Elődeink életéhez, ha nem is tudatosan, de hozzátartozott az újrahasznosítás, a szemétbe kerülő alapanyagok és tárgyak számának minimalizálása. Ez az elv egyre fontosabbá válik mindennapjainkban is. Ezt a témát mutatja be a Szegény ember vízzel főz című kiállítás a mosonmagyaróvári Flesch Központban.
A minimális hulladék elve a paraszti életformában még a 20. században is maradéktalanul érvényesült. A nyersanyag- illetve tárgyhasználat ezen példaértékű módját mutatja be a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum vándorkiállítása a Flesch Központban, mely a „Szegény ember vízzel főz” címet kapta. A kiállítás április 19-ig tekinthető meg.
Mára nem csupán a közmondás értelme, hanem a mögötte álló szemlélet is egyre inkább feledésbe merül. A szegény ember abból gazdálkodik, amije van, mindenét igyekszik megbecsülni, amíg csak lehet megjavítani és tovább használni, ha pedig ez már lehetetlen, akkor új szerepet találni neki a háztartásban vagy a gazdaságban, hiszen alapanyaga értékes, további felhasználásra alkalmas lehet. A tárlat olyan példákat sorakoztat fel, melyek híven tükrözik a tárgyakhoz való viszonyulásnak ezt a módját
– ismerteti a tárlatot T. Városi Ágnes, néprajzos főmuzeológus.
Ez az értékmentő és a hulladáktermelést minimalizáló szemlélet rendkívül időszerű napjainkban is, így célunk egyben a figyelem felkeltése, ráirányítása arra, hogy elődeink képesek voltak mindezt megvalósítani. A tárlat a múzeum gyűjteményeinek azon ritkán bemutatásra kerülő darabjaiból válogat, melyek elsősorban nem az esztétikumot képviselik, hanem a funkcionalitást. A majd’ minden paraszti háztartásban megjelenő, mívesen vagy kevésbé mívesen, de megjavított, szerepet váltó használati tárgyak érzékletesen fejezik ki a természettel összhangban élő ember gondolkodásmódját.
Szigetközi vonatkozások
A kiállításban több szigetközi gyűjtésből származó tárgy is megjelenik, de a további bemutatott tárgyak többsége is a Szigetközben is használatban volt. A kiállítás egyik célja a természetben található anyagok építkezésben való hasznosításának bemutatása, melynek nagy pozitívuma, hogy nem járt hulladéktermeléssel. A vályog és a sövényfal kombinációja a vízjárta területeken igen hasznosnak bizonyult, hiszen az árvíz csak a sarat mosta ki a sövényfalból, a ház azonban a víz levonulása után javítható volt.
Sérfenyőszigetről bödönös kialakítású, egyetlen fából faragott gabonamérő edény, Kimléről rongybaba, Lébényből lefűrészelt lábú cseréplábas és foltozott vasserpenyő, Kunszigetről ásóból kialakított ösztöke került a kiállításba
– emeli ki a tárlat érdekességeit T. Városi Ágnes.
Ne gyűjtsük a lomot, vagy jó lesz az még valamire?
Apukám mindig is szerette eltenni a dolgokat, anyukám pedig kidobni azokat. Ő nem szereti, ha halmozódnak otthon a haszontalannak tűnő holmik, apukám szerint pedig azokra egyszer még szükség lehet. Valahogy így élünk most mi is párommal. Bár ahogy egyre jobban elterjedt a „zero waste”, azaz a semmi hulladék elve, én is megtaláltam, hogyan tudom újra felhasználni az egyébként a kukában landoló tárgyakat. A kiszakadt, elhasznált ruhákból például varrni szoktam. Készült már így uzsonnás táska, ruhaszalvéta, de farsangi jelmezek is, amiket felvéve a gyerekek videójáték szereplőkké változtak. Sőt, legutóbb egy régi piros lepedőből sikerült szoknyát varrnom egy táncos gyerekelőadáshoz. Ehhez nagymamám „Magad is megvarrhatod” című leánykori könyvét hívtam segítségül, amelyben „modern” fazonú ruhákhoz találtam szabásmintákat. Ki hitte volna, hogy nagyjából 60 évvel és három generációval a könyv megvásárlása után még mindig vagy inkább ismét helytálló lesz a „modern” kifejezés?
Írta: Kamocsai Rita
