KÖZéletSzigetKÖZélet

A kamera mögül az esztergagép mellé – Varázspálcák, tálak és longboardok készülnek a bácsai műhelyben

Nagyapjának köszönheti a famunka iránti érdeklődését Cseh Róbert, aki pörgős napi ritmusból kilépve, műhelyébe elvonulva készít gyönyörű fa dekorációkat. Így menti meg a tűztől azokat a farönköket, amikhez fontos emlékek kötődnek, és egyben folytatja a családi hagyományt is: immár ő használja a 100 éves gyalupadot és kézi szerszámokat.

Cseh Róbert első szakmája szerint a médiában dolgozik, videókat készít, de emellett szabadidejében szeret longboardozni is. A nagyobb méretű deszkán való gurulást hat éve kedvelte meg igazán és ez hozta el az életébe az asztalos mesterséget is. Kedvet kapott ugyanis saját lapok készítéséhez, a fával való munka pedig olyan jó élményt jelentett a számára, hogy beiratkozott asztalos iskolába. Ennek már négy éve. Mostanra pedig saját vállalkozással rendelkezik Fekete Kutya Faműhely néven (amit fekete házikedvence miatt keresztelt így), és gyönyörű esztergált alkotásokat készít. A deszkázás mellett volt még egy inspirációja, hogy eredeti végzettségétől igencsak eltérő útra lépjen: nagyapja példája és a közös gyerekkori emlékek is erre terelték.

Nagypapám elképesztően ügyes és találékony, annak ellenére, hogy nem ez a tanult szakmája, mindenféle famunkát meg tud csinálni. Van egy kicsi, főleg kéziszerszámokkal és gépekkel felszerelt műhelye, ahol kisgyerekkoromban elég sok időt töltöttem. Néztem, ahogy dolgozik, vagy ha kitaláltam valamit, amit el akartam készíteni, akkor megcsináltuk együtt. Nem nagyon vette ki a kezemből a szerszámot, maximum amíg megmutatta, hogy kell használni

-kezdi mondandóját Róbert.

„Persze nem veszélyes eszközökre gondolok. Talán a legkülönlegesebb gép a műhelyében egy általa épített faeszterga volt. Már akkor is nagyon szerettem „játszani” vele. Csináltunk ajándékba gyertyatartót és más dísztárgyakat, de az tál esztergálására nem volt alkalmas, tokmányt nem lehetett rátenni. Olyan három éve a makettezéshez esztergáltam rajta egy kis markolatot, amin figurákat lehet festeni, és akkor rájöttem, hogy nekem ez hiányzik az életemből. Úgyhogy egy évvel később vettem egy kisebb esztergát, és az internetről elkezdtem tanulni, hogy hogyan kell jól használni a gépet. Ebben nagy segítségemre voltak Szabó Janó videói, aki nagyon hasznos oktató anyagokat készített, és hihetetlenül könnyedén, inspirálóan dolgozik” – meséli a története kezdeteiről a mosonszentmiklósi Cseh Róbert, aki Kisbácsán rendezte be a műhelyét.

Persze a szakma alapjait az iskolában, illetve a gyakorlati oktatójától, Varga Attilától sajátította el, de segítségére volt a Győr-Moson-Sopron vármegyei Hauch Tamás is, akinek szintén kiváló oktatóvideói találhatóak az interneten. De a legtöbbet talán az jelentette a számára, hogy asztalosi tanulmányai megkezdésekor, nagypapja neki ajándékozta azt a gyalupadot, amit még az ő apukája vett az 1920-as években. 

Megkaptam a dédpapám kézi gyaluit is, amikben még az eredeti kés van, pedig 100 éve kisebb-nagyobb intenzitással használatban vannak

– említi a fiatal esztergályos, aki néhány szakmai titokba is beavat bennünket munkájával kapcsolatban.

Elárulja például, hogy egy longboard elkészítése minimum hét-nyolc órát vesz igénybe, attól függően, hogy táblásított vagy rétegzett kivitelezésű-e, van-e benne üvegszövet erősítés, vagy épp mekkora mintát kell rá tervezni, gravírozni… Egy tál esztergálásához pedig fel kell vágni a rönköt, nagyjából le kell kerekíteni szalagfűrészen, ezek  után lehet nekiállni esztergálni, aminek elkészítési ideje a gép nagyságától is függ – így ez a feladat is több munkaórát igényel.

A longboardok mostanában háttérbe szorultak nálam, azokhoz mechanikailag megfelelő fát kell venni. Legutóbb kőrisből és dióból készítettem tömörfa lapot, mert ez a két faj nagyon szilárd és rugalmas. Régebben hagyományosan rétegzett technikával csináltam. Ezek úgynevezett  dance vagy freestyle lapok voltak, amiknek elég összetett görbületei vannak, és én készítettem hozzájuk a présszerszámot is, valamint a hasukra a mintát pirográffal vagy kézi gravírozóval. Nagyon sok időt vettek el a longboardok, de igazi kézműves termékek voltak. A tálakhoz rönkben vagy többnyire felkuglizva kapom a fát, ilyesmi eddig leginkább barátoktól, ismerősöktől jött, és cserébe készítettem belőle nekik néhány tálat. Szerették ezeket a fákat, és nem akarták, hogy a tűzön végezzék. Esztergáláshoz leginkább a fa esztétikai tulajdonságai a fontosak, de nem feltétlenül az általános, asztalosipari értelemben véve. Egy féregrágta, repedt vagy szabálytalan darabból akkor is lehet szép és érdekes tálat készíteni, ha másra nem lenne alkalmas. Itt karaktert ad a tárgyaknak a hiba

– meséli a szakember, aki  leginkább varázspálcákat szeret esztergálni, ahogy ő fogalmaz, „azok nagyon nyugis dolgok”. Kedvenc darabja is egy ilyen pálca, amit a nagypapája diófájából készített.

 A rangsorban a pálcákat a tálak követik nála, mivel azok meg nagyon látványosak, és alkotójuk számára is izgalmas, hogy a kész formával milyen rajzolatot fog kiadni a fa.

A mesterségben a kézzelfoghatóságot, az illatokat, a rajzolatokat és magát az alkotás folyamatát szeretem. Tényleg nagyon más, mint a média meg a videógyártás általában, és pont ezért tetszik. Egyrészt én szeretek elvonulni és egyvalamire koncentrálni. Nem esik jól kattintgatni jobbra-balra, amikor éppen unom a videó vágást. Másrészt a digitális technológiával nem csak nagyon hozzáférhető lett a fotózás, videózás, hanem illékony is. Nincs benne semmi kézzelfogható. Ahogy nagyon sok emberben, bennem is megvan a vágy, hogy valami maradandót hozzak létre, amit meg lehet fogni, szagolni, és nem tűnik el, ha elmegy az áram

– fejtegeti Cseh Róbert, aki kicsit a kézművesek helyzetéről is beszél.

Elmondja, bár akadnak megrendelései, az utóbbi évek gazdasági helyzete nem kedvezett a számukra, ellenben az emberek szeretik a kézzel készült termékeket, így ha sikerült túljutni a jelenlegi nehézségeken, akár nagy fellendülés is jöhet az iparágban.

Jó lenne a famunkákból megélni, és faesztergályosból egyébként is hiány van. Kérdés, hogy mennyire élvezném, ha le kéne gyártanom például egy fiók fogantyúból, vagy csavartakaróból száz darabot, mert annak nem sok realitását látom, hogy csak kreatív esztergálásból, mint a tálak, és egyéb dekorációk, fenn tudnám tartani magam. Viszont ez még mindig egy nyugodt élet lenne, ami számomra nagyon fontos. Persze azt is látom, hogy a hőseimhez képest még van hova fejlődnöm

– zárja a beszélgetést cseh Róbert.

Írta: Kamocsai Rita

További cikkek
KÖZbensőKÖZélet

Gyerekkel elindulni – Mit tehetünk szülőként a veszekedésmentes reggeli készülődésért?

Tegye fel a kezét, akinél gyorsan és mosolygósan indul minden hétköznap reggel a gyerekekkel!
Read more
DarnózseliKÖZéletSzigetKÖZélet

Nem az a Tiéd, amit megeszel, hanem ami felszívódik

Milyen nehézségekkel kellett korábban és kell ma megküzdenie egy vállalkozónak? Mi egy…
Read more
DunakilitiKÖZéletKÖZkincsMosonmagyaróvárNagybajcsNagybajcs

Neves személyek évfordulói - Január, február

Kétszáz évvel ezelőtt, 1824-ben az Esztergom melletti Szenttamáson születettBeöthy…
Read more

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük