Falubeli, tehetséges hobbisták mutathatják be műveiket Kisbajcson, április 20-tól. A helyi infóházban, mint egy óriási vitrinben, láthatnak az érdeklődők többek között festményeket, ékszekeret, de papírból font tárolókat is, amelyeket szomszédaik, utcabeliek, kisbajcsi hölgyek készítettek.
Erdélyi Csilla három éve látja el a kisbajcsi közművelődési feladatokat. Ezek között fő helyen a programok, események szervezése áll. Érkezésekor, 2020-ban azonban tombolt a koronavírus-járvány, ami miatt közösségépítésre kevés lehetőség maradt, de a helyi lakosokkal volt ideje megismerkedni.
Azt tapasztaltam, hogy nagyon sok tehetséges ember él itt, akik gyönyörű dolgokat alkotnak, érdekes hobbijuk van. Ezért amikor enyhültek a korlátozások, 2021-ben megtartottuk az első Helyi Hobbisták Kiállítását
– meséli a népművelő.
Ezzel az ötletével pedig nemcsak az alkotók számára adott új lehetőséget, hanem a helyi infóháznak nevezett faháznak is. Az önkormányzat épületében ugyanis nem volt a célnak megfelelő terem, az infóház azonban hatalmas ablakaival óriási vitrinként mutatja be a műveket az érdeklődőknek, az önkormányzat és a bolt közötti területen, ahonnan a Szavai-csatorna melletti tansövény is kiindul. Azóta több más témájú kiállításnak is otthont adott ez a helyszín, volt már például karácsonyi jelenet és téli rajzversenyre érkezett művek bemutatója is az üvegablakok mögött.
A hobbisták kiállítására az első évben hatan jelentkeztek, idén hét alkotó él a lehetőséggel a nagyjából 800 fős településen. Aki az április 20-i megnyitót követően erre jár megcsodálhat majd festményeket, ékszereket, horgolt díszeket, papírból font tárolókat, makramé és kerámia alkotásokat is.
Tavaly nem volt kiállítás, mert a sok egyéb program közé már nem fért be. Előtte évben hosszú hetekig kint maradtak a tárgyak, így sokan meg tudták nézegetni őket. Az irodám ablakából örömmel láttam, hogy sokan eljöttek az infóházhoz. Mostanában már többen kérdezték, hogy a hobbisták kiállítanak-e az idén, szóval remélem, hogy nagy lesz az érdeklődés
– mondja Erdélyi Csilla.
Kisbajcson e mellett is számos kreatív ötlettel igyekeznek felkelteni a helyiek érdeklődését. Nemrég például „rétesdélutánon” lehetett eltanulni a réteskészítés fortélyait, a mostani kiállítás megnyitó előtt pedig barkácsdélutánon vehettek részt a gyerekek és felnőttek. Egy már Győrben élő, de helyi születésű, már-már hobbi „kisbajcskutatónak” számító fiatalember jóvoltából helytörténeti előadásokat is hallgathattak az érdeklődők, de volt már közösségi disznőölés is, illetve több éve megrendezik a falusi versengést is.
Nagyon meg kell gondolni, hogy mit szervezünk, a túl sok programban el lehet veszni. A koronavírus okozta lezárások után nagyon nehezen indultak meg újra az emberek, és ezt még most sem vetkőztük le teljesen. Tavasszal különösen nehéz megmozgatni a közösséget, mivel ilyenkor sokan a kerti munkálatokkal foglalkoznak inkább. Azt látom, hogy a kisgyerekes családok szívesen jönnek a rendezvényekre, illetve van egy réteg, akik szinte minden programon részt vesznek. Mások ahhoz csatlakoznak csak, ami kifejezetten az érdeklődési körüknek tetsző
– magyarázza Erdélyi Csilla.
A Helyi Hobbisták Kiállítása és a résztvevők, Mózes Ramóna, Magyar-Stifter Viktória, Vácziné Kamocsai Julianna, Holczer-Kalló Mónika, Pénzes Tímea, Lovasi Cecília és Markoticsné Bősze Éva művei előreláthatólag egy hónapig lesznek megtekinthetők Kisbajcson.
KÖZösségi élet, KÖZös élet
A cikk szerzője is Kisbajcsról származik, így ő is látja, mennyi új ötlet, program valósult meg falujában az elmúlt években.
Mióta saját lakásunkba költöztünk és egy lakóközösség részei lettünk, azóta várom, hogy meghívhassam a szomszédaimat egy süteményes délutánra. Szeptemberben érkeztünk meg és akkor még javában felújítottunk, így nem volt alkalmas nekiállni közösséget szervezni. A rövid és nagyon hideg téli napokban pedig senkinek nem volt kedve még süteményeket enni sem, nem hogy sütni, pláne nem a szomszédba járni értük. Azt nem tudom, hogy jut-e kifogás a tavaszra is, de azt igen, hogy mindenképp szükség van a közös programokra, a környezetünkben élők megismerésére.
Mióta egy hónapja elhoztunk egy kiskutyát és állandóan rohangálunk vele ki a sorházi lakásunk udvarára, rengeteg emberrel kezdtünk el beszélgetni. Megtudtuk, hogyan épült a ház, ki hogy került ide, hol érdemes vásárolni és hogyan védekezzünk a nyári szúnyoginvázió ellen.
Még sorolhatnám, mennyi jó élmény ért, mióta az otthon ülés helyett beszélgetünk az emberekkel, de sokkal jobb volna valóban megszervezni egy közös, délutáni süteményezést. Bár nem vagyunk annyian ebben a háztömbben, mint Kisbajcs teljes lakossága, mégis kicsit úgy érzem magam, mint a „gyüttmentek”, azok akik betelepültek egy már régi, összeszokott közösségbe. Itt szinte mindenki ősidők óta a házban él, a repülőtéren dolgozik és fejből tudja a többi lakó nevét, születésnapját, gyerekének, unokájának kedvenc játékát, ételét.
Talán ennek az odafigyelésnek a megélése miatt is érdemes a közösségi programokat mind megszervezni, mind részt venni rajtuk.
Írta: Kamocsai Rita
