Tíz év telt el azóta, hogy egy házaspár, Payr Anna és Czina Ferenc elhatározták, hogy Dunaszigeten létrehozzák az egyik első hazai zöldségközösséget. A tervük azóta nem csak, hogy megvalósult, de nagy siker is lett. Gazdaságuk és közösségük is gyarapodott a kezdetek óta. Tagjaikat pedig nem csak friss zöldséggel látnak el, de egy egymást támogató csapat részei is lehetnek.
Azok számára hozta létre a Dunaszigeti Zöldségközösséget Payr Anna és Czina Ferenc, akik szeretnék, hogy mindig friss, szezonális zöldség kerüljön az asztalra és ezek a finomságok adják az étrendjük alapját.
Ezt az újító elképzelését tíz évvel ezelőtt kezdte el megvalósítani a házaspár. Ötletük a közösség bevonásán alapszik. A hozzájuk csatlakozó tagokkal egy évre szóló megállapodást kötnek, a tagok pedig havidíj fejében részesedést kapnak mindabból, amit a gazdaságukban megtermelnek.
Olyan ez, mintha a tagoknak saját kertjük lenne, csak éppen a mi birtokunkon és mi gondozzuk helyettük a növényeket
– magyarázza Payr Anna.
A telket még 2011-ben vásárolta meg a pár, majd 2013-ban elindult a gazdaság öt részesedéssel. Az induló év tagjai közül négyen idén is aktív tagok. A következő három évben a háromhektáros gazdaságon belül egyre növelték a zöldségtermesztésre használt terület méretét, jelenleg 6000 négyzetméteren szabadföldön és 600 négyzetméteren fóliasátorban termelnek. A többi földterületet viszont meghagyják a természetnek: van itt nádas, gyógynövényes kaszáló, legelő, gyümölcsfák, természetközeli sövények és erdősáv is, amelyben minden úgy fejlődik, alakul, ahogy a természet diktálja.
A Szigetközben jellemző tájtípusok, élőhelyek kis mozaikjaiból áll össze a gazdaság területe. Egyrészt a természetközeli területek és az állatok bevonásával szeretnénk biztosítani a szerves anyagok természetes körforgását. Másrészt így érezzük korrektnek a működésünket, ha területet adunk a természetes növény-és állatvilágnak is. Ezáltal stabilabb is a gazdaság területén élő ökoszisztéma, hiszen a zöldségek többsége egynyári növény, amit minden szezonban újra el kell vetni, míg a többi területen jellemzően évelő növények vannak a talaj-, a cserje- és a lombkoronaszinten egyaránt. Ezek a körülmények nagyon jó hatással vannak a termésre is, ez a beállt élő rendszer biztosítja a zöldségeskert növényeinek egészségét. Ha csak magunkból indulunk ki, az emberek életszínvonala is sokkal jobb a természet közelében, mint mondjuk egy zsúfolt város központjában – mondja Payr Anna mindezt saját tapasztalataira alapozva, hiszen férjével és gyerekeivel ő is a gazdaságban él, egy felújított vályogházban.
Napjainkra azonban nem csak területileg gyarapodtak, de ma már ötven részesedést vállalnak minden szezonra, ami májustól áprilisig tart. Egy részesedés általában egy családnak elegendő mennyiségű zöldséget jelent. Sok tag évről-évre újra jelentkezik, a lemorzsolódás pedig sokszor akkor jön el, ha valaki saját kertet vállal. Az évek során arra is volt már többször példa, hogy amikor egy korábbi résztvevőnek megváltozott az élethelyzete, akkor visszatért a közösségbe. A tagok között vannak, akik speciális étrendet követnek, de a többség egyszerűen csak kiemelten fontosnak tartja az egészséges étkezést.
A tagok heti rendszerességgel, két átadópontról vihetik el a zöldségeiket. A legtöbben Mosonmagyaróvárra, a Fehér Ló Közösségi Házba járnak. Ezek az alkalmak fontos részei a közösség életének, ilyenkor van lehetőség a találkozásra mind a gazdákkal, mind pedig a többi részesedővel. Recepteket, ötleteket, de akár zöldségeket is csereberélnek itt a résztvevők. A zöldségkosarakat a tagok maguk állítják össze, a gazdák mindent kipakolnak, ami csak megtermett náluk és egyedül azt szabják meg, hogy miből maximum mennyit lehet elvenni. Ezen kívül van még egy ráadás asztal is, ahol a fennmaradó zöldségekből, vagy azokból lehet válogatni, amik megsérültek a betakarítás során, de még tökéletesen felhasználhatók.
A közösségi gondolkodáson sok múlik, ha nem szeretem valamelyik zöldséget, nem viszem el csak azért, hogy nálam romoljon meg, hanem otthagyom másnak. Máskor pedig viszek többet, amikor mondjuk vendégeket várunk. A tagok maguk válogathatják ki, hogy például nekik a nagyobb vagy a kisebb burgonyára van szükségük, vagy a káposztafélékből melyiket szeretik a leginkább. Nagyon fontos, hogy mi mindent szétosztunk a tagok között, ami megtermett a gazdaságban, nincs felesleg és nem értékesítünk máshol semmit
– avat be minket a részletekbe a tapasztalt gazda.
Hogy a financiális kérdések is mindenkinek megfelelően alakuljanak, a tagok alakítottak maguk között egy stratégiai csoportot. Ide azok léptek be, akik szívesen foglalkoznak a pénzügyekkel, ők támogatják a gazdákat azzal, hogy részt vesznek a költségtervezés folyamatában. Közösen számolják ki, mennyi pénzt fognak igényelni a fejlesztések és a termesztés egész évben, majd ezt az összeget elosztják 50 felé.
De nem csak az anyagiak terén nagy az együttműködés a közösségben. A szervezőknek nagyon fontos, hogy a kezdetektől mindenbe bevonják azokat, akikkel osztozni fognak a betakarított terményeken. Rendszeresen tartanak nagyobb megbeszéléseket, amiket most már az online térben is lehet követni. Itt egyeztetik a tagok igényeit, kéréseit és a szakmai tudást.
Igyekszünk a szerint működni, amit a közösség szeretne. Gyakran kérem is a tagokat, hogy adjanak visszajelzéseket. Ha valami nem volt megfelelő, arról mindenképp szóljanak, mert egyrészt így tudunk változtatni; másrészt lehet, tudok segíteni nekik, hogy mégis fel tudják használni a zöldséget. Emiatt is küldünk ki rendszeresen kérdőíveket, aminek eredményét figyelembe vesszük a termesztéskor. Viszont van egy határ, amíg tudunk alkalmazkodni és amin túl már mi döntünk a szakmai tudásunk alapján. Ahhoz például ragaszkodunk, hogy ne használjunk vegyszereket, még a biológiai növényvédőket is elenyésző esetben alkalmazzuk. A szezonalitásnak is kiemelt szerepe van, hiszen a termésnek akkor lesz a legértékesebb a beltartalma, ha minden zöldséget a maga természetes idejében nevelünk. Így nálunk biztosan nem lett télen, fűtött fólia alatt termesztett paradicsom. Mostanra, hogy már a tizenegyedik szezonunkat fogjuk kezdeni, kialakult, hogy minek örülnek a tagok. Szerveztünk például kóstolókat is, és volt olyan, amikor mindenkit meghívtunk magunkhoz a gazdaságba, bárki bármit leszedhetett és abból készítettünk finomságokat – meséli Payr Anna.
A közösségépítés jegyében további programokat is szervez a két gazda, akiknek egy kollégájuk segít a földeken, illetve tanulni vágyó önkéntesek is időről-időre csatlakoznak hozzájuk. A tagok is ki szoktak látogatni néha hozzájuk, és ilyenkor különféle feladatokat vállalnak a növények körül. Továbbá szervezett programok is segítik, hogy a zöldségekből részesedők minél inkább igazi csapattá kovácsolódjanak. Annáék gazdaságlátogatásokat, kerti sétákat is tartanak, valamint közös főzések alkalmával mutatják meg a zöldségek kreatív felhasználását. Ezek természetesen nem kötelezők, vannak aktív résztvevőik és vannak olyanok is, akik kevésbé érdeklődnek az összejövetelek iránt.
Szeretnénk segíteni az embereknek, hogy megismerjék a növényeket és legyenek találékonyak a konyhában. Az utóbbi években azonban kezdtük érezni, hogy elfáradunk, hiszen a kert gondozása a hét minden napján a mi feladatunk, amivel párhuzamosan még a közösségi életet is gondoznunk kell. Ebben a Tudatos Vásárlók Egyesülete segített sokat. Részt vettünk a közösségépítésről szóló képzésükön, ahol arról tanultunk, hogyan vonjuk be jobban a tagokat a szervezésbe és hogyan tudunk megosztozni a feladatokon. Ez után alakult meg a stratégiai csoport, és most azon dolgozunk, hogy hasonló kezdeményezés induljon el közöttünk a programokkal kapcsolatban is – avat be terveibe a gazda.
Mindez azonban nem csak a családjuk, de a közösség minden tagja számára egyaránt nagy elköteleződés. Év közben ugyanis nem lehet kiszállni, a természetben nincs szünet, a zöldséget pedig el kell fogyasztani, vagy a háztartások szemetesében landol. Az ilyen típusú, közösség által támogatott mezőgazdaságnak nevezett modell még nagyon új és ritka Magyarországon, így a jelentkezőket részletesen tájékoztatni kell, mielőtt csatlakoznának. Az is fontos, hogy a tagok jól tudjanak együttműködni. Éppen ezért veszik szigorúan a gazdák, hogy az új jelentkezőkkel személyesen is találkozzanak és beszélgessenek, mielőtt elköteleződnek.
Ez nem felvételi, hanem tájékoztatás. Szeretnénk, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy mit kap és mit vállal, ha csatlakozik hozzánk. Fontos, hogy a leendő tag tisztában legyen minden információval ahhoz, hogy a lehető legjobb döntést tudja meghozni. Van, akinek nem való ez a rendszer, nem tudja hétről hétre feldolgozni a zöldségeket, másnak viszont megváltás, hogy friss, egészséges étel kerül az asztalára nap mint nap
– zárja a beszélgetést Payr Anna.
A mi kertünk
A szerző kisbajcsi gyerekkora is tele volt friss zöldségekkel és gyümölcsökkel, ami a család kis konyhakertjében termett.
Az otthon töltött délutánok és az iskolai szünetek napjainak elengedhetetlen része volt a kert körüli tevékenykedés. Apa ásott, anya kapált; apa kihúzta a sort, anya elültette a magokat. Mindig volt mit csinálni.
Nekünk, gyerekeknek általában a diófa adta a legtöbb munkát, ami állandóan potyogtatta termését és hullajtotta leveleit. E mellett borsót fejtettünk (több jutott a szánkba, mint a tálba), babot hegyeztünk és emlékszem, hogy kicsi koromban szivaccsal kellett megmosni az uborkát.
Azt csak most érzem át igazán, hogy milyen jó is az, ha az embernek a kertjében terem a friss zöldség, amiről pontosan tudja, milyen vegyszer érte, vagy egyáltalán érte-e valamilyen kémia vagy biológiai anyag, és nem kell mindig elszaladni a boltba, ha összeütnénk egy lecsót. Ma már ha meglátogatjuk őket, nagy kosarakkal felpakolva engednek csak haza szüleink. Jólesik néha besegíteni is és utána látni az elvégzett munka eredményét. De azért őszinte leszek, az is jólesik, hogy ezekért a zöldségekért, gyümölcsökért nem kellett minden szabadidőmet feláldozni.
Írta: Kamocsai Rita
