A gyászfeldolgozás témaköre társadalmunk nagyon széles rétegében még mindig tabuként van jelen, hiszen nem mindenki akar, tud vagy szeret ezzel szembenézni, jóllehet a veszteség az életünk természetes része és velejárója. A darnózseli származású Békési Tímea több évtizede dolgozik a segítő szférában addiktológiai konzultánsként, egy olyan család- és meseterápiát is végzett szakember, aki egy személyes élmény miatt néhány éve a félárva gyermekek és szüleik gyászfeldolgozása felé fordult.
„Fiatalon elveszítettem egy nagyon jó barátomat, aki négy kisgyermeket és a feleségét hagyta maga után.” – kezdte a beszélgetést Tímea.
„Az anyukának nem csak saját gyászával kellett megküzdenie, hanem gyermekeit is át kellett segítenie a folyamaton. Akkoriban találkoztam egy konferencián a finn minta szerint működő gyermekgyász feldolgozó csoportokkal, amik addig Magyarországon egyáltalán nem voltak jelen.”
Tímea a megfelelő szakemberekkel, Albert Évával és Borbély Veronikával összefogva 2014-ben hazánkban elsőként létrehoztak egy ilyen csoportot, jelenleg már ő maguk képeznek olyan segítő szakmájú embereket, akik önsegítő foglalkozásokat tartanak az özvegyen maradt szülőknek és gyermekeiknek.
Önsegítő csoport: egy olyan támogató gyülekezet, ahol a társadalmi támogatás speciális módjai jelennek meg. Tagjai egymással sorsközösséget alkotnak, megtanulják, hogy problémájukban nincsenek egyedül, megosztják egymással történeteiket, érzéseiket, kérdésiket. A legelső önsegítő csoport 1935-ben alakult Anonim Alkoholisták néven.
Tímea munkásságban a szenvedélybetegeknek való segítségnyújtás és a gyászkísérői hivatás szorosan összekapcsolódik.
„Kutatásaim és a gyakorlati munka hozta tapasztalatok során egyértelművé vált számomra, hogy a gyermekgyász feldolgozása kvázi egy drogprevenciós tevékenység.” – magyarázta a szakember.
„Jelen korunkban elmaradnak a hagyományos beavatási társadalmi rítusok, melyek hiányában az egyéni és társadalmi szintű veszteségfeldolgozás sokszor nem megfelelően, vagy egyáltalán nem történik meg. Mindez hajlamosító tényező a szenvedélybetegség kialakulása mögött, valamint megjelenik a fiatalkori devianciában és droghasználatban. A családterápiában megtanultam, hogy a szerhasználat mögött legtöbbször nagyon komoly meg nem élt, elnyomott veszteségek állnak.”
A Gyermekek gyásza: segítség a veszteségek feldolgozásához című E-bookjában foglalja össze tudását a szakértő, melyet olyan gyerekek és családok számára állított össze, ahol valamilyen veszteség történt.
„A kicsik sokkal könnyebben megbirkóznak a halál és véglegesség témájával, ha nem zárjuk el őket ettől, tudnak róla, és nem akkor szembesülnek vele, amikor tragédia történt.” – részletezte Tímea.
„Azt a szemléletmódot szeretném átadni az E-bookommal, hogy a veszteség, legyen az egy közeli hozzátartozó halála, a házi kedvenc elpusztulása, vagy akár a családi autótól való megválás, az életünk természetes része, amin túl lehet jutni. Érzelemkártyákat, mondókákat, segítő gyakorlatokat és lélekgyógyító népmeséket tartalmaz a Gyermekek gyásza, amit bátran ajánlok a 0-16 éves korosztálynak.”
Tímea hangsúlyozta, hogy bár a halálról és a gyászról már nem csak Halottak Napja környékén lehet beszélni a médiában, a legtöbb ember még mindig nem tud a gyermekek gyászáról, mivel az másként megy végbe, mint egy felnőtté.
„Felnőttkorban a gyász egy egyben lezajló folyamat, amihez aztán nem térünk vissza mélységeiben. A gyermekeknél azonban ez szakaszokban történik: a szorosabban vett gyászidő nagyjából fél évig tart a veszteség megélése után, azonban utána ez az érzés elemi erővel tör fel a személyiségfejlődésük minden következő állomásán. Minderre azonban fel lehet készülni.” – zárta a beszélgetést Békési Tímea.
