Lomtalanításból lett kiállítás Püskin. A helyi iskolaépület pedig új funkciót kapott, amikor a régi tárgyak elkezdtek özönleni a falusiaktól és környékbeliektől. Egy évszázad emlékei gyűltek fel itt. Találni régi szerszámokat, konyhai eszközöket, katonai emlékeket, de korabeli iskolateremben is nosztalgiázhatnak a látogatók.
Tíz évvel ezelőtt lomtalanítást tartottak Püskin. Rengeteg feleslegesnek tűnő holmit selejteztek ki a helyiek, amik szemet szúrtak a helyi könyvtárosnak, Gonda Jánosné Máriának. Úgy gondolta, a sok régi, értékes és érdekes tárgynak nem a lomok között kellene végeznie, így összegyűjtött belőlük néhányat és megszületett a régiséggyűjtemény ötlete.
A falu újságjában, a Püski Hírlapban felhívást tettünk közzé, hogy szívesen fogadunk régi tárgyakat egy leendő gyűjtemény létrehozásához. Rengeteg felajánlást kaptunk, de nemcsak falubeliektől, hanem a környező településekről és elszármazottaktól is. Makai Jenő polgármester segítségével a nagyobb tárgyakért, bútorokért elmentünk a felajánlókhoz és elszállítottuk az iskola épületébe, amely évek óta üresen állt
– mesél a kezdetekről az ötletgazda.
A helyiek nagyon örültek a kezdeményezésnek és folyamatosan aktívan vettek és vesznek azóta is részt a gyűjtésben. A kiállítás először két régi tantermet foglalt el. Az első helyiség egy nosztalgia osztályterem lett, ahol az iskola egykori tanulói tartják osztálytalálkozóikat napjainkban is. A teremben a diákokat azok az iskolai padok, tanári asztal, tábla fogadja, ahonnan egykoron elbúcsúztak. A második teremben a régi falusi élet emlékei, népi szerszámok, bútorok kaptak helyet. A későbbiek folyamán, ahogy egyre több tárgy érkezett, még négy termet sikerült berendezni.
A gyűjteménybe hoztak többfajta régi varrógépet, írógépeket, rádiókat, lemezjátszókat, bakelit lemezeket, telefonokat, fényképezőgépeket, mosóteknőt, bútorokat, például karfás konyhai padot, asztalokat, székeket, szobabútort, éjjeli szekrényeket, bölcsőt, fésülködő asztalokat, szalmazsákos régi ágyat. Kaptunk konyhai eszközöket, paradicsom passzírozót, mérleget, kávédarálót, húsdarálót, hurkatöltőt, ebédhordót, ceglédi kannát, boros hordót, korsókat, kancsókat, levesestálat, evőeszközöket, szakajtót is. Kiállítottuk egykori tanulók rajzait, iskolai szemléltető eszközöket, palatáblákat, könyveket, festményeket, kisdobos és úttörő, valamint katonai ereklyéket, köztük rohamsisakot, gázálarcot, töltényből készült hamutartót, fényképtartót és vázát, sőt még 1956-ban kilőtt töltényhüvelyeket is
– sorolja a nem mindennapi gyűjtemény tárgyait Gonda Jánosné. A régi iskolaépületben egészen a 19. századtól találhatóak tárgyak és dokumentumok is, összesen nagyjából 150-200 darab.
Ezeket a régiséggyűjteményt megálmodó könyvtáros tartja rendben, immár tíz éve. Iskolai időszakban a környező településeken lévő intézményekből gyakran kirándulnak ide a tanulók. Jönnek óvodások is, illetve helyi és környékbeli lakosok. Nyáron pedig az átutazóban lévő turisták nézik meg a kiállítást. Gyakran érkeznek Mosonmagyaróvárról és Győrből családok gyerekekkel. Máskor épp a nyugdíjas klubok tagjai nosztalgiáznak itt, vagy a Kertbarátok köre Kimléről. Osztálytalálkozók alkalmával az egykori diákok is megtekintik a kiállítást. Köztük van Gonda Jánosné is, aki zárásul beavat bennünket, melyik megmentett emlékek állnak legközelebb a szívéhez:
Számomra több izgalmas, kedvenc darab is van a kiállított tárgyak között. Többek között egy 1951–es tablókép, amely a Püski Tűzoltó Egyesületről készült. A szalmazsákos ágy dunyhával, mert gyerekkoromban még én is aludtam ilyenben. A nosztalgia osztályterem, ami sok szép emléket tartogat számomra, mivel általános iskolai tanulmányaimat itt végeztem. Egy menyasszonyi ruha, ami 1946–ban készült. A kis könyvtárszoba, ami tele van régi könyvekkel. De még sorolhatnám, mert a kiállított tárgyakhoz sok–sok emlék fűz.
Értékmentés minden szinten
Minden pincében és padláson, a fiók mélyén vagy a szekrény tetején várakozik néhány tárgy arra, hogy valaki újra felfedezze őket – kezdi a szerző. – Ha mást nem, néhány évtizedes fotókat a cipősdobozba szórva, vagy gyerekkorunk kedvenc játékait biztosan megtaláljuk odahaza és ilyen módon a lakásunk is egy kisebb nosztalgia múzeummá válhat.
Az én régiséggyűjteményem anyukám apukájának az öccsétől származik, aki 1956-ban, 14 évesen, teljesen egyedül hagyta el az országot és kötött ki végül Belgiumban. Halála után a fia hozta haza azokat a dolgokat, amik számára nem jelentettek semmit, ugyanis magyar nyelven volt csak jelentésük, jelentőségük. Ezek régi képeslapok és levélfoszlányok, amikkel az itthon maradt édesanyjával és bátyjával tartotta a kapcsolatot.
Az anyukája tanácsokkal látta őt el, mivel mással több ezer kilométer távolságból nem tudta támogatni fiát. Beszélgettek arról, hogy tanuljon jól francia nyelven is; írja meg, mit szeretne kapni születésnapjára, és hogy nem érkezett meg az ajándékba küldött rágó. Olvasni arról is bennük, hogy mi lett a többi fiúval, akik a környékükről a világ minden pontja felé szaladtak a kor viszontagságai elől.
Nem nagy dolgok, nincsenek benne világrengető igazságok, de nekünk mégis különleges élmény olvasni ezeket a beszélgetéseket. Ilyesmi régiséggyűjtemény pedig megannyi hever szerte a világban, háztartások elfeledett zugaiban, várva, hogy a kuka vagy a vitrin lesz számára a végső állomás.
Írta: Kamocsai Rita
