A világjárvány nemcsak az emberi testeket fertőzte meg, hanem mindennapos életünk számos területén érezhettük hatását. Munkahelyek szűntek meg, szeretteinktől kellett örök búcsút vennünk, és mindezeken felül a szociális izolációt megszenvedték emberi kapcsolataink is. Ennek apropóján Békési Tímea addiktológiai konzultánssal beszélgettünk, akinek a sok kínlódás mellett rengeteg jót is hozott az elmúlt időszak.
Békési Tímea közel 20 éve dolgozik a segítő szféra különböző szintjein, addiktológiai konzultáns, meseterapeuta, gyászkísérő és immár egyetemi óraadó munkakörben is. A tavalyi évet értékelve és 2022-re készülve Tímea egy bensőséges interjú keretein belül betekintést engedett abba, hogy egy szenvedélybeteg család felnőtt gyermekeként hogyan lehet magunk mögött hagyni azt a koloncot, melyet évtizedek óta húzunk magunk után.
„2021-ben volt egy olyan belső átrendeződésem, melyet mind szakmailag, mind magánemberként rendkívül nagy eredménynek tekintek.” – kezdte a beszélgetést Tímea.
„Az első karantén alatt tisztán megmutatkozott, hogy milyen munkákkal és emberekkel tudok, illetve szeretnék tovább dolgozni, és tavaly mindezt meg is tudtam valósítani. Elmondhatom, hogy a sokéves önismereti munka most végre hozott egy szintlépést.”
Tímea szakmai útján nagy lépést jelentett, hogy többek között olyan nagy nevek mellett, mint Dr. Koltai Mária és Dr. Hardy Júlia elvállalta egy esettanulmány megírását, és hét szerző együtt kiadta a Transzgenerációs történetek című könyvet. Az alkotás egyéni és családi veszteségekre koncentrál, és arra, hogyan lehet a gyógyulás útjára lépni.
„Számos pozitív visszajelzést kaptam a kötet megjelenése óta, több megkeresést és felkérést is kapok.” – mesélte Tímea.
„Mindent azért csinálok, az előadásoktól az írásokig, hogy inspirációt és útmutatást adjak azoknak az embereknek, akik benne vannak egy problémában és egyedül nem tudnak tisztán látni.”
A szakember az elmúlt néhány hónapban újra aktívan dolgozik saját könyvén is, mely előreláthatólag tavasszal kerül majd a könyvesboltok polcaira. „Egy interjúkötetet írok szenvedélybeteg családok felnőtt gyermekeivel.” – részletezte Tímea.
„Kevés olyan tanulmány létezik ebben a témában, amely a hétköznapi ember számára érthető és elérhető, pedig sokan sokféleképpen vagyunk ebben érintettek. Többen nem kötik össze felnőttkori életvezetési problémáikat azzal, hogy a családjukban milyen hiányok és körülmények között nevelkedtek, pedig sok esetben ez a gyökere egyebek mellett az elköteleződési, a kötődési, vagy akár a gyermekvállalással kapcsolatos problémáiknak is.” Ebben az alkotásban nem csak a hosszú életutakat olvashatjuk majd, hiszen Tímea határozott célja az is, hogy segítsen közös tanulási pontokat adni azoknak, akik segítségre szorulnak.
Tímea minden eszközével folytatja idén is a küzdelmet a szenvedélybetegség stigmatizálása ellen.
„A mai Magyarországon több millió embert érint a függőség, függőként vagy hozzátartozóként, ennek ellenére azonban maga a szenvedélybetegség még mindig alulreprezentált az orvosi, pszichológus és szociális képzésekben is.” – magyarázta az addiktológus.
„Mindenképpen foglalkozni kell ezzel a témával, hiszen a stigma megnehezíti a segítségkérést, pedig a dinoszaurusz ott van a szobában, és kerülgetjük. Ezért állok ki, ezért beszélek és írok róla, ezért oktatom a jövő szakembereit.”
Tímea számára az oktatás nem csak a szaktudás átadását jelenti, hanem egy szemléletmód közvetítését is.
„Valószínűleg az etnográfus végzettségem is segít abban, hogy széleslátókörű, elfogadó és befogadó legyek, és szakmán belül az összekötő erőt képviseljem. Az alázat, a nyitottság, az összefogás és az együttműködés fontosságát próbálom átadni, illetve a szakemberek közötti kommunikáció jelentőségét hirdetem, hiszen a felépülés útjai sokfélék lehetnek.”
A szakmabeli sikereken túl 2021 magánéleti győzelmeket is hozott Tímeának.
„Tavaly a testem fizikai tünetekkel figyelmeztetett arra, hogy túl sokat dolgozom, így tudatosan elkezdtem csökkenteni a mentális terhelést.” – magyarázta a szakember.
„Az igazi diadal azonban az volt, hogy bár régóta jól működöm szenvedélybeteg család felnőtt gyermekeként, ezt a terhet igazán csak most sikerült letennem. Érzem a minőségi különbséget az életem minden területén.”
Tímea tehát az újévnek feltöltődve és megújulva vágott neki, azonban mint mindannyian, ő is tett fogadalmakat a jövőre nézve.
„Megígértem magamnak, hogy heti rendszerességgel fogok úszni és tornázni, hiszen a testi és lelki egészség egyaránt fontos. Ezen kívül bízom abban, hogy a Jóisten, mint eddig mindig, most is megmarad főrendező szerepben.”
