Tájegységünkön több mint félezren voltak kíváncsiak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek az e.on közreműködésével szervezett fehérgólya gyűrűzési programjára. Az esemény során a szakemberek Győrújfalutól egészen Dunakilitiig látták el jelzéssel a fiókákat. Győrig Előd, az MME Kisalföldi csoportjának elnökségi tagja beszélt lapunknak a gyűjtött adatokról és arról, milyen okai lehetnek annak, hogy a fehér gólyák szigetközi állománya évről évre csökken.
Győrújfalutól Mecséren át Darnózselin keresztül egészen Dunakilitiig összesen tizenegy szigetközi településen látogatták meg az MME Kisalföldi Csoportjának tagjai a falvak fehér gólya fészkeit. Az áramszolgáltató közreműködésével zajló esemény nyilvános lévén sokan részesei lehettek a fiókagyűrűzés élményének, összesen ötszáznegyvenen nézték meg a nem mindennapi látnivalót.
A térségben Kimlén voltak a legtöbben kíváncsiak az eseményre, száznegyven óvodás és iskolás figyelte a gólyagyűrűzést.
Győrig Elődtől, az MME Kisalföldi Csoportjának elnökségi tagjától megtudtuk, a térségben összesen húsz fiókát láttak el jelzéssel, ez kissé átlag alatti fiókaszámnak számít. A szakértő lapunkkal megosztotta, az utóbbi években a Szigetközben folyamatosan csökken a gólyák száma, a tapasztalat azt mutatja, hogy volt, ahova vissza se tértek e népszerű madarak, máshol sajnos sikertelenül költöttek. Dunakilitin a tojások nem keltek ki, Feketeerdőn nem költöttek, Kisbodakra pedig meg sem érkeztek a fehér gólyák. A meglátogatott fészkekben átlagosan 2-3 fiókát találtak, ám volt, ahol sajnos beteg madarakra bukkantak az MME tagjai.
Ahogy a madártani szakértő elmondta, az egyedszám csökkenésében sok minden közrejátszhat. Az egyik fő oka a mezőgazdasági művelés negatív irányba történő változása, de közvetetten a Duna elterelése és a szúnyogirtás is befolyásolja az összetett folyamatot.
– A kilencvenes évek második feléig negyvenöt pár fészkelt a Szigetközben, az 1986 és 2000 közötti időszakban növekvő tendenciát figyelhettek meg alapvetően az egész megyében. A rendszerváltás után felbomlottak a termelőszövetkezetek, a területeket nem művelték, ami kedvezett a rágcsálók számára. Ahogyan viszont az utóbbi időszakban intenzívvé vált a mezőgazdaság, illetve egyre nagyobbá „olvadnak” össze a parcellák, a növénykultúrák nem felváltva, hanem nagy területeken teremnek, ha learatják, betakarítják azokat, hirtelen megszűnik a takarás és a kisebb prédaállatoknak, rovaroknak nincs lehetőségük elbújni, könnyen a ragadozók áldozataivá válnak – magyarázta Előd.
– A víz, az elárasztás is hiányzik a folyómenti területeknek, hiszen ezek a vízzel elöntött területek lennének a fehér gólyák legkedveltebb táplálkozási helyei. Korábban ezekben a tocsogókban, nedves helyeken bőven akadtak halak, kétéltűek, vízirovarok, férgek, amelyekkel e madarak táplálkozhattak
– részletezte az MME tagja.
Hozzátette: mivel a víz „elfogy” Dunacsúnyban, az itteni gyepek kiszáradnak, megszűnnek ezek a korábbi gazdag élőhelyek.
A szúnyogirtás is hatással lehet arra, hogy egyre kevesebb rovart, kétéltűt látni.
Győrig Előd megoldási javaslatokat is felvázolt. Úgy látja, minél több vizet kellene engedni, hagyni a tájban, az árvizet nem elengedni, hanem megtartani a tájegységen, így a szántóföldszéli csatornákban maradhatna elegendő éltető folyadék, amely ellátná az adott területet.
További lehetőség lenne a gyepeket, gyepterületek visszaalakítása, a legeltetés „újraélesztése”, amely bizonyítottan jótékony hatással bír a kisebb testű élőlényekre, rovarokra, így a fehér gólyákra is.
A szakemberek bíznak benne, hogy ezek a gólyagyűrűzési akciók, amelyeket az áramszolgáltóval közösen minden évben megszerveznek immár ötödik éve a Tóközben és más területeken, a kutatási oldalon túl szemléletformáló erővel is bírnak.
– A fehér gólyát szeretjük, várjuk haza, de ha nem tudunk neki életteret biztosítani, akkor hiába várjuk – zárta szavait Győrig Előd.