A halászi Papp Zoltán immár negyedik alkalommal látogatott el Afrikába, hogy magyar keréknyomokat hagyjon a kontinensen – többek között egy saját fejlesztésű teherbicikli projekt megvalósításán dolgozik. Zoltánnal indulása előtt beszélgettünk terveiről, most pedig a több mint kéthetes tanzániai út élményeiről, eredményeiről számolt be hírportálunknak.
Papp Zoltán szeptemberben hosszabb kihagyás után ismét Kelet-Afrikába látogatott, hogy egy bicikliszerviz beindításában segédkezzen Dar es Salaamban, illetve saját Cargobike for Africa elnevezésű projektjéhez kapcsolódóan egy használtkerékpár-bolt és egy biciklijavító műhely elindításában közreműködjön a kedvenc településén, Namangában.
Útépítő szervizkocsi a magyar teherbringából
Rajtam kívülálló okok miatt csak több nappal megérkezésem után tudtuk elkezdeni a gyakorlást Dar es Salaamban, ráadásul a bringák többsége szinte roncs állapotban volt, ami a betanuláshoz éppenséggel nem ideális. Így inkább csak belekóstoltunk a dolgokba, ugyanakkor hasznos tapasztalatokat szereztem a tanítást illetően. Itt, Darban készítettünk egy teherbiciklit, ami eredetileg nem is volt tervben, de az anyagbeszerzéstől a kivitelezésig gyorsan sikerült megoldani – kezdte élménybeszámolóját Zoltán.
Az történt ugyanis, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom az itt élő tiszteletbeli konzulunkkal, Solomon Kimaro úrral, – aki egyébként is sokat segített az ottlétem alatt – ő rendelte a háromkerekűt az útépítő vállalkozásának, azóta is szervizkocsiként használják. Nagyon vicces, egyben meglepő volt pár nappal később, hogy az utcán sétálva egyszer csak eltekert előttem valaki – az én gyártmányommal – mesélte a nem mindennapi fordulatot a halászi gépészmérnök.
Kalandos beszerző körút
Hosszadalmas utazást követően csak öt napom maradt Namangában, s bizony elég sok teendőm volt még. A fő program egy ottani barátommal, Jedyvel közös bringa beszerző út volt Arushába, ám ez két nap előkészületet igényelt, mert Jedy kenyai lévén hivatalosan nem léphette volna át a határt, szóval szükség volt kapcsolatokra és némi készpénzre…
Szerda reggel aztán sikeresen megérkeztünk Arushába, hogy használt svájci bringákat vegyünk, lehetőleg minél kedvezőbb áron. Hosszas kiválasztás (ami az én dolgom volt) és alkudozás (ami meg Jedyé) után kifizettük a jó hatszáz dollárnak megfelelő összeget, majd egy motorossal elszállíttattunk mindent egy ismerős teherautósofőrhöz, aki kedvezményes áron vállalta a fuvart Namangába. Így viszont a késő délutáni „ebédet” követően már nem értünk volna vissza a 21 órakor kezdődő kenyai kijárási tilalom kezdetéig, tehát Jedy nem jutott volna haza, szóval maradtunk éjszakára Arushában egy ismerősnél. Egy vendégség pedig itt mindig hosszadalmas esemény, így csak csütörtök délutánra értünk Namangába – bár a bringákat így is megelőztük, mert azok meg csak péntek reggelre. Az utolsó napomra maradt tehát a bringajavító tanfolyam minden más egyébbel együtt, de becsülettel végigcsináltuk, sokkal jobban sikerült, mint egy héttel korábban Darban – számolt be a hosszadalmas kerékpárbeszerző útról Zoltán.
Semmi sem úgy sikerült, ahogy elterveztem, de egy percig sem izgultam, ez Afrikában teljesen természetes, spontán megoldásokban amúgy is jó vagyok – fűzte hozzá.
Segítség a helyieknek
Amikor Zoltán Namangába látogat, lehetőségeihez mérten mindig igyekszik valamiben segédkezni a helyieknek a Green Eden iskolában. Ez most sem volt másként, az iskolában édességet osztott, viszont most helyben vásárolt be, mert a csomagjában már nem maradt hely az ajándéknak.
Azon kívül, hogy a Green Eden iskola vezetőjének, Emmanueléknak is beszereztünk egy „szolgálati” bringát és hozzájárultam egy tankönyvbeszerzéshez, azzal is próbáltam segíteni, hogy kép- és videóanyagot gyűjtöttem egy bemutatkozó videóhoz, amit az Afrikáért Alapítvány fog elkészíteni. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy Emmanuelnek köszönhetően Namangában mindig ingyen szállásom van – magyarázta a halászi gépészmérnök, aki általában valamilyen műszaki projekt kivitelezésében is szokott segíteni az iskolában. Tavaly novemberben kapukat gyártottak a focipályára, most pedig egy naptűzhely üzembeállítását célozták meg – idő hiányában egyelőre fél sikerrel, de nem adják fel.
Afrikai útjaimon egyébként mindig azzal is próbálok segíteni, hogy sok mindenért, pl. városnézésért, ajándéktárgyakért, közlekedésért fair trade árakon fizetek, néha akkor sem alkudozom, ha lehetne – tette hozzá.
Rontástól és boszorkányságtól védő csodaszer
Bár ezen az utolsó utamon volt a legkevesebb időm kötetlen programokra, azért most sem panaszkodhatom, volt részem kalandos élményekben. Az ötmilliós fővárosban „véletlenül” megismerkedtem egy sráccal, akiről kiderült, hogy ismeri vendéglátómat. Mindketten raszták, a meglepődésemre ő csak annyit mondott: Rastas know each other! („A raszták ismerik egymást!” szerk.) – mesélte Zoltán.
Dar es Salaamban a városnézés során idegenvezető barátom elvitt autentikus helyekre, szegénynegyedekbe, hatalmas piacokra, eldugott kocsmákba, tradicionális gyógyszerészhez (swahili pharmacy shop), ez utóbbi helyen vettem is elefánttrágyából, tengeri algából és egyéb titkos összetevőkből álló csodaszert, ami a rontás, boszorkányság ellen jó.
Amikor csak tehettem, tömegközlekedéssel utaztam, ez mindig jó lehetőség új élményekre, egyszer például a távolsági buszon a mellettem ülő anyuka órákon keresztül szoptatta kisbabáját, a városi közlekedés motoron, kisbuszon pedig mindig kalandos. Namangában a Green Eden iskolánál töltött napok is mindig nagyon kedvesek számomra, ugyanakkor néha nehéz elfogadni a nehéz sorsokat, európai szinten rossz életesélyeket – részletezte.
A családapát arról is kérdeztük, mikor szeretne újra visszatérni Afrikába. Mint mondta, fél éven belül újra elutazna, ha a vírushelyzet, családja és a munkája is engedi. A Cargobike for Africa projekttel is vannak további tervei, teendői, a bringaszerviz tanfolyam kibővítésére szintén vannak új ötletei. Megtudtuk, az Afrikáért Alapítvány következő humanitárius útját is ő vezeti majd az aktuális elképzelések szerint.
Összességében elmondhatom, hogy megint élményekkel és kalandokkal teli heteket töltöttem Kelet-Afrikában, a régi barátságok mellé újakat kötöttem és talán nem is eredménytelenül telt ez az idő. Újra megerősödtem hitemben, hogy 2017-ben, harminc év álmodozás után nem véletlenül keveredtem Namangába, a maszájok földjére – zárta élménybeszámolóját Zoltán.
Továbbra is érdemes jelentkezni a „Bringa kalandok Afrikában” Facebook-csoportba, illetve követni a www.cargobike.africa oldalt, mert a történet hamarosan folytatódik…
