1898-ban első tanévét zárta a Magyaróvári Állami Polgári Leányiskola, amely a település polgárai régi óhajának beteljesüléseként valósult meg. Az 1897/98-as tanév 1897 szeptemberében indult a III. osztály 36 növendékével.
Az iskolatípust az 1868: XXXVIII. törvénycikk szervezte meg az általános, s főképp a gyakorlati műveltség magasabb színvonalra emelése céljából. A leányoknak négy, a fiúknak hat osztályt terveztek, azonban az V. és VI. osztály érdeklődés hiányában nem valósult meg. Kezdetben Warga Berta igazgatónő és Kochlerné Ertl Aranka rendes tanítónő gondoskodott a tanulók tudásának gyarapításáról, Werdenics József segédlelkész a katolikus vallásúak, Roth Ede tanító az izraelita vallásúak hitéletének gondozásáról. Magyaróvár önkormányzata a régi elemi iskolában biztosított helyet és bútorokat 5 évre az új tanintézménynek, amelynek egyedüli saját felszerelése a táblák és a térképek voltak.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal kötött szerződés értelmében a város vállalta, hogy 60 000 koronával és telekkel járul hozzá az új iskolaépület megvalósításához, fűtőanyaggal látja el az intézményt és évi 2000 koronát ad a működtetéséhez. 1898/99-ben mind a négy osztály megvalósult 62 növendékkel. 1910-ig folyt az oktatás a szűk helyiségekben, mert a város és a minisztérium elképzelése nem egyezett az új épületet illetően. 1904. februárban a város versenytárgyalást írt ki a mosoni úton felépítendő iskolára, de a hely kijelölését többen ellenezték a távolság miatt. Viszont a belvárosi elemi iskola átalakítását a minisztérium által fölkért mérnök találta megvalósíthatatlannak az épület jellemzői miatt. Később a felek visszatértek a mosoni úti telekre, a város itt is hajlandó volt építkezni, azonban az építőanyagok drágulása miatt ismét halasztódott az ügy. Az új egyezség szerint a minisztérium megemelt összeget, 104 000 koronát adott a város 60 000 koronájához, amely összeg már elegendő volt a leányiskola új, impozáns épületének megvalósításáéhoz. Sárkány Ervin műépítész tervezte meg az 5 tanteremmel, rajzteremmel, 4 szertárral, tornateremmel, öltözővel, igazgatói irodával, tanári szobával és könyvtárral, továbbá nagy kerttel és baromfiudvarral rendelkező épületet. Az igényeket minden tekintetben kielégítő tetszetős épületet 1910. december 4-én előkelő közönség jelenlétében szép ünnepség keretében adták át.
Az 1910/11-es tanévet már az új, kényelmes otthonában fejezte be az iskola. Ekkor indult a minisztérium engedélyével a ruhaszabászati tanfolyam. 1929-ig működött az iskola keretében a 2 éves női kézimunka tanfolyam. Bizonyította a társadalmi igényt, hogy az 1913/14-es tanévben már 150 tanulót, 1935/36-ban 215 tanulót vettek föl a tanintézetbe. Az 1939/40-es tanévig összesen 6347 tanuló iratkozott be a polgári leányiskolába. 1936-tól az iskolával közös vezetés alatt megnyílt a női kereskedelmi szakiskola. 1913-ban Warga Berta, aki az 1897/98. tanévtől 16 éven át vezette az iskolát, nyugalomba vonult. Őt Schwererné Krolopp Evelyn, 1917-ben Alszeghy Piroska követte az igazgatói székben. 1923-ban a Péter – Pál napi ünnepi évzárón megemlékezett az elmúlt 25 évről, saját és munkatársai tevékenységét tömören így méltatta: 1917 óta „… a vezetésem alatt álló tantestülettel azon munkálkodunk, hogy iskolánk a magyar középfokú nőnevelésnek büszkesége legyen, hirdesse a hazaszeretetet és vallásosságot, s művelje a tudományt.”
Kezdettől a tantárgyak között szerepelt a hit- és erkölcstan, a magyar, a német és a francia nyelv, a földrajz, számtan, természetrajz, szépírás, női kézimunka, testgyakorlás, történelem, vegytan és háztartástan. Tüzelő hiánya miatt 1920. december 1-jétől 1921. február 1-jéig hetenként csak egy napon folyt oktatás az iskolában, s a tanulók egyéni tanulásának segítése érdekében a tanárok otthonukban keresték föl a tanulókat. Az iskola általános felügyeletét 1913/14-ben például Szentgericzei Nagy Géza Moson vármegye királyi tanfelügyelője és Ringbauer Károly segéd -tanfelügyelő látta el, a minisztériumtól megbízott iskolalátogató Mihalik Sándor polgári iskolai igazgató, miniszteri szakfelügyelő Hackl Lajos ének- és zenetanár volt. Tizenhét tagú gondnokság segítette az intézmény működését, amelynek elnöki tisztét dr. Cselley Kálmán magyaróvári kir. közjegyző látta el, az alelnök Randveg Mihály piarista gimnáziumi igazgató, a jegyző Petrovich József állami elemi iskolai igazgató volt. A gondnoki teendőket a polgári iskola igazgatója Schwererné Krolopp Evelyn látta el Frankendorfer Róbert tanító közreműködésével. Munkájukat Magyaróvár és Moson vármegye 13 köztiszteletben álló ügyvédje, orvosa, bírója, egyházi vezetője, köztisztviselője, iparosa, kereskedője és pedagógusa segítette.
1923/24-től Korber Aranka vezetése alatt folyt az oktatás az 1935/36. tanévig. Őt Ispánki József követte az igazgatói székben, aki Glozer József néven 1927-től volt tanára az intézménynek. Érdekességként említem a 25. tanévzáró programját 1923. július 1-jén. A Magyar Hiszekegy után Ruff Andor hírlapszerkesztő alkalmi költeményét Stern Judit szavalta el, majd Alszeghy Piroska igazgatónő már idézett beszédében emlékezett meg az eltelt negyedszázadról. Ezt követően Pollreisz Erzsébet irredenta dalokat énekelt, Manninger Bella pedig Ábrányi Emil A koldus hazája című versét adta elő „drámai erővel”. Szahlender Olga zongorajátékával színesítette az eseményt. A II. világháború után a vallás- és közoktatásügyi miniszter általános iskola elnevezéssel új iskolatípus szervezését rendelte el, amelynek következtében a népiskola, polgári iskola és a gimnázium I-IV. osztálya fokozatosan megszüntette tevékenységét, s helyükbe a nyolcosztályos általános iskola lépett. Az 1947/48. tanévben már csak a polgári leányiskola 4. osztálya végzett, s velük 51 eredményekben gazdag esztendő után megszűnt a Mosonmagyaróvári Állami Polgári Leányiskola. Helyébe Ispánki József igazgatásával általános iskola alakult.
Írta: Tuba László
