nyúlnak vissza, mint a piros ruhás figura megjelenése.
A 19–20. század fordulóján a Mikulás alakja a városi polgárságtól indult útnak, majd az iskolák és óvodák segítségével jutott el a falvakba is. Népszerűsége az 1950-es években új fordulatot vett. Ekkor próbálták elterjeszteni a „télapó” elnevezést, az orosz „gyed moroz” tükörfordítását. Mára mindkét kifejezés ismert, de a népi hagyományok megőrizték a Mikulás és kísérője, a bajor–osztrák eredetű krampusz alakját is.
A Dunántúlon még a közelmúltig éltek az úgynevezett „láncos Miklós” alakoskodók, akik bekormozott arccal, kifordított bundában és lánccsörgetéssel járták a falvakat. Gyerekeket és lányokat ijesztgettek, söprűvel kopogtak be a házakba és néhol különféle tréfás „próbákat” állítottak a fiatalok elé. Több településen a Mikulást személyesítő legény és ördögnek öltözött társa együtt járta a portákat. A gyerekeket megimádkoztatták, kikérdezték, a jókat megjutalmazták, a csintalanokat virgáccsal fenyegették.
A Miklós-napi alakoskodásnak azonban volt egy másik, játékos formája is, amely feltehetően középkori diákhagyományból ered. Ilyenkor a „püspök” és kísérete járta a házakat, vizsgáztatta a lányokat, asszonyokat, sőt tréfás „gyóntatásokat” is tartottak egyes vidékeken.
A ma ismert ajándékozási szokás, a cipő vagy csizma kihelyezése, csak nagyjából az elmúlt száz évben terjedt el. Először dió, alma és cukorka került a lábbelikbe, majd az 1930-as évektől megjelent a jelmezes Mikulás alakja és vele együtt a krampusz is. A szülők sokszor hagymát vagy krumplit is rejtettek a cipőbe, ha úgy érezték, hogy a gyerek megérdemli a figyelmeztetést. A piros ruhás, puttonyos Mikulás figurája a falvakban csak később vált általánossá, részben az iskolai ünnepségeknek és az egyre terjedő csokoládéfiguráknak köszönhetően.
Ma már az óvodákban, iskolákban, munkahelyeken és üzletekben egyaránt találkozhatunk Mikulással. Bár a szokás modern formát öltött, a lényege nem változott: december 6-a a gyermeki izgalom, az ajándékozás öröme és a régi hagyományok tisztelete köré szerveződik. A néphit szerint pedig az időjárásra is hatással van. A bukovinai magyarok úgy tartják, hogy „Miklós megrázza a szakállát” – vagyis ezen a napon érkezik meg az első havazás.
Forrás: Arcanum.com
