Az utóbbi években nemcsak a nyár az aszály időszaka, hanem tavasszal is szomjazik a föld. A csapadékhiányt az élőlények, növények, így az agrárium is megérzi, de a vízi élőlények, a halak is igencsak megszenvedik a jelenséget. Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsa, a Győr-Moson-Sopron megyei Horgászegyesületek Szövetségének ügyvivő elnöke beszélt portálunknak arról, hogy a vízi élővilág szempontjából milyen nehézségek merülnek fel az aszály kapcsán.
Az elmúlt időszak szárazsága a természetes vizeink vízszintjére is hatással volt. Az országban sok helyütt alacsony a vízállás, ami új kihívások elé állítja a horgászokat, halászokat, haltermelőket.
– Bár nagyon sokan nem örülnek az elöntésnek a Szigetközben, a természet megújulásához elengedhetetlen fontosságú, hiszen víz nélkül a természet nem képes az újjászületésre. Szúnyogok az elárasztás nélkül is vannak a térségben, hiszen azok pocsolyákban is képesek élni, viszont ha a halak le tudnának ívni az árterekben, lenne, ami megegye a szúnyoglárvákat. Ha nincs elegendő víz, hatalmas ívóterület nem kerül víz alá, ezáltal kevesebb lesz az ivadék, a hiányzó mennyiséget pedig képtelenség mesterségesen pótolni – magyarázta Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsa, a Győr-Moson-Sopron megyei Horgászegyesületek Szövetségének ügyvezető elnöke.
A halgazdaságok által megtermelt halat a szövetség komoly anyagi ráfordítással tudja megvásárolni, míg a „megtermett” hal logikusan financiálisan is jövedelmezőbb. A tógazdaságok is gondokkal küzdenek, a szárazság miatt kialakuló alacsony vízszint és a hirtelen felmelegedés okozta oxigénhiány halpusztuláshoz is vezetett.
A csapadékhiány által a halastavak kiszáradnak, elpocsolyásodnak, így a halászatban egyáltalán nem, vagy csak komoly erőfeszítések árán tudják megtermelni a korábbiakhoz hasonló mennyiségű halat, a ragadozóhalak pedig egyszerűen nem is bírják az emelkedő hőmérsékletet és az ezzel együttjáró oxigénszint csökkenését. Ezért aztán jóval drágábban tudják szolgáltatni az adott halmennyiséget a korábbi időszakokhoz képest, a ragadozóhalak közül például a csuka vagy a süllő esetében pedig nem is tudják biztosítani a megfelelő mennyiséget.
A csapadékhiány révén a halátjárók is kevéssé átjárhatóak, ami nagy gondot okoz a halak szabad vándorlásában. Különösen nagy problémát okoz ez az ívási időszakban, amikor a halakat az ösztönük hajtja a megfelelő ívóterület felé és ebben a mesterséges akadályok megakadályozzák őket. A hallépcsők normál helyzetben – még ha alacsony százalékban is, de segítik a halak átjutását ezeken az elzárt szakaszokon, de víz hiányában a hallépcsők nem képesek ellátni azt a funkciót, amire létesítették őket.
Az átjárható folyók és a vándorló halak jelentőségére hívja fel a figyelmet egyébként a kétévente május 20-án megrendezésre kerülő Halvándorlás Világnapja, amelyhez a Győr-Moson-Sopron megyei Horgászegyesületek Szövetsége mellett az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is csatlakozik minden alkalommal.
Ami az elmúlt évek tanulsága, hogy a csapadékhiány, az aszály nem egy időleges, egyszeri, hanem egy általános probléma, ami sokáig velünk marad, sőt, egyre súlyosabbá válik, ha nem foglalkozunk vele és nem teszünk ellene megfelelő intézkedéseket. A gond mérsékléséhez pedig elengedhetetlen mind az egyén, mind a vállalatok, valamint a hatóságok felelősség-vállalása is.
A horgászegyesületek szövetségének ügyvezető elnöke felhívta a figyelmet a kérdésre: mi a jobb, ha megváltozik az élővilág, vagy ha teljesen elpusztul, erodálódik?
Jó példa erre a véneki torkolati műtárgy, ami ugyan jelentősen lelassította a Mosoni-Duna folyását, ezáltal valószínűleg változni fog a halfauna is, a márna vagy a paduc eltűnhet, s helyette megjelennek a lassabb áramlást kedvelő fajok. Ugyanakkor a műtárgy segítségével lehetővé vált a Mosoni-Duna vízszintjének megtartása, ami az ’50-es és ’60-as évek vízszintjét modellezi, s ezáltal most az első évben is már érezhetővé vált a hatása, hisz a Mosoni-Dunán kedvező volt egész nyáron a vízállás.
