Klemencz Henrik, a Kisbodaki Vízi Kultúrház vezetője azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összegyűjti a Duna ágainak és szigeteinek régi és új elnevezéseit és azok történeteit. Számtalan emlék érkezett a segítségére és rengeteg munka van már mögötte, az információk feldolgozása azonban igazán komoly feladatnak bizonyul. Aki úgy érzi, ismer még izgalmas történeteket a régióból, az bátran ossza meg azokat!
Klemencz Henrik gondozásában jelent meg néhány éve a szigetközi tájszólásokat összegyűjtő szótár, amely nagy sikert aratott a helyiek körében. Itt azonban nem állt meg a gyűjtés, sőt a könyv elkészítése új ötleteket adott a pedagógusként, a Magyar Vízitúra Szövetség elnökeként, továbbá a Kisbodaki Vízi Kultúrház szakmai vezetőjeként is dolgozó szakembernek.
„A Vízi Kultúrház kiállítótermében volt egy részleg, ami a szigetközi táj átalakulását dolgozta fel egészen a tizennyolcadik századtól. Itt rengeteg féle elnevezését olvastam a környékbeli folyóknak, ágaknak, szigeteknek. Elkezdett érdekelni, hogy miért hívnak valamit éppen Revorver-ágnak vagy mit jelent az, hogy Pókmacskás. Innen jött az ötlet, hogy egyrészt intézzünk egy felhívást a helyiekhez, akik a vizikulturhaz.kisbodak.hu oldalon keresztül, egy rövid űrlap kitöltésével küldhetik be emlékeiket; másrészt hogy magam is nekiálljak a kutatásnak. Előkerestem azokat a térképeket, amiken nemcsak a domborzatot tüntették fel, de a területek neveit is felírták rájuk. Ezeket egyesével végigböngésztem és lejegyzeteltem az összes információt, ami hasznos lehet. Ebben a munkában nemcsak a hatalmas adatmennyiség jelent nehézséget, hanem az is, hogy mind a táj, mind pedig az elnevezések sokat változtak az idők során, lerövidültek vagy teljesen átalakultak, sőt vannak, amik meg is szűntek, esetleg újak keletkeztek, így több idősíkot kell összevetnem. Ezeken túl pedig léteznek helyi kifejezések is, sokan a környéken máshogy hívnak egy-egy részt, mint ahogy az a térképeken szerepel” – fejtegeti Klemencz Henrik, akinek előző könyvét, a Szigetköz Szava című gyűjteményét a 94. Ünnepi Könyvhéten (június 8-11.) is bemutatták Győrben egy pódiumbeszélgetés keretében.
Sok érdekesség gyűlt már eddig is össze a Duna Szava projekt keretében. Kiderült például, hogy az ásványrárói Kissékelőtt rész arra utal, hogy korábban a Duna-part azon területén a Kiss család élt. A Pókmacskási-zárás és tó egy ott élő szőrös hernyó miatt kapta a nevét, amit pókmacskának hívnak.
A kisbodaki Liba-tó elnevezés onnan eredeztethető, hogy a régi időkben oda terelték a libákat legelni a helyi asszonyok. A szintén Kisbodakon található Sebes-csatorna vize pedig korábban még nagy sebességgel folyt a Dunáról, mostanra azonban állóvízzé alakult a patak.
De ezeken túl is vannak még érdekes kifejezések, mint mondjuk – a teljesség igénye nélkül – az Oscar-tó, Alsó Madár, Árva-sziget, Bagaméri-Dunaág, Barkás, Egresdomb, Farkaszátony, Forgó-Televény, Gazdák-szigetei, Helena, Hosszú Kő, Ilonka-sziget, Jakab-szigetek, Kisfuntos, Lábon-száradt, Laci-sziget, Macska-sziget, Nyelőszeg, Szürke-sziget, Televény-Sziget, Töklevél-sziget, Török-sziget, Új Sziget, Völgysziget vagy Vörös-füzes.
Mindezekhez és még sok más elnevezéshez pedig a fentiekhez hasonló izgalmas történetek, emlékek társulnak.
Nagyon örülök, hogy sokakat megmozgatott a felhívás és a helyiek beküldték emlékeiket. A kisbodakiak szerencsére nagyon beszédesek és szívesen mesélnek a múltról. Ezek között azonban sok a zavaros történet és ahhoz, hogy kibogózzam a szálakat, sokkal több szabadidőre lenne szükségem, hogy mint Kodály Zoltán, járjak házról házra és elbeszélgessek az idősekkel. Úgy érzem, ez egy embernek túl nagy feladat, ezért igyekszem társakat találni magam mellé, akik ugyanilyen elhivatottan szállnának be a munkába. Addig is, informatikus lévén, igyekszem kidolgozni egy olyan rendszert, ami megkönnyítheti a gyűjtést. A sok adat rendszerezéséhez és feldolgozásához ugyanis kell egy jó módszer
– fogalmaz a gyűjtés ötletgazdája.
Hogy aztán ezen kutatás is – még ha ez most hosszabb időbe is telik majd, mint amennyit a tájszavak igényeltek – egy szép kiadvány formájában érhessen véget, a helyiek emlékeit továbbra is várják a fenti honlapon keresztül.
Ami különlegessé tesz minket
A beszédünk ízessége, különbözősége tesz bennünket különlegessé. Még ha néha akár viccesnek is hat egy-egy kifejezés, mint mondjuk a düddő vagy a píha, amiket még a szövegszerkesztő is aláhúz.
Én nagyon élvezem, amikor valakitől megkérdezem, hogy kér-e specit és az illető nem érti. Őszintén mondom, egyszerűen nem jön a számra az, hogy Nápolyi. De ez direkt jó, hiszen ilyenkor már van is egy téma, amiről beszélgethetünk, hogy régen speciál felirat szerepelt a Nápolyi csomagolásán, amikor kijött a győri kekszgyárból.
Szuper kezdeményezésnek tartom, hogy nem hogy nem akarjuk elfeledni ezeket a kifejezéseket, de van, aki vette a fáradtságot és egy könyv formájában össze is gyűjtötte őket. Most pedig így a tájunk különleges neveit is megmentheti a számunkra! Aki teheti, segítse őt ebben, hiszen számunkra gyűjti az értékes emlékeket.
Bárcsak az ország minden szegletében indulnának ilyen kezdeményezések és a debreceni jössztök és göringy szavak éppúgy fennmaradnának, mint a szigetközi sziva vagy az égedelem.
Egyébként azt gondolom, nemcsak én élvezem a tájszavak ízességét, hiszen ezelőtt jó néhány évvel, amikor az emelt magyar érettségimre készültem, ez a téma is a szóbeli tételek között szerepelt.
Írta: Kamocsai Rita
