Immár huszadik alkalommal tartották meg az Országos Sasszinkront a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szervezésében, amelynek során a hazánkban telelő ragadozómadarakat számlálták a szakmabeliek. A Szigetközben Dunakilititől Gönyűig tizenkét Duna-menti helyszínen figyelték meg a sasokat, illetve egyéb ragadozómadarakat, valamint ritka fajokat a lelkes madarászok. Tájegységünk területén regisztrálták a megyében megfigyelt rétisasok közel felét, a legtöbbször előforduló faj az egerészölyv volt, illetve Kisbajcson találkoztak a legérdekesebb madárral az önkéntesek, egy fekete hattyú bukkant fel a fehér bütykös hattyúk között.
Huszadjára szervezte meg idén az MME más civil szervezetekkel és a nemzeti parkok igazgatóságaival együttműködve az Országos Sasszinkront, a hazánkban telelő ragadozómadarak éves számlálását január 13 és 15 között. 2018 óta nemzetközi méretű a szinkron, többek között Csehországban, Ausztráliában, de Horvátországban és Szerbiában is ugyanezen a hétvégén történik a számlálás.
Elsősorban a szakemberek felmérése ez: Győr-Moson-Sopron megyében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kisalföldi Helyi Csoportjának tagjai is aktívan részt vesznek a számlálásban a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve.
Öt tájegység, közel ezer megfigyelt ragadozó
Ahogy Bodor Ádám, az MME Kisalföldi csoportjának titkárhelyettese lapunknak elmondta, a vármegyét tekintve öt tájegységen zajlott a számlálás, a Rábaköz, a Mosoni-sík, a Hanság, a Szigetköz, és a Pannonhalmi-dombság vidékén közel harmincan vettek részt a felmérésben.
Huszonnyolcan vettünk részt a háromnapos számlálásban. Január közepéhez képest szokatlanul enyhe idő volt, a sok eső miatt a földutak többsége járhatatlan volt, ezért kihívásokat is jelentett önkénteseink számára a program
– magyarázta Ádám.
Hangsúlyozta: a sasok száma kiemelkedő volt vármegyénkben az előző évek azonos felmérési adataihoz képest. Összesen százhetvenkét sast számoltak megyénkben, ezek közül száztizenöt volt rétisas és ötvenhat parlagi sas, továbbá egy ritka téli vendég, egy fekete sas is távcső elé került a Hanság egyik vizes élőhelyén. A háromnapos felmérés során tizennyolc ragadozó madárfaj nyolcszázkilencvennyolc példányának megfigyelési adatait rögzítették a madarászok.
Fotó: Barna Viktor
Ragadozók kedvelt telelőhelye
– A Szigetköz változatos élőhelyei jelentős ragadozó madár állománynak ad otthont. A téli időszakban a tőlünk északabbra költő madarak is lehúzódnak hozzánk, így még több ragadozó madárral találkozhatunk – magyarázta a titkárhelyettes. Mint mondta, a Szigetközben Dunakilititől Gönyűig egy tucatnyi helyszínen voltak kint önkénteseik a Duna-parton reggeltől kora délutánig. A szigetközi felmérés során is az egerészölyv volt a leggyakoribb, az öt tájegységen számolt ötszáztíz példányból hatvankét példányt a Szigetközben figyeltek meg az önkéntesek. A megfigyelés során negyvennyolc rétisas és egy parlagi sas került szem elé, emellett felbukkant egy vörös kánya és egy gatyás ölyv is.
– Az öreg rétisasok már párban mozogtak, több helyszínen is megfigyeltünk revír harcot, amikor is a pár elzavarta a fiatalabb madarakat a területükről. A rétisas az egyik legkorábban költő madaraink egyike, januárban már tatarozza a fészkét, a hónap végén, február elején már megkezdődhet náluk a kotlás. Szigetközi állománya hét és tíz pár között van. A parlagi sas nem költ a térségben, ő a puszták madara, a Szigetközben csak kóborló egyeddel lehet találkozni – tudtuk meg a szakértőtől.
Ausztriáliában őshonos hattyúfaj Kisbajcsnál
Bodor Ádám elmondta, a felmérés során a vízimadarakat is feljegyezték.
– Huszonhárom madárfaj háromezerhatszázhetven egyedét vettük számba. Az első öt leggyakoribb vízimadár a dankasirály, a tőkés réce, a bütykös hattyú, a nagy kárókatona és kontyos réce volt. Az érdekes megfigyelések között szerepel a kanalas réce, a sok kis és nagy bukó, valamint a kercerécék.
A legérdekesebb madár, amit a hétvége során megfigyeltünk az egy fekete hattyú volt, a kisbajcsi bütykös hattyú csapatban. Ez a madárfaj a szomszédos Ausztriában őshonos, de nálunk is tartják díszmadárként, ez az egyed is egy tenyésztőtől szökhetett meg, bár látszólag jól érezte magát fehér színezetű társai társaságában
– részletezte a titkárhelyettes.
Fotó: Juhász Kata
